Familiar

Amikor tegnap délelőtt bementem hozzá, épp a testvére volt nála. Bemutatott neki, és olyan kis helyes volt, kis fülig száj. 

Utána jött az apukája egy kicsit. J megkért, hogy bújjak oda mellé az ágyára, így sokkal nyugodtabb. Az apukája nem is tudta hirtelen mit csináljon, aztán mondta, hogy ha én úgyis maradok, akkor ő megy. 

Kicsivel rá, jött az unokatestvére, egy órát kb. mesélt egy csomó mindent, mert Californiában járt és mutatott képeket is. Tök jó volt, hogy hozzám is úgy beszélt, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Utána jött a nagynénje a férjével... úghogy szép lassan két nap alatt a fél családját megismertem. De jó volt, hogy senki nem tesz fel hülye kérdéseket, vagy nem tesz úgy, mintha én nem is léteznék, hanem mindenki kedves és bevon a beszélgetésekbe. Jó érzés.

Sikerült kicsit elaltatni, de a teste annyira remegett a fájdalomtól, hogy az egész ágy lüktetett alatta. De ő kicsit sem sopánkodott vagy jajgatott. Annyira sajnáltam, csak néztem és csorogni kezdett a könnyem, hogy nem tudom megszabadítani a fájdalmaitól. Ő pedig ahogy kinyitotta a szemét, aggódva: most miért sírsz? Mondom, mert olyan rossz, hogy nem tudok segíteni Neked. - De hát hidd el, hogy nagyon sokat segítesz! Ne sírj!

Majd jött az orvosa, megnyomkodta, meg mondta hogy keljen fel egyedül az ágyból, meg sétáljon előtte, levette a kötést és azt mondta, hogy szépen gyógyul, úgyhogy ha gondolja, akkor most haza is mehet. De megadta a mobil számát és mondta, hogy bármikor azon hívhatja. Úgyhogy nagyon boldog volt a Kincsem, hogy a saját lakásában gyógyulhat tovább.

Megvártam míg jött érte az Anyukája, így aztán megismerkedtünk. Nagyon kedves, nagyon szimpatikus. 

Ma pedig mentem hozzá, sétáltunk egyet a tetőn. Persze mindent egyedül akar csinálni, annyira becsülöm érte!!! És azért is, hogy ennyire állja ami végbemegy a testével. Nekem Ő tényleg kész hős!!

Anyukájával aztán közösen megterítettünk és csinált bárány sültet, meg pulykát is, meg salátát és krumplit, minden nagyon finom volt. És közben édesen elkezdett mesélni arról, hogy milyen volt J kicsinek és azt éreztem, hogy ott valami áttört. 

Ebéd után elpakoltunk, majd kihozott egy takarót, hogyha szeretnék pihenni és ő is lepihent. Hála Istennek J-t sikerült ismét elaltatni egy órára. Csak néztem és simogattam. Du. mielőtt jöttek a testvéréék aztán eljöttem. Anyukája kikísért, mondta, hogy bármikor mehetek. J azt mondja, hogy kedvel. Nekem tényleg baromi szimpatikus és csak örülök, ha ez kölcsönös! Tartson örökké!!

Szeretlek Édesem!!