No me queda más...

Ahogy közeledik a napja az újabb családtag eljövetelének, én annál jobban igyekszem magamra koncentrálni, olyan dolgokat tenni, amiktől jobban érzem magam, amik egy kicsit elfeledtetik mindazt, ami jön... 

Éppen ezért a héten egyedül... megjártam Campello összes eddig nem látott strandját, majd másnap Villajoyosa-t (ahol már két éve nem voltam legalább) és felkerestem azt a strandot is, amiről csak a helybeliek tudnak és valami paradicsomi. Nem homokos, hanem kavicsos, a víz kristálytiszta... egyébként pedig a neve is Paraíso :) Úgyhogy nem csak szerintem paradicsomi a látvány, a pálmafáival. A legnagyobb előnye pedig, hogy alig van ott valaki :D

Ma pedig elmentem a másik általam kedvelt Carabassi beach-re, de hát hiába van hétköznap, igazi tömegnyomor volt... az a leves típus... amit én nem annyira kultiválok... De azért nem volt rossz.

Holnapra marad San Juan (helyi) part,hiszen ma estétől nincs kocsim, így a gyalogos megközelíthetőségű helyek maradnak. Vagyis... ha lenne elég türelmem, akkor elvillamosozhatnék egészen Dénia-ig... de őszinte leszek... nincs... legalábbis most ezt mondom.

Szombaton megint családi ebéd... még arra is fel kell készülnöm lelkileg, meg úgy egyébként. Nem azért, mert nem kedvesek, hanem mert nem igazán tudunk úgy egymással mit kezdeni... Én nem ismerem őket, sem az életüket, ők sem az enyémet, így aztán sok téma nem marad... megy részemről a hallgatás. De majd biztos egyszer megszokom az ilyen naaaagy családi mizériákat... legalábbis muszáj lesz.

Most azt hiszem amúgy is mindent sokkal tragikusabban fogok fel és mindennel szemben sokkal érzékenyebb vagyok lelkileg... Mióta tudom, hogy pont az én születésnapomon fog "szülni" .. ő... Azért írom zárójelben, mert az nem szülés, hogy valakiből x héttel korábban kiveszik a gyereket, mert ő nem akar szülni... És mit ad isten... pont az én születésnapomra tudta ezt időzíteni... Nem mondom, hogyan érzem magam...Mindenki kitalálhatja. 

verano

Tudom, hogy nem nagyon írogatok mostanában ide, de bevallom, egyrészt hulla fáradt vagyok, másrészt mire odáig jutnék teljesen elfelejtem, hogy miről is akartam írni. Biztos a korral jár hehehe

Szivecském 27 éves lett. Ünnepeltünk barátokkal, ünnepeltünk ketten, gyertyát fújt a kezemet fogva a családdal. És mit ad isten... azon agonizált, hogy hát ő már nem fiatal... na majdnem kitört rajtam a nevető görcs... bár én lennék újra 27 éves!!!! Kevesebb ősz hajszálam és ráncom lenne és a bőröm is feszesebb volt, na tessék, én már mondhatom, hogy öreg vagyok :)

A barátai egyébként töretlenül jó fejek, aranyosak. Bár kicsit furcsa mikor egyedül vagy hét fiúval az éjszakában bulizni :) Jójójó... nem panaszkodom :P csak na... 

I végre visszaköltözött a saját lakásukba, ezért a mostani hétvégénk végre teljes nyugalomban telt, úgy, ahogyan az volt három hónappal ezelőtt minden hétvégénken. Olyanok voltunk, mint akiket kicseréltek. 

A gyerekek amúgy jók voltak az elmúlt két hétben, nem lehet rájuk egyáltalán panaszom. Az más kérdés, hogy az anyjuk totál kész van agyilag sztem.... de ezt már kár is ragozni... Előbb-utóbb csak jön már valami normálisabb meló is.

un gran paso adelante :)

Házasodni készülünk. A szó legszorosabb értelmében :) A többit még egyelőre nem árulom el! De én minden esetre nagyon boldog vagyok! Az, ahogyan elmondta, hogy ő mit érez, és mit szeretne, nem is lehetett volna csodálatosabb és persze váratlanabb! Úgy Imádom!!! Minden nappal nő és nő és nő bennem ez az egész érzés, ahogy benne is és mindeközben pedig összesimul a lelkünk és egyek vagyunk!

Köszönöm Istenem!

Vacaciones

Úgy alakult,hogy az elmúlt héten szerdától én is szabin voltam. Így aztán minden nap együtt lehettünk. Itt aludt velem és napközben pedig irány valamerre.

Elsőnek San Pedro del Pinatar - La Manga volt az úticél. Menet közben megálltunk La Zenia-n ebédelni. San Pedro del Pinatar-ról indul a sétány a malomtól és vezet egészen La Mangára. Szerintem J még az életében nem sétált hosszú-hosszú kilométereket, pláne nem papucsban és tűző napsütésben, de most megtette és én nagyon büszke vagyok rá. Tette ezt mosolyogva és fáradhatatlanul. 

San Pedro del Pinatar azért híres, mert itt lehet iszapfürdőzni a tengerben, flamingók társaságában. Bevallom nem vállalkoztam rá, mert ahogy elhaladtam embertársaim mellett, akik tetőtől talpig be voltak kenve a fekete iszappal... háááát... mondjuk úgy, nem voltak túl illatosak :D 

Miután órákon át sétáltunk, hogy eljussunk La Manga természetes strandjára, olyan látvány fogadott bennünket, hogy csak álltunk tátott szájjal kézenfogva és nem hittünk a szemünknek. Mintha hirtelen a karibi szigeteken lennénk. Ember volt rajtunk kívül kettő... teljesen érintetlenül ahogy a természet alkotta, gyönyörűen tiszta megfoghatatlanul kék víz és fehér homok. Isteni érzés volt a séta után ez a látvány és belegázolni a vízbe!!

Másnap pedig Moraira volt a kitűzött cél. Ami ismét teljesen más látványt nyújtott a sziklás partjával. A hegyekben lévő házaival és a parton elfogyasztott paella-val.

Hétvégén pedig itt helyben, kimentünk a Calita-ra. Jnek pedig gyönyörű színe lett tegnapra. Sosem láttam ilyen egészséges barnán :) Nagyon jól áll neki!!

A napjaink boldogak, felszabadultak és nagyon szerelmesek voltak. 

Most pedig őrülten hiányzik. Mindketten visszatértünk a munkába. Legközelebb augusztusban lesz egy hetünk, amikor Cartagena és valószínűleg Calpe lesz a végállomás.