Mañana es el dia de Nochebuena

Az igazsag az, hogy minel oregebb vagyok annal jobban utalom a karacsonyt...

Ugy erzem szet szakadok. Az agyunk egy borzalom, de az uj matracot persze meg veletlenul sem szallitottak ki 10 nap alatt... es ahogy ismerem a spanyolokat 15 napon belul sem fogjak... a hatam pedig katasztrofalis allapotban van. Egeszen a farok csontomig faj mindenem. Na igy dolgozni mint egy szet hajtott igaslo igen finom. Raadasul meg itthon is legalabb valamit csinalni, ha nem is nagytakaritast... 

Egszeruen nem birom tovabb. Sem agyilag, sem testileg... vegem van. Az a pillanat, amikor senki ne szoljon hozzam. Vagy bombolok mint az oroszlan es epp nem csak harapom el a masik torkat, vagy eltorik a mecses. Pontosan, mint egy komplett idiota.

Holnap itt is szenteste, de persze meg elotte szet hajtom magam Gnel... aztan nagyjabol annyi idom lesz, hogy lezuhanyozzam es menni kell a J apja csaladjanak a karacsonyi nem akarom mizeriajara ugy fel ejszakaba.... majd 25-en az anyja csaladja fele nem akarom utalom hagyjon mindenki beken aludni akarok karacsonyi mizeriara reggeltol-delutanig. Majd ha ez nem lenne eleg, akkor az egyik haverja elutazik ket hetre NY-ba es a baratnoje kitalalta hogy elakarja bucsuztatni, mintha legalabbis evekre menne... pfff.. ember...? 25-en??? Ugy, hogy en masnap dolgozom tortenetesen.

Ugy erzem fel tudnek robbani. Mint egy idozitett bomba.

Utalom a karajcsont!!! 

Perfume

Biztosan nem en vagyok az egyetlen no, aki sokaig keresi/kereste azt az illatot, ami teljesen O. Amitol szexisnek, fiatalnak erzi magat, ami korul oleli es melengeti, amivel egyszeruen nem tud betelni es ami a boren a legtokeletesebb. 

Persze mindenkinek mas az izlese es kiprobalsz masok altal ajanlott es nagyon szeretheto illatokat, de valahogy egyik sem az, amit megerzel es onnantol kezdve csak azt akarod.

Kiprobaltam en is sokat, mint pld: Bvlgari Omnia Corall, DKNY women (ettol minden ismerosom teljesen odavolt), D&G Femme, Light Blue, The One, Lacoste pour femme, Noa, aztan az elso ami nagyon nagyon tetszett az a Dior pure poison volt, de annyit valtozott a boromon, hogy vegul atfordult valami edes szirupos fejfajos valamibe. Mignem egy szep napon, a Gucci Premiere (ami egyebkent nagyon finom a boromon) vasarlasa utan nem sokkal az ELLE magazinban volt egy DIOR J´adore EDP minta, amit olyan, na jo, ha mar itt van kiprobalom felkialtassal a csuklomra nyomtam es Wwwwwoooooooowwwww oooooh igen EZAAAAZZZ es ez ment orakon at. Hihetetlenul tartos volt es annyira szexi es konnyed es noies, annyira en, hogy azt mondtam, IGEN! Vegre megvan eletem illata! 

Engem bearanyozott tetotol-talpig es imadom, nem tudok vele betelni!! J pedig akarmikor megerzi rajtam el sem akar engedni. :)

FacebookTweet

medico privado

Miutan meguntam az altalanos orvosi ellatast. ami szerint egyetlen arva nogyogyaszati vizsgalati idopontra harom honapot kellene varnom, ugy dontottem, hogy befizetem a magan biztositast, amivel masnaptol jogosult vagyok hasznalni barmelyik maganklinikat ingyen. Na jo, ez igy nem igaz, mert havi 52 euroba faj, hogy ellatast kapjak, de ellentetben az altalanos egeszsegugyi intezmenyekkel, nem kell varnom honapokat, vagy heteket, hogy egyaltalan valaki megnezzen, ha azt erzem valami egyaltalan nincsen rendben velem. 

Mivel par honapja szenvedek a menstruaciommal, ami lenyegeben alig nevezheto havi verzesnek, melle betarsult egy lassan allandova vallo mell fajdalom is. Ereztem en kezzel is, hogy van itt-ott egy-egy csomo benne. 

Kedden aztan sikerult a magan klinikara eljutnom, ahova J is jott velem es egesz vegig bent lehetett, ami nagyon jo erzes volt.

Szoval megtudtam, hogy a miomamat megmuthettek volna a koldokomon keresztul is, ami ugye csak pici sebbel jart volna, raadasul azok utan szulhettem volna termeszetes uton gyereket, ellenben igy kizart dolog. A kulso es a belso seb ossze van tapadva, igy arra kivulrol olajat kell kenni es fel kell csipkedni, hogy felszabaduljanak a szovetek. Azt se ertette, ha osszevarrtak utana a francert raktak meg bele kapcsokat is, de hat mondtam nekem ez mar edes mindegy... Egyebkent a mehemet rendben talalta es a ket petefeszkemben sem latott semmit.

Na de aztan raterve a mellemre, amit szepen lassan atnezett ultrahangon, kiderult, hogy nem is egy fibroma van benne (amit en is ereztem). A jobb oldaliban tobb, mint a balban. De a jobb mellemben van egy ciszta. A fibromak mozgathatok es folyadekkal teliek, a ciszta azonban nem. Kemeny es a jobb oldalon van. 

Mondtak, hogy a mioma utan kialakulhat, sot nagyon kell figyelni ra, mert akinek miomaja van, azoknal konnyebben alakul ki mellrak. 

Szoval most harom havonta ellenorzik majd a cisztat. 

Kaptam ra progeszteron kremet, ugyanis a fibromak az osztrogen dominancia miatt alakultak ki. Amiert a miomam is elojott. Mivel ennek kezelesevel senki sem foglalkozott eddig, hat nagyjabol szerintem 300 osz hajszallal lett tobb a fejemen egy perc alatt.

A krem formajaban bevitt progeszteron azt irjak 100%-ban jut be a veraramba, mig ha csak szajon at szednem, akkor nagyjabol 60%-at hasznositanam. 2-3 honap alatt kezd el helyre billeni az egyensuly. 

Bevallom ez a ket-harom honap nekem jelenleg eveknek tunik.

Ja es persze az osztrogen dominancia miatt peteeresem sincsen, ugyhogy teherbe sem eshetek. Ami szamomra most a legijesztobb gondolat...

Eloszor a mioma, majd a mutet, most pedig ez... Valamikor vege lesz mar a megprobaltatasaimnak???

Mi a jo fenet vetettem en az emberiseg ellen, hogy ez erdemlem???

Nem titkolom, teljesen magam alatt vagyok. Csak bizakodom, hogy a krem valoban segiteni fog... 

No hay nada

Az igazsag az, hogy rajottem egyaltalan nincs mirol irnom, beszelnem. Nem tortenik semmi velem. Igazan unalmas hetkoznapi eletem van. Reggel felkelek hetkor, elmegyek dolgozni, hazajovok, takaritok, fozok, mosok, vasalok, majd visszamegyek dolgozni, ahol megint fozok stb... es hazaerek jo esetben fel 10-10 kozott. Utana mar hulla faradtan semmire sincs kedvem, de neki kell allnom ujra vacsorat fozni (akkor is, ha en nem eszem), lefurdom es lefekszem aludni kb. ejfel fele. Ennyi. Errol nincs mit beszamolni.

J azt mondta, hogy o annyit lat ebbol, hogy en azert elek, hogy dolgozzam. Mondtam, hogy elhiheti, nem kedvtelesbol teszem ezt. Tortenetesen berlunk egy lakast, aminek igen huzos koltsegei vannak, plusz meg enni is kell valamit. Nem jarunk sehova ugy, mint korabban, mert a gatya ossze van huzva. Neki itt vannak a baratai, itt van a csaladja. Hetkozben mostanaban harom-negy fele mar vegez es annyit van veluk, amennyit csak akar. 

Nekem nincs itt senkim. Hova mehetnek az ejszakaban megis? 

Nehez... ez most nehez idoszak. 

Szoval ugy dontottem mivel semmirol nincs mit irni, igy hat nem is szabadkozom, miert nincsenek posztok.

Estamos bien

Mar nem is vedekezem, hogy miert nem irok :) Egyszeruen het kozben munkabol haza erek, eszem valamit, rendet teszek, vagy takaritok gyorsan, majd elmegyek munka utan, esetleg az internet elott gornyedek munkakra jelentkezve, majd du. vissza dolgozni. Nem mondom... hulla vagyok es alig varom mindig a hetvegeket. 

A hetvegek az en kis szerelmemmel nagyon jol es nyugodtan telnek. Pihi, film, seta, fozocskezes.

Eddig nyero volt a csirkeporkolt nokedlival, a marhaporkolt jo csiposen, lencse leves, a majpastetom. 

A bundaskenyeret es a tejbegrizt nem tudja hova tenni :D es nem is igazan repdes erte. 

Egyelore csak elvezzuk, hogy egyutt elunk es nem beszelunk kulonosebben arrol, hogyan is majd. Azt tudjuk egyedul, hogy lakast szeretnenk majd itt venni egy ev mulva. De kerdesekre valaszolva, mint eskuvo es gyerek, NEM, nem beszelunk errol mostansag.

Bocsanat, hogy mostansag nem tudok semmi izgalmassal szolgalni, de kicsit inkabb orul az ember mar annak is, ha semmi rossz nem tortenik es csak ugy van.

Aún no se ha ido

Penteken Dragam elment jatszani a barataival a masik lakasba. En itt voltam a mienkben, nyugodtan, tevet bamulva, netezve. Aztan egyszercsak whatsappon jelentkezett F. Majd masfel orat beszelgettunk. Egyszerre nevettem es sirtam. Felidezve sok sok emlekunket. Majd azt mondta, hogy en orokre az o kis Edeskeje leszek, es soha nem fog elfelejteni es hogy tudja, iszonyuan fogok neki hianyozni majd. Egyelore meg itt van, mert varja, hogy felvegyek munkanelkulinek, es utana megy csak. Igy meg van eselyunk talalkozni hala az egnek. 

Nagyon jo volt beszelgetni. 

Acelgas

Avagy a legujabb finom zoldsegfele, amit ha tehettek igenis egyetek, mert tele van vitaminnal es mert sokkal finomabb, mint a spenot!! Magyar neven Mangold, de mellekelem nektek a wiki oldalat. Nagyon sok recept van Mangold levelbol. En szeretem nagyon! 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Mángold 

Hazasok lettunk

Nos, jelentem megvan eletunk elso kozos lakasa. Na, nem a sajatunk, csak berelt egyenlore. Nagyon szepseges. Teljesen uj epitesu, minden nagyon modern benne. Egy haloszoba, nappali-etkezo, konyha, mosokonyha, furdoszoba es egy hatalmas terasz, amire egesz nap odasut a nap, igy hetvegente ott fogom szurcsolgetni a reggeli kavemat, happy-holiday!

Ugy hataroztunk, hogy adunk magunknak egy ev haladekot, meglatjuk hogy mennek a dolgaink es utana veszunk egy lakast. Nagyon szeretnenk ott, ahol most bereljuk, csak nem egy, hanem ket haloszobasat. Mellettunk van egy hatalmas zold park, a haz masik felen, az uttestet szeles zold park ovezi szinten. 

A lakoparkban van medence, gyerekeknek jatszoter, kozossegi hely es furdo, valamint edzoterem! Es igen, ide fogunk jarni edzeni kozosen, a gepek szuper ujak es soha nincs lent senki :D

Bevallom az utobbi idoben borzalmasan feszult voltam mar amiatt, hogy nem tudunk egyutt elni, nem mehetek hozza haza estenkent, es nem ebredhetek mellette reggel. 

Mivel a munkahelyemen nem erzem jol magam egy ideje, igy ez is boven ratesz a lapatra. Viszont baromi nehez uj munkat talalni... plane ha nincsen ismerosod, aki betolna valahova... De en nem adom fel, mert menni akarok innen, mert akarok csinalni vegre valami ertelmeset, mert ebbe nem csak belefaradtam mar, de betette a kaput, hogy egyszeruen semminek neznek, sot leneznek, holott en nevelem ezt a ket gyereket, en csinalok mindent veluk. Meg az orvoshoz is en viszem oket. Ugy gondolom tobb tisztelet jarna... de tudjatok mit, mostmar nagyivben leszarom, ne tiszteljen, csak hagyjon beken es ha elmegyek, felejtsuk el egymast.

De most ezt hagyjuk is, oruljunk inkabb az uj kezdetnek, a kozosnek!

Che

Elmegy... vegleg... itthagy... es ez osszeszoritja a szivemet. Tudom, hogy ez az elet rendje, hogy elso a kislanya es itt jelenleg nem sok, annyi lehetoseg sincsen munkat talalni. Mar egy honapja, hogy nem dolgozik a Penelopeban. Egyebkent koszoni, jol van, csak itt nem boldogul mar es megis csak Argentinaban van egy haza es a szulei is. Tudom... tudom... De o nekem itt az egyetlen baratom, aki elso pillantasra tudja, tudta, ha barmi van velem. Nevettunk, tancoltunk, sirtunk, oleltunk, beszelgettunk, vacsoraztunk, setaltunk az ejszakaban. Akitol tanultam ezt a nyelvet, aki mindig elfogadott olyannak, amilyen vagyok, aki a mai napig csodalattal nez ram es szeret, aki szamara orokke kulonleges maradok es aki nekem fontos volt es most is az, es akit soha nem fogok tudni elfelejteni. Aki tetotol talpig ferfi, akinek a csaladja kedves es segitokesz volt barmikor, visszakoltozik a hazajaba. Eg veled draga baratom, az isten aldjon meg es hordozzon a tenyeren FACU! 

Gardonyi

Meglepeteskent ert, hogy a hetvegi esti furdozesre indulaskor a nudista strand fele vezeto uton (nem, nem oda mentunk, csak arra fele lehet lemenni a rendes partra is) a tegy egy konyvet, vegy egy konyvet ladaban egy Gardonyi kotet figyelt... erre vajon mennyi esely van pont itt?! Minden esetre mikor egy hetre ra visszatertem mar teloval a kezemben, hogy lefotozhassam, persze meg mindig ugyanott figyelt a dobozban... hiszen... tul sok magyar nem jar erre, es az sem valoszinu, hogy feltunik neki a lada.

España y los españoles

Annyiszor futottam mar neki gondolatban ennek a bejegyzesnek, de sosem jutottam el odaig, hogy leuljek es elkezdjem megirni valojaban. Fejben ezerszer vegig jartam a kulonbsegeket, szokasaikat, megdobbento viselkedes formaikat, vallasossaguk, es a hihetetlen elet optimizmusuk... de ide aztan egy betu nem kerult rola. 

Ma, mikozben Kedves jatszik a barataival, van ra idom, addig sem unatkozom. Ellenben fogalmam sincs hogy hol kezdjem, mert millio gondolat cikazik a fejemben... 

Az elso, ami eszembe jut, az mindig az etkezessel kapcsolatos. A spanyolok iszonyat sokat esznek, bar az is igaz, hogy ez orakon at kepesek tenni. De egy napi menu ugy kezdodik, hogy kihoznak egy salata mixet (zold salata, paradicsom, kukorica, sargarepa csikok, tonhal, fott tojas, sparga, oliva olajjal es borecettel nyakon ontve), ezutan jon az eloetel, ami lehet akar makaroni is (!), vagy valamilyen hal leves, tengeribizbasz, sonka-sargadinnyevel, orosz tonhal salata, kulonfele sajtok es sonkak egyvelege, olivabogyo, kenyer es alioli (fokhagyma krem talan a legjobb megnevezese, nem all masbol, mint fokhagymabol es olajbol, amit kezzel vernek amig olyan allaga nem lesz, mint a majoneznek) Na itt en altalaban mar jol is laktam... Azt sem ertem, hogy lehet az eloetel makaroni, ami utan mondjuk rendelhetsz rantott hust krumplival, vagy sultcsirke, sulthal valamivel. Hozza kell tennem, hogy a koret mindig elveszik a tanyeron. Aztan jon a jol megerdemelt desszert es kave... mar aki egyaltalan eljut odaig, mert nekem meg soha nem sikerult!

Ezutan aztan persze mindenkire rajon az almossag es helyben lefekudnenek sziesztazni, amennyiben nem mindenki majd mindig etteremben ebedelne es vacsorazna...

A vacsora pedig ismet tobb fogasos es persze teljesen kulonbozo, mint az ebed volt, mert ketszer ugyanazt nem hajlandoak megenni (tortenetesen ha otthon foz az ember es maradekrol lenne szo). Hozzateszem, hogy masnap sem eszik meg ha maradt volna valami! Ettol aztan az ember, ha netan otthon fozicskezik maris kesz fobejarasu szakacsnonek erezheti magat, aki nap mint nap orakat all a konyhaban.

A szieszta... Bar evek teltek el, nekem ez a dolog nem megy. Egyresz baromira elpocsekolt idonek tartom, masreszt olyan vagyok a masfel ora alvas utan, mint aki jo alaposan berugott elotte... azt se tudom merre vagyok arcal, a gyomrom forog, a fejem nem ter magahoz, kesz K.O, ezert aztan velem ot evben egyszer fordul elo, hogy netan fel orat alszom, de akkor utana hasznalhatatlan vagyok egeszen este nyolcig, amikor is kipattan a szemem es nem tudok aludni legalabb ejjel kettoig. Puff... 

Az idovel egyebkent is nehez zold agra vergodni, legalabbis nekem. A gyerekek alapbol ejfelig fent ugralnak es ez normalis. (nekik) Na marmost amikor vegig gurizem a napom, es a gyerek nem akar elaludni az istennek sem, es en mar hullakent fetrengek, akkor ez nem tul vidam dolog... ugy hogy masnap reggel hetkor fel kene kellnem, hogy reggeli es oltozes, es elinduljanak az iskolaba masfel oraval kesobb. Persze, ok alszanak az iskolaban ket orat, jo hogy nem almosak... De eeeeen?!

Egyebkent a magyar atlag szamara a spanyol lusta kis nepnek tunhet. Igazabol ugy elvannak, nem csinalnak semmit. Fekszunk az agyon kicsit, majd a kanapen, bamuljuk a tevet, kaja elott leugrunk a medencebe gyorsan, vagy a partra (kiveve ha augusztus van es jon a sok turista), majd eves, alvas, megint csak fetrenges, kirittyenti magat, bedob egy pohar vorosbort az ismerosokkel, aztan megvacsorazik, ne adj isten hajlando egy ot perces setara, majd leul valahova es meg iszik vagy hazamegy es ledol a tevet bamulni jo sokaig, hogy aztan elaludjon rajta. Hangero persze nem a megszokott sem alaphangon a beszelgetesnel, sem a tevet bamulva ebbol kifolyolag. Kicsit ugy erzeheti az ember, hogy mindenki nagyott hall. Ja, es kepesek tobben egyszerre beszelni es megis mindenki tudja mirol van szo! Egyszoval aki csendes helyre vagyik az itt biztosan nem fogja megtalalni. (egyebkent egy ido utan valahogy fel sem tunik, csak ha odafigyelsz)

A ferfiak... magas egyedeket ne kepzeljenek a nok. Mondjuk nekem szerencsem, hogy nem nottem 162 cm-nel nagyobbra... bar az itteni noi atlaghoz kepest picit jobban teljesitek :) De mint tudjuk, minel delebbre megyunk, az emberek annal alacsonyabbra nonek. Ennek allitolag jo sok koze van a napfenyhez, de inkabb nem megyek bele, mert nem vagyok tudosa. A parkapcsolatban allitolag a no iranyit, a ferfi pedig behodol... hat lattam ilyet is, de azert az en tapasztalatom hogy boven van itt macso, es az van amit o mond es akar es pont.

Egyutt elni a mamaval 30+ korukig, ez is teljesen normalisnak szamit. Egy mama sem mondja azt, hogy fiam, ideje lenne a sajat labadra allni... Sot, legnagyobb hibajuk, hogy halalra kenyeztetik oket. Semmit sem kell csinalniuk, mert a MAMA kitakarit, kimos, megfoz es meg csak egyetlen fillert sem kell letenni az asztalra, ellenben hozzavagnak egy autot, nehany esetben egy lakast is. 

Ennek ellenere ok nem erzik azt, hogy kulonleges helyzetben lennenek. 

A spanyoloknak atlagban minimum ket lakasuk van. Az egyik biztos, hogy tengerparti. 

Imadnak oltozkodni. A ferfiak szortelenitik a labukat es a mellkasukat. Igen, holgyeim, jol olvassatok, a LABukat is! Ellenben eleg soknak van a borosta es a szakall kozotti vmilyen allapot az arcan. Orakig keszulodnek egy egy buli elott, ugyhogy a mit vegyek fel mondat, nem csupan nok szajabol hangzik el. Borzalmasan hiuak, ebbol adodoan Brazilia utan Spanyolorszag a masodik olyan hely, ahol nagy szamban setalgatnak az itt -ott mutott emberekek. Ertsd, ha kimesz a strandra a nok jo resze mutott mellel flangal, de abban sem lehetsz biztos, hogy a sajat feneket hordja-e... a ferfiaknak pedig kockahasat mutenek :))) ez azert tenyleg vicces kategoria (sztem)

Furcsa elegye ez a hangos, eletvidam, no pasa nada, es no te preocupes vilaganak, ahol ha megkerdezel valakit, hogy jol van-e sosem valaszolja, hogy nem, hanem mindig mosolyogva azt fogja mondani, hogy jol van. Van valami vegtelen nyugodtsag erzeted, ugyanakkor kepesek csak ugy generalni valamilyen apro feszultseget, allitolag ettol szebbek leszunk... haaat... Sosem bonyolitanak tul semmit, legalabbis ok igy gondoljak :) Attol fugg persze, hogy honnan nezzuk. Szoval a nyugalom amolyan latszolagos dolog, kulonben nem ragna majd minden masodik ember a kormet. Azon kapod magad, hogy ul a kocsiban a piros lampanal es kormot rag (mondjuk a fikazas sem jobb, de az itt nem szokas), vagy a villamoson melletted az ablakon kifele bamulva (ilyenkor tudnek egy jo nagy tockost adni nekik, mikor hallom, hogy a fogai kozt ropog a korme aaaaaaaaa...) Es mint legutobbi napokban megtudtam, kivenni betegallomanyt csak azert mert "depresszios" vagy, az is teljesen altalanos dolog... hat... ezen mondjuk ugy konnyesre nevettem magam...! De ha tenyleg alaposan befordulnek a kolkok miatt akkor tudom, hogy menekulhetek e moge hahahahaha

Ugyanakkor itt van a hatalmas es osszetarto csalad, akik ket havonta osszejonnek egy egy ebedre es jol erzik magukat, es senki sem akar ket ora utan hazamenekulni, sot... ugy kell mindenkit kirobbantani a szekebol egy teljes nap utan. Bar bevallom azert az eleg durva, hogy megszulsz es korulvesz a szules utan kapasbol 8-10 ember orakra es a csecsemodet adjak egyik kezbol masikba egy kozel 10 nm -es helysegben... Es azt sem tartom epp normalisnak, hogy ott van ket nagyszulo felvaltva, jelszoval hozza kell szoknod a babadhoz... hogy mi a ....??? Most akkor kinek szultem a gyereket? Magamnak vagy a nagymamaknak? En nem szeretnem, ha az en csecsemom felett a szuletese napjan hatvan ember lihegjen konnyek kozott felvaltva...  szoval szep es jo ez a nagy csaladi banzaj, de sztem az egeszseges eletmod hatarat surolja ez... legalabbis nalam.
Az, hogy minden heten egyutt kell ebedelni anyuval vagy apuval, hat meg megertem, legyen.

A spanyolok amugy nem igazan utazgatnak, ugy vannak vele, hogy nekik itt minden megvan orszagon belul, es mert egyebkent sem allnak a helyzet magaslatan ami az idegen nyelveket erinti. A fiatalok sem!! Kiprobalni nagyon uj izeket nem is akarnak es mivel eleg nagy a hazafias ontudatuk, es buszkeseguk, mindenre azt mondjak, hogy ami spanyol, az sokkal jobb.

Mara hirtelen ennyi... pedig meg van csomo dolog, de majd legkozelebb...

Vacaciones agosto

Lassan veget er a 10 nap vakacionk. Nagyjabol ugy erzem, mintha tegnap lett volna az elso nap. Egyszerre vagyok faradt es megsem. A tiz nap alatt sok minden nem volt. Egyszer elmentunk Villajoyosa strandra, ahol o meg nem jart. Masik alkalommal Benitachell egy barlangos kavicsos strandjara, ami valami alomszep volt. Teljesen mas kornyezet, mas szinu a viz is. Es egy nap Tabarca szigeten, ahova hajoval mentunk. A hajo ut kb. 50 perc volt es en az elso negyed oraban nagyjabol visongva rohangaltam egyik oldalrol a masikra, amin tobb ember jot derult, de senkit sem zavart. Nyilvan lejott, hogy eletemben eloszor vagyok nagy hajos kirandulason :D A sziget bar nem nagy, valahogy megsem jut ido bejarni es ez elszomoritja az embert, szinte megy es jon. 

A szigeten nincs strand, buvarkodni viszont lehet (bar cipot nem vittunk, ezert jol osszevagdostuk magunkat), igy eletem legelso buvarkodasan is atestem. Nem mondom, hogy nem volt para... Azt se tudtam hirtelen most hogy is veszek levegot, csak kapkodtam a szamon, mire eszembe jutott, hogy anno a petevezetek atjarhatosagin az orvos mondta, hogy lelegezzek nyugodtan, mert ha nem, akkor elajulok, igy igyekeztem amennyire tudtam relax lenni a vizben, mikozben azon is nevettem, hogy a hatsom az egnek mered es ez biztosan nagyon vicces lehet a partrol nezve. Persze a szadban azzal a valamivel a viz alatt nevetni... 

A tobbi nap itthon. Lakast nem sikerult talalnom, a berleti dijak horror aron vannak, vagy pedig nagyon gaz a lakas, azt meg nem szeretnem, hogy ugy erjek haza, hogy utalom. 

Annyira gyorsan elmult ez a nyar... Sot, ez a lassan 9 honap... nem is ertem hova rohan az ido. Mostanaban elegge ketsegbe esem, ha arra gondolok, hany eves vagyok, es mi minden van, ami meg mindig el sem erkezett az eletemben... ami normalisan mashol joval korabban megesik. Gondolkodom, hogy mit rontottam el, mi az amiben annyira kulonbozom az atlagtol. Mindamellett, hogy sosem szerettem a nagy atlagba tartozni, vannak bizonyos dolgok, amikben megis jo lett volna es olyan is, amit szivesen kihagytam volna.

Kihagytam volna ezt a mioma dolgot is. Rettegek, hogy visszajon es akkor mar nincs menekves. 

Nem is tudom... szegyellem, hogy most eppen majd ki kellene ugranom a borombol es en megsem teszem... Tudom, mar megint nem vagyok normalis... 

Macko azt mondta, hogy majd ez csak atmeneti, nagyon remelem, hogy nem esem vissza a depresszios hangulatba. 

comprar, alquiler...

Eloszor meg vetelben gondolkodtunk, aztan inkabb berlesben, mara pedig ott tartunk, hogy fogalmunk sincs mit is tegyunk. Es nem azert, mert nem szeretnenk vegre egyutt lakni, nyugodtan, kettesben es nem meg x masik csalad taggal, kulon szobaba tessekelve stb... De... a krizissel egyutt a lakasberleti arak egyaltalan nem csokkentek... ugyhogy eleg elkeserito tud lenni, amikor elkezdesz szamolgatni es arra jutsz, hogy bizony mi ketten meg valahogy csak-csak megvagyunk, ha nem csinalunk semmi extrat (ertsd: szinhaz, nyaralas, stb.), de egy gyereket nem tudunk bevallalni igy... 

Ugyhogy egyelore O feszult, ideges, en pedig elkeseredett... Persze nem adtam fel... de azert az ember ha tisztan lat, akkor tudja mi es mennyi... Remelem, hogy elobb utobb talalok valami masik munkat, ami jobban fizet... mert ez igy...

Hoy es mi cumple

Hat ismet augusztus hatodika van, azaz a szuletesnapom. Tegnap pontban ejfelkor J-vel setaltunk amikor megjott tole az elso szuletesnapi koszonto uzenetben. Aztan elmentunk a Penelope-ba koccintani egyet Facuval, majd atadta az ajandekomat, amirol jelenleg is irom a blogot, es amirol ezentul tenni fogom mindezt. Kaptam egy nagyon szep kis Apple gepet, a legvekonyabb formajaban. Csudaszep es nagyon gyors es imadni valo.

Ma pedig kaptam sok sok szuletesnapi uzenetet a FB jovoltabol. Koszonom ezuton is mindenkinek, ahogy szokasom, felsorolnam kiknek is... Remelem senki sem fog kimaradni.... 

Iris

• 
  

Agota O. S., Andrea B., Nati E., Szabolcs M., Monika H., Erika T.I., Evaristo E.F.,  Jaco B. R., Javi F.S., Rafael M. M., Muligans, Jozsef F., Agnes Cs., Jutka K-F, Vanda Sz., Bandi F., Melinda Sz., Demjen P.,  Ferenc S., Rita M., Ruben S., Mayka R. M., Tamas Z.,  S. Kriszti, M. Anita., Carlos A.R., Katalin K-F., Anita R. Daniel Z., Barbara S., Robert E., Ildi P-Sz., Gabor S., Jozsef S., Marianna P.,  Adrienn H., Shebnem G., Gyula K., Zsuzsanna Ds., Tusi,  Hoffmann K., Maria Jose, Anna B., Veronika D., Arpad M, Edina L., Karsai Zs., Bozser Z., Margoo, Mari T., Zsuzsa M., DirkJan Ranzijn, Vane T., Krisztina V., Cristina N.S., Anita A.,  Minarik K., Macotahotel M., Martina P., KisPintyi, Attila P., Csilla K., Bea T., Kispal M., Attila Cs.,  Katalin S., Kiraly K., Esteban I.G., Heinz K., Viki V., Bori P., Adri, Sandorne S., E. Zsuzsi, Veronika D., Ildiko F., Bernadett S., Aniella Sz. Alicia P. C., Angelika S., Angelika N., Time T. , Csaba F., Judit P., Melinda S., Gabriel T., Agi L., Fran P.C, Szabolcs M., Tibi B., Anti W., Karesz Sz. Peter S., Gela es a gyerekek, Manu, es vegul de nem utolso sorban Anyuek!

No me queda más...

Ahogy közeledik a napja az újabb családtag eljövetelének, én annál jobban igyekszem magamra koncentrálni, olyan dolgokat tenni, amiktől jobban érzem magam, amik egy kicsit elfeledtetik mindazt, ami jön... 

Éppen ezért a héten egyedül... megjártam Campello összes eddig nem látott strandját, majd másnap Villajoyosa-t (ahol már két éve nem voltam legalább) és felkerestem azt a strandot is, amiről csak a helybeliek tudnak és valami paradicsomi. Nem homokos, hanem kavicsos, a víz kristálytiszta... egyébként pedig a neve is Paraíso :) Úgyhogy nem csak szerintem paradicsomi a látvány, a pálmafáival. A legnagyobb előnye pedig, hogy alig van ott valaki :D

Ma pedig elmentem a másik általam kedvelt Carabassi beach-re, de hát hiába van hétköznap, igazi tömegnyomor volt... az a leves típus... amit én nem annyira kultiválok... De azért nem volt rossz.

Holnapra marad San Juan (helyi) part,hiszen ma estétől nincs kocsim, így a gyalogos megközelíthetőségű helyek maradnak. Vagyis... ha lenne elég türelmem, akkor elvillamosozhatnék egészen Dénia-ig... de őszinte leszek... nincs... legalábbis most ezt mondom.

Szombaton megint családi ebéd... még arra is fel kell készülnöm lelkileg, meg úgy egyébként. Nem azért, mert nem kedvesek, hanem mert nem igazán tudunk úgy egymással mit kezdeni... Én nem ismerem őket, sem az életüket, ők sem az enyémet, így aztán sok téma nem marad... megy részemről a hallgatás. De majd biztos egyszer megszokom az ilyen naaaagy családi mizériákat... legalábbis muszáj lesz.

Most azt hiszem amúgy is mindent sokkal tragikusabban fogok fel és mindennel szemben sokkal érzékenyebb vagyok lelkileg... Mióta tudom, hogy pont az én születésnapomon fog "szülni" .. ő... Azért írom zárójelben, mert az nem szülés, hogy valakiből x héttel korábban kiveszik a gyereket, mert ő nem akar szülni... És mit ad isten... pont az én születésnapomra tudta ezt időzíteni... Nem mondom, hogyan érzem magam...Mindenki kitalálhatja. 

verano

Tudom, hogy nem nagyon írogatok mostanában ide, de bevallom, egyrészt hulla fáradt vagyok, másrészt mire odáig jutnék teljesen elfelejtem, hogy miről is akartam írni. Biztos a korral jár hehehe

Szivecském 27 éves lett. Ünnepeltünk barátokkal, ünnepeltünk ketten, gyertyát fújt a kezemet fogva a családdal. És mit ad isten... azon agonizált, hogy hát ő már nem fiatal... na majdnem kitört rajtam a nevető görcs... bár én lennék újra 27 éves!!!! Kevesebb ősz hajszálam és ráncom lenne és a bőröm is feszesebb volt, na tessék, én már mondhatom, hogy öreg vagyok :)

A barátai egyébként töretlenül jó fejek, aranyosak. Bár kicsit furcsa mikor egyedül vagy hét fiúval az éjszakában bulizni :) Jójójó... nem panaszkodom :P csak na... 

I végre visszaköltözött a saját lakásukba, ezért a mostani hétvégénk végre teljes nyugalomban telt, úgy, ahogyan az volt három hónappal ezelőtt minden hétvégénken. Olyanok voltunk, mint akiket kicseréltek. 

A gyerekek amúgy jók voltak az elmúlt két hétben, nem lehet rájuk egyáltalán panaszom. Az más kérdés, hogy az anyjuk totál kész van agyilag sztem.... de ezt már kár is ragozni... Előbb-utóbb csak jön már valami normálisabb meló is.

un gran paso adelante :)

Házasodni készülünk. A szó legszorosabb értelmében :) A többit még egyelőre nem árulom el! De én minden esetre nagyon boldog vagyok! Az, ahogyan elmondta, hogy ő mit érez, és mit szeretne, nem is lehetett volna csodálatosabb és persze váratlanabb! Úgy Imádom!!! Minden nappal nő és nő és nő bennem ez az egész érzés, ahogy benne is és mindeközben pedig összesimul a lelkünk és egyek vagyunk!

Köszönöm Istenem!

Vacaciones

Úgy alakult,hogy az elmúlt héten szerdától én is szabin voltam. Így aztán minden nap együtt lehettünk. Itt aludt velem és napközben pedig irány valamerre.

Elsőnek San Pedro del Pinatar - La Manga volt az úticél. Menet közben megálltunk La Zenia-n ebédelni. San Pedro del Pinatar-ról indul a sétány a malomtól és vezet egészen La Mangára. Szerintem J még az életében nem sétált hosszú-hosszú kilométereket, pláne nem papucsban és tűző napsütésben, de most megtette és én nagyon büszke vagyok rá. Tette ezt mosolyogva és fáradhatatlanul. 

San Pedro del Pinatar azért híres, mert itt lehet iszapfürdőzni a tengerben, flamingók társaságában. Bevallom nem vállalkoztam rá, mert ahogy elhaladtam embertársaim mellett, akik tetőtől talpig be voltak kenve a fekete iszappal... háááát... mondjuk úgy, nem voltak túl illatosak :D 

Miután órákon át sétáltunk, hogy eljussunk La Manga természetes strandjára, olyan látvány fogadott bennünket, hogy csak álltunk tátott szájjal kézenfogva és nem hittünk a szemünknek. Mintha hirtelen a karibi szigeteken lennénk. Ember volt rajtunk kívül kettő... teljesen érintetlenül ahogy a természet alkotta, gyönyörűen tiszta megfoghatatlanul kék víz és fehér homok. Isteni érzés volt a séta után ez a látvány és belegázolni a vízbe!!

Másnap pedig Moraira volt a kitűzött cél. Ami ismét teljesen más látványt nyújtott a sziklás partjával. A hegyekben lévő házaival és a parton elfogyasztott paella-val.

Hétvégén pedig itt helyben, kimentünk a Calita-ra. Jnek pedig gyönyörű színe lett tegnapra. Sosem láttam ilyen egészséges barnán :) Nagyon jól áll neki!!

A napjaink boldogak, felszabadultak és nagyon szerelmesek voltak. 

Most pedig őrülten hiányzik. Mindketten visszatértünk a munkába. Legközelebb augusztusban lesz egy hetünk, amikor Cartagena és valószínűleg Calpe lesz a végállomás.

hogueras

Idén először ha nem is minden napját a Hogueras-nak, de péntek-szombatját együtt éltük meg. 

Életemben először voltam bikaviadalon, és azt kell mondjam, valami fantasztikus élmény. Én nagyon élveztem és gyönyörű ahogy a toreador meghódítja azt a hatalmas állatot. Mindenki meglepődött, hiszen arra számítottak, hogy majd undorodom, fáj a szívem a bikáért stb... ehhez képest együtt tapsoltam a közönséggel vagy kiáltottam, hogy olé :) Azt mondták bennem tuti hogy valami elveszett spanyol vér folyik :D

Aztán voltunk az utcafesztiválon a barátaival, akik még nem ismertek eddig. Nagyon rendesek voltak mind és jól szórakoztam velük.

J szabin van, én nem... nekem itt a két gyerek... és amikor én tudnék szabin lenni ő nem tud kivenni egyetlen napot sem, szóval fantasztikus egy nyár ez így... 

Minden nap lassan elmondja, hogy Magyarországra akar menni és hogy megakarja ismerni Anyuékat személyesen. Mondtam azzal még várnia kell... jelenleg nem tudom megfinanszírozni a haza utazást. 

Egyébként nincs semmi különös.

un año y medio compartiendo nuestra vida

Másfél évesek lettünk és az érzés egyre csak növekszik bennünk. Az érzés, hogy összetartozunk, egyek vagyunk, szeretjük egymást valami különleges módon és hogy ez olyan, ami látszik, sugárzik, érződik. 

Körülöttünk lassan nincs olyan ember, aki ránk nézve nem kezdi el emlegetni az esküvőt valamilyen formában... kezdve kollegáitól, barátokon át, az egyik kedvenc étterembe beülve a felszolgálóig. Furcsa, de jó érzés. Az egyik kollegája azzal kezdte, hogy hát ő már nagyon szertné azt a legénybúcsút, a másik, hogy mikor lesz már gyűrű, már olyan rég együtt vagyunk :), a felszolgáló elénk tette konkrétan az esküvői katalógust a képekkel, hogy van kinti helyszín, dekoráció, ételek stb... és közölte, hogy itt a pap is helyben, megbeszélhetjük a dolgot... J meg mondta, hogy oké, de előbb talán vennem kéne egy gyűrűt, mire a pincér rákontrázott: -de gyémánt legyen ám... -jó de meg is kell kérnem a kezét :)) jójó, de az megvan hamar, válaszol a pincér és mosolyog, miközben J mellém ül és elkezdi kinyitni a katalógust. 

Majd koccintunk a szerelmünkre, és hogy ez egész életünkön át ilyen szép legyen!

Estoy cansada..

Vasárnap óta egyedül vagyok a gyerekekkel, Luis lebetegedett, úgyhogy hétfőn rohanhattam érte az iskolába, onnan az orvoshoz.. Antibiotikum... Egészen így lesz péntekig, aztán mennek a nagymamához hétvégére, G csak vasárnap jön vissza kínából, az apjuk meg nem akar jönni a héten értük, holott ő lenne a soros. Úgyhogy megint egyben vagyok anya, apa, bejárónő, játszótárs stb... 

Az igazság az, hogy mostanában ez a dolog eléggé az agyamra megy. A bezártság érzés, hogy nincs életem, nincs magánéletem, állandóan a kölkök. Jó lenne valami értelmes munkát találni és amivel úgy érezhetném én is több vagyok, többet érek. Mert az is hozzátartozik a dologhoz, hogy az önbecsülésem lassan a béka feneke alatt van. Igaz ehhez ugye hozzá tartozik az a két héttel ezelőtti vita a tesójáékkal, hogy én nem vagyok ott senki és nincs is beleszólásom ki mikor megy oda és minek és egyébként is... én is zavarom őket. :S Azóta totálisan szét vagyok esve lelkileg...

Szombaton délelőtt a városban bóklásztunk, motoron, amit J apja adott kölcsön, aztán este visszamentünk mert a középkori vásárt én megakartam nézni... hát hallod lépni sem lehetett. Jó kis műsor is volt a városháza előtt artistákkal és táncosokkal. Meg a szokásos mindenhol sül a kolbász, hús stb... 

De azon kaptam magam, hogy... nem érzem jól magam a bőrömben. Néztem körbe és mind csupa csupa fiatalok, csinosak és szépek. Úgy éreztem magam, mint egy trampli vén tyúk, aki azt sem tudja mit keres ott közöttük.

Még mindig nem tudok felvenni testhez álló ruhát a hasam miatt és a lábam is úgy bedagadt, hogy a végén sírva értem a kocsihoz, hogy papucsra cserélhessem a cipőmet, mert addigra tiszta seb is lett. Kész roncs vagyok. 

J pedig nem érti, hogy miért nem tudom magamat értékelni. De olyan nehéz ez az egész. 

Aztán az est végén megismerkedett mindenkivel, ugye Facu-t és Carlos-t ismerte már, de Dani, Rafa, Javi, Irina még nem. Dani úgy üdvözölte, mintha ezer éve barátok lennének, tök aranyos volt. Ő pedig simán mosolyogva bekapcsolódott a beszélgetésbe és kész.

Az óvárosban pedig a szórakozó negyedben összefutottunk az ő egyik barátjával. Aki nagyon aranyos volt. És nem mellékesen valami sántít a spanyol fiatalokkal, ugyanis ő volt rövid idő alatt az ötödik olyan ember akit nem rég műtöttek vakbéllel... szóval nem tudom mi van ebben az országban vakbél terén, de én Magyarországon egész életem során nem ismertem öt embert, akit ezzel műtöttek... 

Meg találkoztunk a barátja tesójával is, akinek most van útban a másdoik gyerek, holott az első is másfél éves, a srác meg talán volt vagy 24. És ilyenkor mindig átfut az agyamon, hogy amikor vártam a kórházban a nődokinál, ott is mind csupa-csupa fiatalok voltak terhesgondozáson.

Elég ha csak megnézem I-t, itt a kislány 26 hónapos és lassan kibújik a második kiscsaj is és ő is még csak most lesz 25.

Ehhez képest én... !! 

Nem, nem azért, mert most azonnal akarok gyereket. Nem, mert egyenlőre begőzölök így is ha gyereksírás van, meg hiszti, meg stb... csak hogy mennyire nem tartok sehol.

hace tiempo

jó ideje már, hogy egy sort sem írtam... Igazából egyrészt nagyon elfáradok minden nap (csoda, hogy ma már a kezemben a gép ezen időpontban), másrészt pedig nem igazán tudok miről írni.

Azzal nem szeretnék senkit sem untatni, hogy épp a gyerekek hogy vannak, mennyi munkám van, vagy hogy rákattantam az albondigas-ra :)

Arról tudnék írni, hogy mennyire kikészít az, hogy lényegében mióta elköltöztem J-től, soha nem vagyunk kettesben, hogy alig látom, hogy ezért vannak vitáink, vagy én full stresszes vagyok, és totálisan rosszkedvű.

Az, amikor én hétvégén már a hátam közepére sem kívánok gyerek vinnyogást, gügyögést, sírást este, reggel stb.... amikor szeretnél végre a másikkal kellemesen együtt tölteni két napot, és nem megy, mert jó pofát kell vágnod másokhoz, akikhez történetesen semmi kedved. Amikor nem hogy öten vagytok abban a lakásban és kerülgetitek egymást, de még jön kettő, négy ember, akikhez semmi közöd és a nem is vagy rájuk kíváncsi... Amikor kimozdulnál a lakásból végre, mert süt a nap, és de jó lenne a szabadban lenni, de a másiknak nincs kedve, meg családcentrikus. Amikor mindent másokkal együtt "kell" csinálni és úgy érzed megfulladsz, börtönben vagy és komolyan legszívesebben kiugranál a 15. emeletről.... és amikor azt látod, hogy a kedvesed a sógornője hasát taperolja és beszél hozzá, akkor úgy érzed, hogy ez volt az utolsó döfés a szíveden... 

Én nem vinnyogtam semmiért miután megműtöttek és csináltam mindent, ha lassan is, de csináltam és nem jajjgattam vagy panaszkodtam, vagy sajnáltattam magam. De amikor valaki azért nyíg, mert neki a gyerek rúgdos, meg mert beindulnak a kisebb összehúzódások (ami tök normális) meg mert csak... akkor a falnak tudnék ugrani, hogy őt sajnálni kell és kímélni... 

Szóval mostanság nem vagyok túl vidám, ami azt illeti...

Végre találkoztam azonban Facuval, és nagyon örült nekem, és én is neki. 

ultimos dias juntos

Eljott az ido... hetfotol vissza kell mennem dolgozni. Letelt hat het es G nem var tovabb. Bar ugye az orvos meg nem adta volna oda a papirokat, de mondtam neki, hogy ez van, legyen szives. Ugyhogy hetfotol minden vissza a regi kerekvagasba... vagyis hat meg annal is nehezebb idoszakba.

Gyorsan elrepult ez a nehany het kozosen Jvel, es nagyon jo volt. Orulten fog hianyozni, hogy este mikor hazaer nem lehet odabujni, nem lesz a varlak haza, mit kersz vacsorara, reggel bebujik meg mellem, vagy csak ad egy puszit, nincsenek jo ejt csokok es olelesek sem. Fogalmam sincs hogyan fogom kibirni... Ha csak belegondolok a szivem facsarodik ossze.

Egyebkent meg en kirepulok innen es jonnek a tesojaek, itt lesznek egy honapig, mert lakas atalakitasuk van. Ez azt jelenti, hogy lenyegeben meg a hetvegek sem lesznek a mieink, kettesben. Mert ugye azt tudjuk, hogy hetkozben biztosan nem, mivel mire en vegzek o addigra felig alszik es en sem nagyon birom mar este tiz utan, hogy meg ide kocsikazzak stb... Ugyhogy a valtozas drasztikus lesz, ha az orulet jeleit latjatok majd rajtam, akkor egyaltalan ne lepodjetek meg!

pascua

Multhet pentek ota J itthon van velem es ez a legszuperebb :) Annyira jo, nyugodt, teli mosollyal napjaink vannak. Kirandulunk erre-arra, beulunk egy tinto de verano-ra, vagy csak o megkivan egy pici sort, barmi, ami eppen jol esik. 

A husvet is eltelt, iden kimaradt a kormenet, mert hat ott hatalmas a tomeg es en meg mindig felek nagyon sok ember koze menni, mert nincs levego, mert nem tudok sokat allni, menni, es nehogy valaki veletlen meglokjon, vagy akar a hasamba vagjon konyokkel stb... De megmondom, most nem is hianyzott ez az egesz. 

Nagy penteken elmentunk setalni, bementunk a templomba, majd ugye husmentes napot tartottunk kotelezoen. Szombaton a tesojaek jottek bbq csinalni, vasarnap pedig elmentunk egyutt a tesojaekkal meglatogatni La Zenia-n az anyukajaekat, akik paellaval vartak minket, meg persze salataval stb... Gyonyoru napunk volt igy egyutt a csaladdal.

Du. elmentunk a helyi shopping centerbe, na nem vasarolni, hanem kicsit tapast enni, es kozben Queen koncertet hallgatni. 

Hetfon pedig pihike kettesben, majd este setaltunk egyet a varosban.

Voltunk a heten a hegyekben is, es szamomra ott volt a legeslegjobb. Ketten, a termeszetben a napon, a fak kozott, gyonyoru panoramaval, csukott szemmel hallgattuk a madarakat, a bogarak zummogeset. Nyugalom volt, csak mi es a csodas termeszet. 

Benidormban a szerelmesek lepcsojen is jartunk, bar sajnaltam, hogy nem vittunk lakatot magunkkal. Ettunk faszenen sult csirket is, ami az o nagy kedvence.

Ma pedig megyunk humor bombont hallgatni itt San Juanban, a tesojaekkal.

Apropo, tegnap foztem nekik csirkeporkoltot nokedlival es J teljesen odavan erte :) 

La barriga

Tisztelettel jelentem, megjartam hetfon az orvost. Voltam a sajatomnal eloszor, aki atnyomkodta az osszes belso reszemet, majd kijelentette, hogy azert puffadok fel, mert a beleim meg mindig nincsenek a helyukon es a vekonybeleim szenvednek...hat... en is szenvedek...

Aztan atmentem a nogyogyaszatra, ahol kozoltek, hogy nem tudnak meg megvizsgalni, varjam szepen a levelet.

Majd elmentem a biztositonak az orvosahoz is, aki egyebkent egy argentin no volt es meglepo modon, sokkal normalisabban kezelt, mint a sajat haziorvosom. Mondta, hogy legyek nagy turelemmel, nagy mutetem volt. A beleim nehezen rendezodnek vissza a szetfeszites utan, a testem dolgozik, szenved. Elmondta, hogy egyek sok zoldseget, foleg spenotot, es gyumolcsot, valamint joghurtot, es esetenkent csirkemellet, es legalabb ket liter folyadekot naponta (na persze nem cukrosat). Ezzel segitve szegeny beleimet, hogy jobb helyzetben legyenek. Nagyon rendes volt egyebkent. Megkerdezte, hogy volt-e vetelesem korabban stb... amit a sajat orvosom nem kerdezett meg pld. 

Mondta, hogy ne szedjek be nolotilt, hanem inkabb ha faj, akkor ibuprofent.

Valamint akarmilyen viccesen is hangzik... meg azt is megkerdezte, hogy jarok-e rendszeresen a wc-re, olyan-e mint szokott es hogy hat ... na... gazok tavoznak -e belolem :) Szoval a-tol z-ig mindent es a vegen meg orultem is, hogy el kellett hozza menni.

Majus 14-ig levagyok tiltva a munkarol. Nem emelhetek tovabbra sem semmit sem, es ne hajlongjak, valamint ha felkelek, meg mindig tegyem ezt ugy, hogy eloszor az oldalamra fekszem majd a karommal felnyomom magam, igy kevesebb terheles esik a hasizmokra.

Mindezek utan egyebkent, hogy igy holnap lesz negy (!) hete, hogy megmutottek ... es annak ellenere, hogy nincsenek rossz korhazi elmenyeim, sot, nem voltak fajdalmaim ket hetig.... szoval el nem tudom kepzelni, hogy ki az a nem normalis, aki onkent es dalolva ugy dont, hogy marpedig o csaszarral szul... Oszinten szolva bar itt a tapasztalatom, megis azt mondom, hogy hat ezt azert ne, ha nem muszaj!! Mennyire rossz mar, hogy tudod felbe voltal vagva, hogy minden mozdulatodert felelos vagy, hogy ejjel hanyszor jon valami hulye furcsa semmihez sem foghato erzes a hasadban, ha csak kicsit is felhuzod a labadat, hogy a sebedre figyelj allandoan, kezelni naponta, es akar egy tusszentessel is puff szakadhat valami (mint nalam)... 

Jvel egyebkent csodalatosan megvagyunk, olyan jo, hazavarni, vagy reggel amikor meg egy percig odabujik hozzam es lagyan puszit ad az arcomra. Egyutt vacsizni, aztan odabujni a mellkasara mig el nem almosodom. Vagy amikor azt mondja a telefonban, hogy mar annyira szeretnelek latni, pedig tudja, hogy hazajon es itt vagyok, nem ugy, mint korabban. 

Az osszezordules miatt en nagyon rosszul ereztem magam es annyira vartam aznap, hogy haza jojjon vegre es csak osszeolelkeztunk es mondta, hogy: en rad sosem tudnek haragudni, sem igazan vitatkozni, mert szeretlek. Aztan osszebujtunk es jottek a baratai. Akik egyebkent tok aranyosak es jo fejek.

Quiero mi Mama

Ma vagyunk 16 honapja egyutt... Es mit ad isten melyik napon sikerul osszezordulni... ma... Neki el kellett mennie dolgozni, nekem meg atkellett vennem egy levelet a postan a csodas biztositotol, amelyben kozlik, hogy hetfon fel kettokor jelenjek meg, mert az o orvosuk is meg fog vizsgalni, es ez a fizetes feltetele. Vagyis ha nem megyek, nem fizet a biztosito. Persze nekem ez baromi szarul esik, mert nyilvan nem en talaltam ki, hogy megmutottek, vagy hogy volt egy daganatom egyaltalan. Es masreszt mar milyen jogon akar engem egy vadidegen orvos megnezni?!

Lehet, hogy ezen nekem kicsit sem kellene felhuznom magam, de engem akkor is molesztal ez a tema. Es ezen sikerult osszeveszni, hogy most en minek huzom fel magam, ha egyszer igy van, de persze ha nem akarom, hogy a biztosito fizessen, akkor ne menjek oda stb... es nem arrol van szo, hogy nem akarom, hogy a biztosito fizessen, hanem arrol, hogy elegem van az egesz szarakodasukbol, bekertek tolem hatmillio papirt, mindent igazoljak harom honapra visszamenoen, ott van a korhazi papirom, a korhazban amit adtak, hogy kiirtak, majd a haziorvos is amit adott... bezzeg ha en nem fizetem be hataridore a rohadek biztositast, akkor a nyakamon ugralnak a penzukert.

Egyebkent is a heten hogy ennyire semmi nem stimmelt a testemmel, hogy kb ugy erzem magam, mint egy elfuseralt valaki, a testem meg sem kozeliti a normalisat, nem csak a hasam, de lassan egyetlen mas testreszem sem ... borzalmasan erzem magam a boromben...

pocak

Eleg furcsa dolog, hogy sem mutetkor, sem az azt koveto ket hetben nem jottek ram kulonosebb fajdalmak, vagy hisztis allapotok, ellenben most a harmadik heten totalisan szet vagyok esve. 

Elkezdtem lejarni setalni, na ezt ugy kepzeljetek el, hogy mondjuk egy atlagos 10 percnyire levo peksegbe, na jo, oda-vissza vasarlassal egyutt mondjuk fel ora, szoval en ezt elsore masfel ora alatt tettem meg es haromszor kellett menet kozben leulnom, akar egy oreg mamoka... De azert jol esett a levegon lenni. Ma voltam harmadjara, es ma 50 perc alatt tettem meg az utat leules nelkul, bar az igazat megvallva, az utolso negyedben erosen gondolkodtam, hogy leuljek, vagy megtamaszkodjak, azt hittem hogy kiesik a mehem a helyerol.

A heten minden aldott nap borzalmasan felfujodtam delutanra, de nem az az oke, kellemetlen felfujodas a kajatol, hanem brutal modon feszito, fajdalmas. Egyszeruen volt, hogy hazajott J es egy mosoly nem tudta elhagyni a szamat... Tegnap pedig azt mondtam, hogy keptelen vagyok napi ketszer meleg kajat enni. 

Spanyol szokas vagy sem, nem tudom... de ketszer ugyanazt az etelt nem eszik meg, raadasul ebedre es vacsorara is rendes meleg nagy adag kaja van. En, aki egyebkent egyszer eszik egy nap meleg kajat, es nem tul sokat, hat ugy ereztem tegnapra, hogy nem birom, szet durranok, nem tudok rendesen wc-re menni, a hasam egy nagy lufi es meg egyek is egy csomot, nekem ez nem megy... igy tegnap nem vacsoraztam. Azt mondtam, ha egy falatot is a szamba kell vennem en belehalok. :( Persze J meg hogy ennem kell, mert nem eszek semmit, es ha ezt csinalom, akkor bevisz a korhazba :( Tudom, hogy aggodik ertem :( Aztan megigertette velem, hogy ne setalgassak, es ne eroltessek semmit, hanem legyek szives pihenni, hiszen csak most operaltak... tudom :(( Majd hetvegen jol nem csinalok semmit! Csak odabujok hozza es elvezem, hogy itt van velem egesz nap! 

cumple de Juani

Tegnap csaladi bbq kozepette unnepeltuk meg az anyukaja szuletesnapjat. Jottek az anyukaja testvereek, a gyerekeik es az unokak. Nem szamoltam osszesen hanyan is lettunk, de nagyjabol huszonoten. Nagyon jol sikerult es mindenki nagyon elfogado, kozvetlen, jo kedelyu. Meg mindig kepes vagyok meglepodni, hogy senkinek sincsenek furcsa, szokatlan kerdesei, hanem ugy allnak hozzam, mintha mindig is koztuk lettem volna. 

Az anyukaja ahogy mondta mindenki elott, hogy latjatok milyen gyongyszemem van? Annyira jol esett. Es olelt es puszilt. J pedig... hat a legnagyobb meglepetest okozta ujra. (bocsanat, de keptelen voltam ennyi nevet megjegyezni...) Az egyik unokatestvere ferjevel veletlen hallottam ahogy beszelnek rolam. Es ahogy J mondja neki, hogy: "igen, es elso latasra" :) Egyem meg a kicsi szivet!! De hogy mindenkinek ugy mutatott be,  hogy: "a csaladunk uj tagja". Es minden alkalommal zavarba jottem es csak vigyorogtam, mint egy ot eves gyerek. Es persze nagyon nagyon jol esett!

Jol ereztem magam, jo volt latni a rokonait es egyutt unnepelni veluk az anyukajat. Koszonettel tartozom mindenert.

Fenykepet megkerem J-t, hogy toltsuk le a fenykepezogeprol. Van egy olyan szep, amin harman vagyunk; Iris-Juani es en! Szeretem kep!

Boldog vagyok! Nagyon boldog!!

sin grapas

Jelentem kivettek minden kapcsomat, mar csak ragasztva vagyok. A kivetel utan pedig megszunt az a hulye ego, szakito, fel kesz erzes. Persze nehany rosszabb felkeles, vagy leules utan egybol csekkolom a sebet, hogy egyben van-e... olyan ijeszto, hogy meg nagyon vekony es konnyen szetnyilhat. Egyebkent azt mondtak, hogy nagyon szep a sebem.

J jott el velem a masodik adag kivetelre. Azon nevetett, h minden nover megismer mar az orvosnal es mosolyogva koszonnek es kerdezik hogy vagyok. :) Azt hiszem kellemes emlekeket hagyok magam mogott... a neveto, sebet kukkolo lany. 

Es bevallom, egyutt menni a kivetelre nagyon jo erzes volt. Hogy ott all mellettem, mosolyogva nez ram. 

14-ig most nem is latok orvost :)

la boda

Tegnap atjottek a tesojaek vacsorazni.

Jaco megfurdette a kislanyt, annyira aranyos volt. Nagyon jol eljatszik vele, csak egyetlen dolgot kell megtanulnia, hogyan legyen kovetkezetes. Hogy amikor a gyerek elkezd hisztizni, akkor hagyja ra... de ha a a gyerek latja, hogy o annal jobban naaa, meg neee, meg mi a baj... akkor sose fogja abbahagyni, mert pont az a lenyege, hogy figyelem felkeltes es elerje, hogy a o meg azt mondja, oke, akkor nem kell furdeni, vagy nem kell megenni ezt vagy azt... Es ha az apja megbunteti, akkor ne menjen oda neki puszit adni pld. De ezeken kivul gyonyoru nezni, ahogyan a kislannyal banik.

Vacsora kozben pedig megmutattak az eskuvot videon. J a labamra tette a kezet kozben, simogatni kezdte, nezett ram idonkent mosolyogva, olyan mas szemmel, mint maskor, volt benne valami sokkal tobb es melyebb, megkerdezte hogy jol vagyok-e, megcsokolt stb... De jol voltam, tenyleg. Mindossze az jutott eszembe, hogy nekunk milyen eskuvonk lenne ugy, hogy senki sem tudna idejonni... mindaz a szepseges hagyomany, amit lattam, hogyan viheto veghez... De ez lenyegtelen dolog, ez csak az en kalandozasom volt fejben.

Aztan a torta felvagasakor J megszolal: - mi lattunk egy nagyon jo kis tortat hetvegen, igaz Edes? Es nez ram, en nezek ra, hogy oh, igen-igen... a levego pedig megallt, mindenki csak nezett Jacora, de nem szolt egy szot sem, csak neztek meredten csendben. Amitol en is megfagytam egy pillanatra... Aztan mondta, hogy titok milyen tortat neztunk ki, de nagyon jo... Majd neztuk tovabb a lagzit. 

Arra lettem figyelmes, hogy a testvere sir a videon a meghatottsagtol es ez szepseges latvany volt, hogy a mai napig meghatodik, hogyan nez a felesegere, mennyire szereti. Igazi, oszinte szerelem es fantasztikus csak nezni is. 

J azt hitte sirni fogok rajta, de nem. De persze mert a videon latszik, ahogy a templomban alltak es o sirt. Ugy imadom azert, hogy ilyen!!! Tenyleg szep volt a templomi szertartas es nagyon jo eskuvojuk volt Migueleknek. 

Amikor elmentek a tesojaek, es en bementem a haloba, o utanam jott, atolelt es azt mondta: - gyonyoruseges vagy es nagyon szeretlek!!! Es igen, ezen a ponton erzekenyult el az en lelkem. Megcsokolt nagyon, nagyon lagyan, amiben minden erzese benne volt. Boldog vagyok!! Nagyon boldog!!!

medicos y mas medicos

Minden napos programma valt az orvoshoz rohangalas... nyilvan ennek a haz elott allo taxisok orulnek a leginkabb. 

Ma megszabaditottak nehany kapocstol, amibol a vilagon semmit sem vettem eszre. Elotte mondta a dokino, hogy hat foleg a seb kozepen levo fog molesztalni, amikor kiveszik, ehhez kepest lepkefingnyit se vettem eszre belole. Ellenben nevettem amikor a bent levo kapcsok koze ragasztot tettek. Azt mondta, hogy en biztos nem vagyok normalis :) Hat ... ezt mar hallottam parszor. De meg mindig jobb, hogy magas a fajdalom kuszobom, mintha minden kis balgasag miatt neki allnek rinyalni. Nem akartam mondani, hogy ellenben ha meglatok egy tut, elajulok hahahaha 

A maradekot megnezik csutortokon, majd penteken ismet talalkozo a sajat orvosommal.

Mondanom sem kell, hogy a biztosito is csak bonyolitja az eletemet... millionyi papirt kernek tolem, es menjek oda szemelyesen, de idopontot nem adnak, szoval ez igy elegge gaz, de mit van mit tenni, ha szeretnek a penzemhez jutni. 

Egyebkent pedig valtozatlanul azt mondom, hogy hala istennek, hogy itt mutottek meg es ilyen ellatasban reszesulhetek.

Estoy bien

Olyan gyorsan mulnak a napok, el sem hiszem, hogy mar tobb, mint egy hete, hogy megmutottek.

Csutortokon elmentem az orvoshoz, hogy hatha kivesznek par kapcsot, de meg nem. Mondtak, hogy nagyon szepen gyogyul es hogy szerencses vagyok, mert a legjobb nogyogyaszom van. 

A taxisnak mondtam, hogy ovatosan, es tenyleg, minden egyes fekvorendoron is lassan es puhan haladt at. 

Egyebkent is, folyamatosan erzekeltetik az emberek korulottem, hogy van szivuk, magas a tarsadalmi erzekenyseg a masok tamogatasa irant. Ez az a hely, ahol ha az utcan rosszul lennek, nem azt gondolnak, hogy reszeg, vagy drogos es le se tojnanak, hanem tuti odarohanna hozzam x ember, hogyan tud segiteni. 

Az elso ilyen segitseg egyebkent meg a korhazbol kijovet ert. Amikor a tb-hez az utolso papirt kellett meg elinteznem, mielott otthagytam mindent. Elvandoroltam a nogyogyaszatra, mert azt mondtak, hogy ott fogjak kiallitani. A nogyogyin az asszisztens kozolte, hogy nem, hanem az mashol van. Ellenben o elkezdett elottem "rohanni" (normal tempoban setalni hahaha), hogy menjek utana. De persze nekem csiga sebessegem volt aznap. Mivel itt nincs kulon sztk igy a korhazba kell menni mindenfele kivizsgalasra. Es a folyoson egy holgy varakozott valamire, majd megpillantva engem, felallt, odajott hozzam, elvette a szatyromat, es mondta, hogy karoljak bele es lassan elkisert az asszisztens utan. En akkor bevallom elkezdtem sirni. Akkor amugy is a hormonvaltozasok miatt mindenen tudtam elerzekenyulni, de ez annyira jol esett. Egy teljesenn ismeretlen ember, onzetlenul segit nekem, ott var velem az ajto elott, amig nem vegzek es mikor latja, hogy minden rendben, elkoszon egy puszival es azt mondja, gyogyuljak meg hamar. Az egesz erzes valahogy leirhatatlan.

Csutortokon pedig a haziorvostol kijovet, mivel J meg nem vegzett akkor az egyik helyen, nem tudott ertem jonni, taxit kellett volna hivnom. A bejarat elott allt ket ferfi, megkerdeztem oket, hogy van-e taxi allomas a korhaz elott, mert most nem remlik. Mondtak, hogy igen. Mivel a korhaz az ut tolso oldalan van, gondoltam szepen lassan elsetalok, ugyis sut a nap, maximum meg levegozok is egy kicsit. 

Ahogy elindultam az egyik ferfi utanam jott, hogy o atvisz engem a taxikhoz, neki egyebkent is ez a munkaja. Az onkormanyzat kisbusza, amivel osszeszednek betegeket, elviszik a haziorvoshoz, megvarja oket, majd hazaszallitja ismet (idos emberek javareszt). Annyira, de annyira kedves gesztus volt tole. Elvitt a taxiig, ott a taxisnak elmondta, hogy engem kellene hazavinni es vigyazzon nagyon, mert mutott vagyok. Hat lehet-e erre barmi szava az embernek meghatottsagaban? En csak ezermillioszor megkoszonni tudtam  ezt a figyelmet es segitseget.

J anyukajaval nagyon jo, delutanonkent meguzsonnazunk, mindig hoz valami finomsagot, teazunk es beszelgetunk. Elmondta, hogy o nagyon jol erzi magat velem es orul, hogy itt vagyok. 

Minden nap megfoz nekem kovetkezo napra, igy nekem csak meg kell melegitenem es raadasul nagyon finomakat keszit. Sokszor megoleljuk egymast, vagy ad egy puszit.

Es leirhatatlanul jo erzes Jre varni minden egyes nap. Tudom, hogy jon haza, itt van velem, szinte alom az egesz. Es nagyon jol mukodik ez a dolog, hatalmas nyugalomban igy harman. 

En tenyleg azt hittem, hogy ennel jobban mar nem lehet valakit szeretni, de az igazsag az, hogy meg mindig, minden egyes nappal csak no es no bennem ez a erzes. Hihetetlen.

Tegnap eskuvoi ruhakat nezegettem. Kerdezte mit csinalok, mondom csak ezt nezem. Nezd csak milyen vicces torta disz, en is ilyet szeretnek... A menyasszony a volegeny feneket tapizza babuk voltak. Azert is vicces, mert ram ez abszolut jellemzo vele kapcsolatban hahahaha... Erre nem azt mondja nekem, hogy minek nezegetsz ilyeneket, vagy hogy bah, vagy elvonul, vagy de hulye vagy, hanem mosolyogva azt mondja, hogy ez tenyleg vicces, tenyleg jo lenne, ha ilyen lenne. :)) Imadom!!! Minden vele toltott percet egyszeruen IMADOK!!!!

en el hospital

-elore is bocsanat az ekezet mentes irasert, de J geperol irok es ez mostanaban igy is lesz :) -

Marcius 19-en, ami itt tortenetesen apak napja, es szunnap, este hetig kellett bevonulnom a korhazba. Mondanom sem kell, hogy mi az utolso ot percre hagytuk ezt a dolgot :) Ki a fene akar ott lenni elobb. Szoval felveteli osztaly, at a szuleszet-nogyogyaszatra, ott ellattak egy vonalkodos karszalaggal (ezt csak be kell csippenteni es maris kiirja nekik barhol, barmelyik osztalyon ki vagyok, mi bajom stb.), majd megmutattak a szobamat, ami a noverpulttal szemben helyezkedett el. 105B agy. Lattuk, hogy a masik agyra is ki van mar teve a huszadikai datum, ugyhogy vartuk mikor jon a szomszed. De O vegul csak masnap reggel jott be. Elmondtak, hogy ott a torulkozo, haloing, fertotlenito szappanos szivacs, tajekoztato az osztalyrol es hogy ejfeltol meg egy korty vizet sem szabad inni. Majd magunkra hagyott a noverke. Aztan ugy dontottunk inkabb teszunk egy kort a campus teruleten, mit uljunk a bezart szobaban abbol lesz meg eleg. Igy osszekapaszkodva setaltunk a friss levegon. 

Hoztak vacsorat, de elotte megkerdeztek vagyok-e valami erzekeny (liszt, tej, stb.) vagy van-e olyan etel amit nem szeretek. Mondtam, hogy halat en nem eszem. Ugyhogy feljegyeztek azt is. Majd 11 ora fele mondtak, hogy hat jon egy kis beontes. Akkor mondtam Jnek, hogy menjen haza aludni, ezt most igy nem kell, hogy reszese legyen. Annyira edes volt. Beadtak a beontest, odajott, megsimogatta a fejemet, adot egy puszit es fajo szivvel elment. (ugy ereztem ezt tenyleg nem kell latnia.

Ejjel jot aludtam. Erdekes, hogy semmi felelem nem volt urra rajtam. De bevallom, szerintem ez koszonheto a homeopatias szereknek is, amiket szedtem. Reggel hetkor jottek felkelteni, hogy athuzzak az agyamat, es menjek lezuhanyozni, felvenni a mutet elotti zold koppenyt es sapkat, meg a labamra is azt a valamit.

Jott a mutosfiu fel nyolckor, hogy akkor irany fel a mutobe. Tok kedves volt, beszelgettunk, de a szemembe nem nezett. Aztan mikor a mutobe masik betolo fiu sem nezett a szemembe rajottem, hogy valoszinuleg ennek pszichologiai okai lehetnek. Szoval neztem a lampakat ahogy elsuhantam alattuk. Majd a mutohoz tartozo sorszam ala betoltak (en voltam a harmas mutobe beosztva). Jott az altato orvos. Aki no volt, bemutatkozott mosolyogva, megsimogatta a labam, hogy ne izguljak, minden rendben lesz, o fog altatni, mindjart megyunk es hogy majd be kell helyeznie a lelegezteteshez a tubust, lehet hogy az utana ket napig majd a torkomban kaparo erzest fog okozni. Mondtam okes. 

Betoltak a mutobe, meg a lampakat jol szemreveteleztem, mert mindig csak a teveben lat ilyet az ember :) kozben mondtak, hogy bekotik a branult. Na itt volt kisebb fennakadas, mert a fiucska mondta, hogy o nem talalja a venamat (holott nagyon durva mind a ket kezemen) majd odajott az altatos neni, hogy akkor alljon felre, ezt inkabb beszurja o es hipp-hopp mar bent is volt. Majd csak az maradt meg, hogy mondja, beadtak az altatot, es se kep, se hang :)

Az ebredesbol az maradt meg, hogy nagyon faztam, de bedugtak egy csovet a takarom ala, ami fujta be a meleget es hogy a hasamra tettem a kezemet, hogy faj, mondtak adjuk a fajdalomcsillapitot, de abban a pillanatban en vissza is aludtam. Majd kovetkezo szosszenet ugyanott az ebredoben, hogy veszik le rolam a tappancsokat es a no mondja: jajj istenem de kis picike vagy. Meg: jol van, mar tud magatol lelegezni, igy az orrombol  is kivette az oxigent.

Ahogy toltak vissza a szobaba, probaltam volna kinyitni a szemeim, de nem ment igazan. Emlekszem, ahogy J mondja: Chu (Edes), es hogy jon az agy utan. 

Majd a szobaban kb. ketto percre magamnal voltam, J puszilgatta a karomat lagyan, ott ult az agyam mellett es mondtam neki, hogy menjen dolgozni, es vissza is aludtam megint. 

Ebed idoben aztan ujra bejott hozzam, akkor mar ugy magamnal voltam. Hala istennek a vilagon semmi fajdalmat nem ereztem, nem voltam rosszul, se a branul, se a kateter fel se tunt, hogy bent vannak. Nem voltam rosszul, a torkomban sem volt semmilyen furcsa erzes egy pillanatig sem.

Jott aztan Macko, jott J anyukaja is, es este Gela is benezett. 

Nagyjabol fel orankent hoztak valami "koktelt", mi csak igy hivtuk a noverkekkel nevetve. Aztan mivel nem fajt, mondta a doki, hogy oke azt nem kotik mar be, hanem ha faj, kerjem en. De nem fajt egy percig sem. A doki szerint vasbol vagyok :))) 

A vagasom 20 cm, a kepen latszik valamennyire hogy ossze vagyok kapcsozva. 

Masnap felkeltem, elmagyarazta a noverke hogyan tegyem. Egyebkent minden noverke mindig mosolyogva jott, megallt beszelgetni, hihetetlen kedvesek voltak. Segitokeszek.

Amikor masnap delutan kisetaltam az ajton a noverek mosolyogva ujjongva elkezdtek tapsolni, hogy de jo. 

Ja egyebkent arra emlekszem, hogy a mutet utan az ejszakas nover meg bejott hozzam mosolyogva koszonni es mondta: latod, ezen is tul vagy, mostmar minden rendben. Es csak utana ment haza :)

Szoval van az ellatasban jocskan kulonbseg. Es orok halam kiserje oket! 

Ha nem volt gusztusom valamire, megkerdeztek, hogy teat, vizet, gyumolcslevet, vagy mit hozzanak.

J ejjel-nappal velem volt es erejen felul teljesitett. 

Elmondta minden nap, hogy mennyire szeret, es gyonyoru vagyok es en vagyok az o kiralynoje. 

Tudni kell, hogy undorodik minden ver es egyeb dologtol, ennek ellenere ugy furdetett le es mosta le turelemmel es undor nelkul rolam a vert, adta ram a bugyit, haloinget, hogy mindig konnyek szoktek a szemembe.

Elso nap mikor jott az anykaja, o furdetett le. Mondtam hogy nincsenek szavaim amivel kimondhatnam mennyire halas vagyok mindenert es koszonom. Majd azt mondta: olyan vagy, mintha az en lanyom lennel, ugy vigyazok rad. Es ez gyonyoru volt. Tudtam, a vilag legjobb csaladjat kaptam ajandekba a jo istentol.

A testvereek is bejottek meglatogatni, annyira jo volt. 

A baratai is szerettek volna, de mondtam, hogy azt talan most inkabb ne :) De jol esett, hogy szerettek volna meglatogatni.

Mind a mutet elott, utan es azota is minden nap koszonetet mondok a jo Istennek, amiert vigyaz ram, amiert ajandekba kaptam ezt a semmihez sem foghato torodo, szeretettel teli, jo lelku csaladot. Hogy nekem adta J-t!!!

Unalmas idoben bejartuk az egesz korhazat, minden szintjet. Es sokat neztuk az ujszulott babakat, ahogy hoztak lemosni es az apukakat, akiknek tanitottak, hogyan furdessek meg a picit, kezeljek le a koldoket, adjak ra a pelust es a ruhat. Gyonyoru latvany volt. Minden baba szepseges, picike uj elet.

Tegnap pedig hazaengedtek es itt vagyok Jvel es anyukajaval. Boldog vagyok!!

Es boldog vagyok, hogy tudom, tul vagyok rajta! Es minden nagyon jo lesz, mert Isten is igy akarja!

Mi Chu y su super Mama

Mikor az anyukájának elmesélte J vasárnap, hogy megműtenek és utána majd néha jön hozzám Santa Pola-ra... az anyukája azonnal azt mondta, hogy szeretne ő vigyázni rám és gondoskodni rólam és hogy menjek hozzájuk a kórházból. Elmondta Jnek, hogy nagyon rosszul fogom magam érezni az elején és mindenképpen segítségre és támogatásra lesz szükségem!

Így tehát 15 hónap után ha nem is örökre, de egy kis ideig együtt fogunk lakni :) 

Bevallom egyáltalán nem számítottam erre és nagyon boldoggá tesz és megható is. Furcsa mód, ahogy közeledik a nap én annál kevésbé vagyok ideges... nem tudom hogy ez hogy lehet! Persze az nem jelenti hogy amikor holnap délután be kell mennem a kórházba és Jnek haza kell majd mennie, akkor én ne tojnám majd össze magam a félelemtől... de majd akkor kérek valami nyugibogyót...

Mindenkinek köszönöm szépen a drukkokat előre is és hogy gondoltok rám! Nagyon jól esik!!

Sok - sok puszi

Van a operarme

Hát eljött az idő... Ma reggel felhívtak a kórházból, hogy holnap reggel nyolckor jelenjek meg a kórházban, mert végig kell csinálni az anaszteziológiai teszteket és a nődokival is beszélgetünk egy kicsit. Azóta konkrétan remegek mint a nyárfalevél, szerintem soha életemben ennyire nem féltem semmitől!

Vicc az egészben, hogy péntek este melítettem Jnek hogy arra gondoltam megkérdezem már, mégis mikor akarnak megoperálni... erre tessék... na ennyit a gondolat erejéről... Arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan működik majd.

Ha nem olvastam el hatezer cikket a műtétről, meg élményeket az altatás utánról, és hogy mennyi idő alatt gyógyultak fel stb... akkor egyet sem, pedig alig öt órája hívtak fel.

Mindenki lelkes a fórumokon,hogy milyen jól jártak, elmúltak a fájdalmaik stb... és hogy a bizonyos egy év várakozási idő után elég sokan estek teherbe. (nem mintha most éppen ezen gondolkodnék) szóval semmi paráztató szöveg, mindenki boldog, hogy túl van rajta. (ilyet is ritkán hallani) 

Persze mindez ettől még ismeretlen és persze itt van bennem egy csomó para, de próbálok arra öszpontosítani, hogy túl leszek rajta, hogy kiveszik a szörnyet, hogy utána szép és tiszta méhem lesz újra. De nagyon nehéz úgy, hogy Anya nem lesz itt velem amikor felébredek. Gyerekesen hangzik vagy sem, számomra ő az egyetlen, az ő kezének érintése, aki olyan biztonságot ad, amit senki más soha, ami normális, hisz Ő az én Édesanyám, az örök védőangyalom!! 

días

A napok csak úgy telnek. Különösebben nincs miről írnom, mivel nem történik velem semmi sem... Kb. úgy érzem magam, mint a depresszióval küzdő kismamák... ha megkérdezik miből áll az életem... hát bazi izgalmas mondhatom. A négy fal, takarítás, mosás, vasalás, főzés, gyereket elhozni az iskolából, elvinni edzésre, lecke írás, fürdetés, alvás. Ez mind van. Az elmúlt héten mindezt napi 24 órában sikerült művelni, mert G az oroszoknál volt és vasárnaptól melóztam. Amibe az volt a legszebb, hogy J meg szombaton dolgozott délelőtt, így aztán pénteken nem találkoztunk, szombaton dolgozott, majd értem jött, kaja, punnyadás, film, kaja, punnyadás... majd vasárnap összekaptam a kölköket és ennyi.

Szerdán együtt vittük a gyerekeket az apjukkal edzésre. A gyerekek ugye sokszor szólítanak anyának, Luis folyton puszilgat és soha egyik sem mondja azt hogy nem én vagyok az anyjuk. Mivel Luis velünk volt és az edző látta, ezért odajött beszélgetni, elmondta Pablo milyen jó testalkat, milyen keményen edz pedig sokkal nagyobbakkal van egy csoportban és büszkék lehetünk rá. Majd megkérdezte: csak ez a két gyerekük van? Mire Luis közelebb állt hozzám, hogy: igen, csak ez a két gyerekünk van és ez így jó is. Hát egyszerre támadt kedvem nevetni és lepődtem meg. Nem elég, hogy a gyerekek nem közlik, hogy nem én vagyok a muter, de még az apjuk se mondja, hogy nem is vagyok a felesége és nem a kettőnké a két gyerek!!!Ennél már csak az lesz viccesebb, ha egyik nap odajön úszásra J, kicsi Luis a nevét kiáltva rohan felé és engem meg megcsókol és ezt az edző látja is! 

Most hétvégén pedig karnevál volt a városban. Na mindezt megnéztük kocsiból 10 perc alatt, szomorúan konstatáltam, hogy a Penelope már ilyenkor sincs nyitva... :( majd azért kiengesztelésként elvitt éjjel a partra sétálni, ugyanis 19 fok volt éjjel, állt a levegő és csodás volt sétálni benne közel egy órát! Szerintem életében nem sétált még ennyit, anélkül, hogy azt mondta volna fáradt, vagy unatkozik vagy stb... Közben elmesélte, hogyan megy egy bika viadal, hogy mennyire lett volna kiskorától torreador stb... Ja és főzött is nekem meglepetést. Ami azt kell, hogy mondjam isteni finom lett :) Mondtam neki, hogy elveszem, mire közölte, persze csak azért hogy minden nap én főzzek rád :)))  Szóval tényleg jól esett, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy örömet szerezzen nekem egy kicsit.

Tegnap pedig átjöttek a tesójáék délután és így eltelt az idő. Közösen, nevetve, a kislánnyal játszva. Megjött este anyukája is, és annyira örült, hogy így minde együtt voltunk. Elővettek régi fényképeket, mesélt az anyukája róluk. Ők pedig pont olyanok voltak, mint két gyerek. Bohóckodtak, játszottak. Majd persze szóba került, hogy fiú vagy lány lesz-e a babájuk, mondták nem mutatja meg magát, mire J közölte hogy ő fiút szeretne... aztán mondta a tesója, hogy majd ha neked lesz akarjál fiút hahaha 

Annyira közel vannak egymáshoz, ahogy ölelik egymást, puszilgatják a másikat, olyan más ez az egész. Jó látni és közben a szívem szakad meg, hogy én ugyanezt éppen nem tehetem meg Anyával, nem ölelhetem meg, vagy nem puszilhatom meg, vagy nem ülhetek csak mellette, sem ma, sem holnap... :( 

És úgy nagyjából sajog a szívem más dologért is... 

Feliz San Valentin

Bár a mai estét nem töltjük együtt, mert halálosan elfáradt ettől a héttől, de még mielőtt hazament meglepetésként egyszercsak becsöngetett és besétált ezzel a gyönyörű orchideával és a hatalmas mosolyával. 

Nagyon meglepődtem, mert korábban a telefonban mondta, hogy ő nagyon fáradt és még ma nem is volt ideje enni sem és hogy holnap találkozzunk... Egyáltalán nem számítottam rá, hogy idejön és hoz virágot. 

Igazából szerdán azt beszéltük meg, hogy maximum elmegyünk vacsorázni és kibontunk egy pezsgőt, de semmi más. Úgyhogy valóban igazi meglepetés volt számomra. 

Egyébként telnek a napok, különösebb események nélkül. Hála az istennek az idő jó és ma lehetett fürdőruhában napozni, sőt ez már a második olyan nap volt, amikor kint száradt meg a hajam a napon, valami isteni érzés és sok energiát ad. 

Jó lenne kicsit kimozdulni, valahová máshová, csak egy kicsit. Szívem szerint mennék Martinához Valenciába egyik nap... 

Megrendeltem ma a homeopátiás golyókat a miómámra. Meglátjuk jobb lesz-e. Én bízom benne, hogy kicsit segít legalább. Múlthét szombaton este annyira nagyon begörcsölt a hasam, és összegörnyedtem hogy elmúljon, és csak erősebb és erősebb lett a fájdalom. Jaco felakart segíteni az ágyra, mert az ágy mellett guggoltam és ahogy kezdett volna felhúzni abban a pillanatban üvőltés, hogy neeeee... azt hittem hogy ott szülök meg és szakad ki belőlem minden... ennyire csak akkor fájt, mikor a petevezeték átfújáson voltam anno... szegény J azt sem tudta mit csináljon, csak fogta a kezem, engedte szorítsam. Hozott gyógyszert, gyorsan bevettem, ennek hatására fél óra múlva kb. tíz perc alatt felvakart engem az ágyra, csak épp ne mozduljak semerre... és két órába telt, mire görnyedten tyúklépésben képes voltam járni. Utána három napig fájt bent mindenem. Nagyon nem volt jó. És utálom, hogy akkora a hasam mint egy négy hónapos terhesnek :( 

A gyerekekkel minden rendben hála az égnek. 

I am in love with you

Szombaton a napfényes városban sétálva megígértem, hogy szieszta idő után bármit kérdezhet, én őszintén fogok rá válaszolni. Így aztán túl estünk azon a kérdésen, amit én próbáltam eddig elhanyagolni... 

Sosem felejtem el, amikor 2012. december 15-én este feltettem neki a kérdést az ágyon fekve... hány éves vagy? És jött a válasz: 25... én pedig majdnem azzal a lendülettel estem le a kétszemélyes ágyról... és próbáltam a döbbenetemet eltitkolni, miközben a fejemben az első gondolat: jézusom, mi ez? valami Szex és New York jelenet?? Mit keresek én itt... úristen...! Majd visszakérdezett, hogy és te? Én pedig vadul, hogy az mindegy, meg hagyjuk stb... Ezek után a fene se akarta elmondani, hogy 33! 

Telt múlt az idő, talán kétszer megkérdezte tőlem, de mindig mondtam, hogy az lényegtelen dolog. Utoljára azt mondta, hogy egyszer úgyis el kell árulnod.

Tehát szombaton délután ismételten az ágyon fekve (csak most az övén és nem az anyukájáén) a legelső kérdés, amit a fejemnek szegezett: hány éves vagy? Mire én, jajj neeee, nem már, ez mindegy, kérdezz valami mást. De nem, mert én megígértem hogy válaszolok bármit kérdez. Aztán nagy kínok között csukott szemmel a kezemmel elmutogattam, hogy 34 :S, mire csak annyi, akkor 79. Tudtad, hogy idősebb vagy, mint Jézus?! Jézus.. tudtam... ne is mondd... És, hogy jössz ki a koroddal? -Mondjuk azt,hogy leragadtam olyan 28-nál és képtelen vagyok tovább lépni :))) Csak mosolygott.

Innentől beindult bennem a para, hogy most ezt vajon hogyan fogja lerendezni magában? Ugyanis eddig akármikor valahogy szóba jött valaki kapcsán a korkülönbség akkor az volt, hogy az öt év az még oké, de annál több szerinte nem stb... meg h valakinek mondjuk harminc és nincs gyereke, vagy nem házas, akkor az nem annyira normális... és hát ezért is volt az, hogy én annyira nem akartam elmondani neki, hogy de basszus köztünk nyolc kemény év van!

Harcolt kicsit a fejében, ez érezhető volt rajta. De szeret, így szeret és nem érdekli. Sőt felszabadultabb, mint bármikor!

Így aztán most örülök, hogy túl vagyunk rajta, ezt is tudja és hogy ez nem változtat a világon semmin közöttünk.