Felíz San Valentín

Tegnap volt 2 hónapja, hogy először randiztunk. Mintha most lett volna, mondta. Dolgozott, nem tudtunk talizni. Ma viszont szabad volt, így már reggel hívott, hogy jöhet már? Mondtam nekem még kicsit dolgom van a lakásban, majd fél egykor.

Az elmúlt hét… csak annyit, hogy G megműtette a melleit szerdán. Gyerekek így átkerültek nagymamához. Szerda délután hívott a kórházból a testvére, hogy menjek be éjszakára G mellé… hogy mi??? éééééén? Utálom a kórházakat, és egyébként is, nem is a rokonom… miért én?! Mindegy, rávettem magam, taxiban már a kezem tépkedtem, próbáltam hívni Jaco-t, hogy én kész vagyok idegileg előre…. nemhogy belépjek egy szobába, ahol lóg ki valakiből mindenféle cucc… nem vette fel, és ettől még jobban pánikba estem. A kórház csendes, egy ágyas szoba, benne egy kinyitható kanapé, lapos tévé, fürdőszoba. G totál rosszul az altatás után…. mire szóltam a nővérkének, h talán az nem frankó, hogy már 5x is hányt, valamit adjanak már neki. Jött a nővérke, bekötött az infúzióba valami cuccot, és kissé jobb lett a helyzet, de addigra én a zöldtől, a fehéren át, a vörösig minden voltam. Jnek írogattam… szegény… aztán mondták, inkább jöjjek haza, mert még a végén engem is befektetnek, ahogy kinézek. Így X5-ös a fenék alá, go back home… menet közbe még mindig remegve Jnek, hol vagy, kérlek, szükségem van rád. Csak öt percet kérek a karjaidban, hogy megnyugodjak. Erre az én hősöm: átmegyek és ott alszom ma éjjel veled.

Belépett az ajtón, magához szorított és csak szorított, majd bekapcsolt egy tangót és tangóztunk, aztán egy másikat és másikat és én csukott szemmel követtem őt, és megnyugodtam. Úgy éreztem magam, mint egy királylány. Főztem neki vacsit, és olyan édes volt, ahogy felfalta: úristen, annyira jól főzől!!! Reggel megköszöntem, hogy idejött, ő meg azt mondta: én köszönöm, hogy itt lehettem veled!

F próbált bennem kétségeket ébreszteni, és ezerrel mondja és mondja a magáét… a helyzet az, hogy én beszélni sem akarok vele. Nagyon nem szép az amit csinál és nem tudom hol van az az ember, akit megismertem. Rettenetesen önző, csak magának akar… De ezzel teljesen ellök magától. Nekem J van itt, ő a fontos és ha ezt nem tudja megérteni… sajnálom.

Ma mikor jött Édes, akkor az ölébe kapott és csókolt, ahogy még soha sem. És ahogy nézett a szemeimbe <3 Fantasztikusan szép napunk volt ma együtt! Elmentünk mexikói kajáért, haza hoztuk és megettük a napsütésben a kertben. Kérdi mit tettél a saliba, hogy ez ilyen fincsi? Mondom a szívemet  Erre magához húzza: ez az enyém! Ajjj… olyan apró finomságokkal tud hatalmas örömet szerezni. Tudom, nyáltenger vagyok, de … élvezem! Alapvetően én ilyen kis nyáltömeg vagyok, oroszlánbőrbe bújva 

Gracias mi vida, por cruzarte en mi camino. Te quiero tanto! Muaaack

Susy y Jaco

Csütörtök délelőtt volt, ragyogó napsütés, mikor megérkezett. Mosolyogva, pont úgy lépett be a kapun, mint aznap… november 22-én 11 órakor. És pont úgy bámultam rá, mosollyal a szám sarkában. Jó reggelt… jó reggelt szépségem Körbeforgatott kétszer, háromszor és gyönyörködött bennem. Tökéletesnek talál, így, ahogy vagyok. Felbecsülhetetlen a pillantása, a sóhaj, ami ilyenkor elhagyja a mellkasát. Csak mosolygok és még mindig zavarban vagyok, akárhányszor csak megjelenik nálam. Kislányos bájjal és félénkséggel nyúlok a kezei után és vágyom arra, hogy magához szorítson, hogy benne éljek, együtt a szívdobbanásával, miközben megcsókol.

Minden nappal jobban él bennem, minden nappal erősebben vonz magához. Csak azt érzem, hogy Ő… igen… Ő. Feledve minden mást.

Boldoggá tesz!

Feküdtünk az ágyamon, összebújva. Ránéztem és ahogy a két szemembe nézett, ahogy azt mondta… ssshhh ne mondj semmit… a szemeink beszélnek. És mosolygott. Gyönyörű volt. Bámultam és azon merengtem, hogyan tud így csillogni, mint egy gyémánt. Olyan fénye van, olyan… szelíden vad furcsa elegy. Csillog!! Soha senkit nem láttam ilyennek. Van benne valami észveszejtően szépséges. Nem tudok betelni a látványával, nem tudok betelni az érintésével, sem a csókjaival. És ez a hihetetlen gyönyörűséges fény ez belülről árad, a lelke legmélyebb zugából. Szeretem, mikor kinyitja és csak nézhetem, csak csodálhatom és fürödhetek a fényében. Mikor hosszú percekre a száját a számon felejti, csak összeforrva az ajkaink és a testünk minden pici porcikájában. Amikor nem akarsz már soha többé ebből kibújni!!

Nem akarok!! Azt akarom, hogy itt maradj, örökre, velem!!!