Love Story
sometimes the best ones are the ones we write ourselves

Thursday 26 December 2013

Navidad

24-én vacsora után találkoztunk, csak mi ketten nála ajándékoztunk. Vettem neki a kedvenc borából a legújabbat. Tudni kell, hogy a Protos (Ribera del Duero) majd minden évben kiváló minősítést kap és állandó top a bor versenyeken. Szóval ez az ő kedvence és gondoltam, hogy karácsonykor egy kicsit a drágábbikat kapja. Teljesen odavolt. Úgy örült, mintha legalábbis egy új autót kapott volna. Úgy fél órát ömlengett a borról és szagolgatta és ízlelgette. Aztán egy kis zene és tánci és szeretlek és stb.... után ajándék bontás. És mondta, hogy soha nem fogja elfelejteni az arcomat, amikor még csak a dobozon láttam meg a felíratot, hogy a legújabb iPhone az... nagyjából a szívinfarktus határán voltam... frissen és szagosan az Apple store-ból, wow... Úgyhogy beléptem az iPhone tulajdonosok körébe és azt kell mondjam, hogy imádni való!! Pláne az újlenyomat felismerős izé, amivel csak engem enged be a telóra hihi

Aztán én becsucsuztam elég hamar, meg fájt is a fejem. Reggel fel is keltem, hogy nem bírom tovább, szét szakad az agyam... olyan szél volt és van azóta is... Majd visszadurmoltam, és nagyjából délben megjöttek az anyukájáék. 

Onnan pedig este szinte nem volt megállás. Együtt az asztalnál, beszélgetés, pezsi bontás, na jó, egy kis szieszta, meg aztán du. jöttek a tesójáék is a kislánnyal. Már az ebédnél elmondták, hogy jövőre egyel többen leszünk karácsonykor, mert jön a második baba a tesójáéknak. És... ott azon a ponton összeszorult a gyomrom.

Mindenki imádni való, szuper családja van. A nagynénje 15 perc után mondta előttem Jnek, hogy imádom ezt a lányt, és olyan szép! Fotót csinált rólam, elküldte a lányainak stb... jól esett nagyon. És ezt általában nem szokták előttem közölni, ezért teljesen zavarba is jöttem. Aztán hallottam, ahogy a konyhában mondja Juaninak, hogy nagyon szép ez a lány, mire az anyukája: igen, tudom! Az ebéd asztalnál aztán meghívott magához ebédre és hogy a család összes tagját megismerjem. Annyira befogadóak, annyira nagyon édesek. 
Amikor J anyukája mondta, hogy én nem vagyok spanyol akkor teljesen meglepődött... neeeem... én teljesen megvoltam győződve... hát azt hiszem büszke lehetek saját magamra e téren.

Szóval minden nagyon szuper volt és meleg és önzetlen, és családias. De onnantól nem tudtam kiverni a fejemből, hogy mi van velem...  és sziesztánál mondtam Jnek, hogy ő rengeteg erőt ad nekem és ezt köszönöm, de bevallom keveredik bennem a félelem és egy fajta fájdalom. Nem tudom, miért éppen velem történik ez az egész... !!! Aztán amikor újra pinduri Jaco-t néztünk videón, amin egy éves volt... akkor egyszerre mosolyogtam, hiszen zabálni való rajta, és egyszerre volt kedvem sírni. Most nehéz... biztosan lesz majd jobb is... de most nehéz és nincs kedvem titkolni!! Akkor sem, ha fel sem merült az hogy mi együtt, vagy egyéb komolyabb dolgok. Most nem ezért, hanem alapvetően a tudat, hogy jelenleg mivel élek együtt a testemben és vajon milyen lesz a végkifejlett... 

Mivel otthon még ma is karácsony van, így kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyi Ünnepeket!!! Itt ma már rendes munkanap volt!

No comments: