Sokszor eszembe jut mostanában az a nap, amikor J belépett a kapun azzal a mosolygós szemével és a szája is mosolyogva ejtette ki a azt a “Jó reggelt”. Ahogy megláttam jött a robbanás és meggyújtotta bennem azt a tüzet, ami egyre nagyobb lánggal ég.
Meglehet, bolondnak néznek ezért, de vállalom. Főleg az elmúlt két hétben bebizonyította, hogy mellette tényleg lehetek királynő. Olyan gyönyörű dolgokat éltünk meg újra ketten, amit eddig soha senkivel. És szó szerint az ölében hordoz, és a testével óv másoktól és ha fázom is. A két karja úgy ölel át, olyan melengetően. Simogat, puszilgat, vágy, dícsér. Nem fukarkodik elmondani, hogy mennyire gyönyörűnek tart, mennyire isteni a vacsora, és megkösszönni az együtt töltött időt sem felejti el.
Én pedig végtelenül boldog vagyok, hogy egyszerre lehetek nő és szórakozott kislány is vele. Ahogy ő egyszerre gyermeki és felnőtt.
Amikor tegnap rajongva már déltől arra várt, hogy lásson. Majd ugráltunk a gyerekek gumiasztalán összeölelkezve, meg kézenfogva, mint két dilis tizenéves diák, hangosan nevetve. A medencében együtt úsztunk és hosszan néztünk egymás szemébe, rum-fantát szürcsölve két szívószállal. Mert mindent megosztunk. Ha eszünk egy tányérból tesszük, még a fagyit is csak úgy hajlandó enni, ha ketten eszünk egyet. És én ezt szeretem. Az éttermekben mosolyt csalunk a felszolgálók arcára, és szinte mindenhol az est végén kapunk valami meglepetés dolgot, vagy szivecskét. Ha kívülről nézném magunkat is elolvadnék, de belülről még inkább.
Szóval csak azt szerettem volna elmondani,hogy… Igen, Boldog vagyok Vele!
