Szombaton délután négy óra... fogtam magam, hogy akkor irány egy jó fagyi a városban. Alicante legnagyobb temploma az óvárosban van, a fagyizó tőszomszédságában. Nem volt semmi infóm az esküvőt illetően, nem kérdeztem J-t, ő pedig minek részletezte volna. Láttam, hogy gyülekezik egy násznép, gondoltam megkukkantom a menyát, mit ad isten megpillantom J-t, ahogy ott áll öltönyben, nyakkendőben, csodaszép!! Csak bámulom... szóval az Ő bátyjának az esküvőjére gyűltek. Láttam ott áll az apukája és hogy ő az unokatesójával trécsel. Ő pont úgy meglepődött, mint én, mosolygott, csak nézett, én is csak néztem... Furcsa volt elmenni mellette... nézett rám, fordult utánam, az unokahuga észre is vette az egészet és ő is csak nézett... De a sarkon nem fordultam meg.
Rossz érzésem volt... próbáltam feldolgozni, hogy nem állhatok ott mellette...nem lehetek része a pillanatnak.
Üzent, hívott és én nem válaszoltam semmire sem. Próbáltam elűzni a gondolatokat a fejemből. Aztán volt egy pont, amikor persze megadtam magam és válaszoltam... Arra kért mondjam el az érzéseimet, amik előjöttek belőlem. Elmondta, hogy meg sem fordultam, pedig ő utánam jött, hogy adhasson egy csókot legalább. Annyira akart már látni és ne ijesszem meg.
Éjjel kettőkor felhívott, hogy hozzam el a tesója esküvőjéről. Lelkifurkám lett... miattam eljön az egyszem bátyja lagzijáról... Mondtam maradjon, miattam ne. De hogy ő elmondta a bátyjának és megértette és nem is haragszik, mondta, hogy jöjjön csak. Mert ő nem bírta tovább, velem akart lenni, átölelni végre.
Hazaértünk és neki be kellett vennie a gyógyszert. Itt kezdődött szegény legrosszabb pillanata... Ugyanis képtelen lenyelni a gyógyszert és én nem tudtam hogyan segíthetnék. Az egész úgy ahogy van visszajött egyszer, de másodjára úgy 10 perc szenvedés után sikerült bevennie a tablettát. Annyira sajnáltam. Ott állt könnyes szemekkel, hogy nem akarta az egész konyhaablakra kitaccsolni, ne haragudjak, mondtam nem haragszom, a lényeg, hogy sikerült, mert muszáj szednie, hogy meggyógyuljon.
Felvittem lezuhanyoztam, ráadtam meleg zoknit, pólót és bedugtam az ágyba. Olyan elesett volt, olyan pici fiú. Puszilgattam és a szívem szakadt meg érte. Csurgott róla víz,de még a kezén is. :( Remélem most már sokkal jobban lesz...!
Én is csak akkor vagyok jól, ha beveszem az antibiot, ha nem... minden ugyanolyan rossz... De majd csak lesz valahogy...
A gyerek éjjel kétszer felébredt, hogy rémálmai vannak... olyan vagyok, mint akit kicsavartak...
de annyira azért nem adom ki ám!! 