Szegeny edes draga Kincsem, barcsak ott lehetnek most Veled a korhazban! Nagyon rossz igy, hogy sem elotte, sem pedig amikor kinyitod mutet utan a szemeid nem foghatom a kezed, nem simogathatlak megnyugtatoan. Csupan lelekben lehetek ott, puszilgathatom az arcod es vigyazhatok Rad. Igazi hosom vagy meg vakbelgyulladasod kozepette is. Kepes volt mosolygos fotot kuldeni es azt mondani, hogy ez semmiseg, nyugodjak meg! Annyira kimondhatatlanul SZERETLEK!!
A sors kegyetlen es gonosz jateka ez az egesz. Nem tudom, miert allit minket proba ele... En itt vagyok egyedul a ket gyerekkel, Te a korhazban. Es fogalmam sincs, hogy holnap beengednek -e melled akar csak ot percre, mivel itt ez a hulye virus rajtam. Megorulok ettol a tehetetlensegtol.
De kozben probalok higgadt maradni, ahogy Te tanitottad nekem Edes Egyetlenem!! Vigyazok RAD, OROKKE!!!
No comments:
Post a Comment