Szóval az úgy volt, h J-vel minden lehetséges szabadidőnkent együtt töltöttük, ami többnyire ebédekből állt és a késő esti sétákból, beszélgetésekből, nevetésekből, kocsikázásokból és a búcsúzás nehéz pillanataiból, amikor mint két gyerek menj előbb te, nem te, de én nem tudok, én se… De ez annyira édes és én annyira szeretem!
Úgyhogy aztán szinte egyik nap sem aludtam 5 óránál többet, de az indulás előtti este csupán hármat.
Kapásból 22:30ig dolgoztam, ölelés és könnyes búcsú mind a gyerekektől, mind a Gelától. Velük élek, részemmé váltak.
Aztán be kellett vinnem a kocsit a városba, lerakni Jorgenál, de előbb a bőröndöm felvinni a másik lakásba. Úgyhogy így 23 órakor kerestem parkolót a városban, mikor mindenki hazaér… közel 40 percig róttam a köröket, aztán kicsit messze, de biztonságos helyen letettem a kocsit, majd a kulcsot átadtam Jorgenak, beszéltünk pár szót. Irány a Penelope Boldog Karácsonyt kívánni Hachenak, majd Meki mert éhes lettem és utána fel a lakásba. Kaja, dumcsi, hogy visszajöhetek stb… Éjjel 1… szomszéd neki állt veszekedni a nőjével, jelenet hegyek, majd akkor fél kettőkor végre alvás 4.30-ig.
Taxis kora hajnalban kedves és cserfes, akárhogy tuszkolom nem akar óra nélkül vinni… na mindegy… Megjegyzi nagyon jól beszélek (sokadik ilyen megjegyzés, és jól esik). Laza 22 euros viteldíjért legyen is már jó fej 
Rohadék éjszakai tarifa… jól indul… gondoltam.
Rohadék éjszakai tarifa… jól indul… gondoltam.
Vueling, check in. Senki nem cseszekedik, nem méricskél, nem kérdez, csak mosolyog és jó utat kíván. Juhééé egy légitársaság, aki leszarja hogy hány csomag van nálam, nem akarja beletuszkoltatni a kézipoggyászomba a kabátom meg a táskám, mert csak egy csomagom lehet… Hely jegyem van, szóval senki nem tolong és vadászik helyre, hanem szépen leül a megvásárolt helyére, berakja felé a csomagját és boldog. A gép csodaszép, tiszta, virág illat van, halk zene szól . A felszállást észre sem veszem, csak hogy már fenn is vagyunk WOW!! Nem jönnek öt percenként, hogy igyál teát, kávét, vegyél szendvicset, chipset, kaparós sorsjegyet, plüssmackót, vagy parfürmöt. Van az előtted lévő ülésen egy zseb, benne újságok és egy menü, ami valami hihetetlenül guszta és széles választékkal rendelkezik. Több oldalon keresztűl és egy gomb, hogyha kérsz valamit jelezd a kedves sztyuvinak és ő mosolyogva kiszolgál, egyébként pedig kellemes pihenést, és jó utat kívánnak. Istenem, miért nem minden légitársaság ilyen. Éljen az Ibéria!!! Arról nem beszélve hogy a székek rohadt kényelmesek voltak, szélesek és bár én épp nem vagyok magas, de a lábnak is bőven sok hely volt. A sztyuvik pedig sztyuviknak néztek ki, nem holmi szedett vedett bagázsnak. Angolul gyönyörűen beszéltek, akadozás nélkül.
Barcelonába tartva így sikerült aludnom. Ja és mikor felszállt a kedves spanyol házaspár, akik mellém ültek, akkor az első az volt, még mielőtt leültek volna, hogy Jó reggelt és mosolyogtak!!
Barcelonában a T1-ről át kellett mennem a T2-re. De arra nem számítottam, hogy a reptér olyan hatalmas lesz, hogy csak a csomagokig lejutnom 20 perc sétámba tellik, ahol 70 ilyen forgó csomag kiadó izé lesz… viszont ahogy kiléptem a kapun, végig nyilakkal jelölve hogy merre van a vonat, merre a busz és merre van az ingyenes járat a T2 terminálra. Wow! Ismét.
T2 a régi, így azon mondhatni a semmi volt. De kávét ittam és reggeliztem is, majd megpróbáltam bekapcsolni a telefonom, hogy J-nek írjak és nem tudtam… egy órás küzdelem, hogy valami, kérlek… semmi… szgépem lemerült, dugó nincs… úgyhogy totál ideges voltam. Fel-le kezdtem járni… Szépen kezdett egyre több ember lenni. Hely alig… végre találok egyet, és akkor azt hittem kifordul a gyomrom… a rohadt román a három táskájában szerintem csak és kizárólag fokhagymás kolbászt szállított… Aztán már a gépre felfelé szállva érzed azt a tipikus fing szagot, amit a ryaniar áraszt magából… egy kedves lány mondja ne menj tovább, ülj ide, ha szeretnél, így kerültünk egymás mellé és beszélgettünk spanyolul, és aludtunk egy órát is. Asturiaból jött, ünnepekre, aztán megy vissza.
Persze a gép háromnegyed része románokból állt. Mikor azt hallod a hátad mögül, szálljunk már le, mert már pálinkát akarok inni… és hasonlók. Büdösek, bunkók és undorítók. A sztyuardesznek nevezett takarítónő kinézetű izék egyfolytában kínálgatják a különféle csokit, kávét, teát, üdítőt, elektromos cigit, kaparóst mittudom én még mi francot, nem beszél angolul, csak nyökög, de ő mondja a hangosba, amitől szép lassan agylobot kapok, mondanám, hogy fogd már be, legalább öt percig legyen már csend… de neeeem…
Megérkeztem Budapestre, kinyílt az ajtó és én azt hittem menten kockává fagyok… fojt a könnyem és rázott a hideg… -na ez azóta sem változott-.
J hiányzik, és a gyerekek is nagyon hiányoznak. Az éltet, hogy várnak vissza!!!
Egyébként Pvel jó a viszonyunk és szeretném, ha ez meg is maradna. Elfogadtam a tényét annak szép lassan, h ő már másképp gondolja stb… de mégiscsak a felesége szerettem volna lenni, gyereket akartam neki szülni, szerettem nagyon. Én nem tudok rá idegenként tekinteni, sem haragosan és azt hiszem ez így van rendjén.
Az élet változik és mindig tartogat meglepetéseket. Mindig a legváratlanabb pillanatokban kapunk valamit, ami színesebbé teszi a napjainkat, mosolyt csal az arcunkra, nyugalmat hoz a minden napjainkba. Mindig jönnek nehézségek is és olyankor azt hisszük mindennek vége, hogy már sosem lesz jó és nem érdemeljük meg a boldogságot. Olyankor nem látjuk, hogy a felhők felett bizony mindig süt a nap és hogy örökké nem eshet… De talán akkor nem értékelnénk annyira a jót, ami velünk történik.
Mindenkinek kívánok nagyon Boldog, Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket!!! Forduljatok kicsit egymás felé és ne csak azért, mert karácsony van, hanem mert az élet sokkal könnyebb, ha segítünk egymásnak, ha örömet szerzünk a másik embernek. És soha ne kívánd még az ellenségednek sem azt, amit saját magadnak sem szeretnél!!! Egyszercsak azon kapja magát akkor Magyarországon is az emberek nagy része, hogy van szív, van lélek és boldogabb élet, akkor is, ha nehézségeink vannak!! Amit a Spanyoloktól meg lehet tanulni az az, hogy egymásra figyelve, összefogva, két jó szóval, mosolyogva, öleléssel, irigység nélkül az élet a legnehezebb időkben is szép lehet!!
