4

pénteken nagy vigyorral az arcán közölte velem, hogy ő négy, igen nééééégy gyereket akar tőlem, velem! Mire én csak annyit válaszoltam hasonló vigyorral: az kizárt!! 

én: - most komolyan négy gyereket akarsz?!

ő: - aham! Veled!

én: - egy?!

ő: - rázza a fejét... nem

én: - max. kettő

ő: - rázza a fejét... nem! 4!

Most erre ilyenkor mit lehet mondani??!! Nem vághatom a fejéhez, hogy de bakker én már nem húsz éves vagyok... :))) könnyű neki!

Navidad

24-én vacsora után találkoztunk, csak mi ketten nála ajándékoztunk. Vettem neki a kedvenc borából a legújabbat. Tudni kell, hogy a Protos (Ribera del Duero) majd minden évben kiváló minősítést kap és állandó top a bor versenyeken. Szóval ez az ő kedvence és gondoltam, hogy karácsonykor egy kicsit a drágábbikat kapja. Teljesen odavolt. Úgy örült, mintha legalábbis egy új autót kapott volna. Úgy fél órát ömlengett a borról és szagolgatta és ízlelgette. Aztán egy kis zene és tánci és szeretlek és stb.... után ajándék bontás. És mondta, hogy soha nem fogja elfelejteni az arcomat, amikor még csak a dobozon láttam meg a felíratot, hogy a legújabb iPhone az... nagyjából a szívinfarktus határán voltam... frissen és szagosan az Apple store-ból, wow... Úgyhogy beléptem az iPhone tulajdonosok körébe és azt kell mondjam, hogy imádni való!! Pláne az újlenyomat felismerős izé, amivel csak engem enged be a telóra hihi

Aztán én becsucsuztam elég hamar, meg fájt is a fejem. Reggel fel is keltem, hogy nem bírom tovább, szét szakad az agyam... olyan szél volt és van azóta is... Majd visszadurmoltam, és nagyjából délben megjöttek az anyukájáék. 

Onnan pedig este szinte nem volt megállás. Együtt az asztalnál, beszélgetés, pezsi bontás, na jó, egy kis szieszta, meg aztán du. jöttek a tesójáék is a kislánnyal. Már az ebédnél elmondták, hogy jövőre egyel többen leszünk karácsonykor, mert jön a második baba a tesójáéknak. És... ott azon a ponton összeszorult a gyomrom.

Mindenki imádni való, szuper családja van. A nagynénje 15 perc után mondta előttem Jnek, hogy imádom ezt a lányt, és olyan szép! Fotót csinált rólam, elküldte a lányainak stb... jól esett nagyon. És ezt általában nem szokták előttem közölni, ezért teljesen zavarba is jöttem. Aztán hallottam, ahogy a konyhában mondja Juaninak, hogy nagyon szép ez a lány, mire az anyukája: igen, tudom! Az ebéd asztalnál aztán meghívott magához ebédre és hogy a család összes tagját megismerjem. Annyira befogadóak, annyira nagyon édesek. 

Amikor J anyukája mondta, hogy én nem vagyok spanyol akkor teljesen meglepődött... neeeem... én teljesen megvoltam győződve... hát azt hiszem büszke lehetek saját magamra e téren.

Szóval minden nagyon szuper volt és meleg és önzetlen, és családias. De onnantól nem tudtam kiverni a fejemből, hogy mi van velem...  és sziesztánál mondtam Jnek, hogy ő rengeteg erőt ad nekem és ezt köszönöm, de bevallom keveredik bennem a félelem és egy fajta fájdalom. Nem tudom, miért éppen velem történik ez az egész... !!! Aztán amikor újra pinduri Jaco-t néztünk videón, amin egy éves volt... akkor egyszerre mosolyogtam, hiszen zabálni való rajta, és egyszerre volt kedvem sírni. Most nehéz... biztosan lesz majd jobb is... de most nehéz és nincs kedvem titkolni!! Akkor sem, ha fel sem merült az hogy mi együtt, vagy egyéb komolyabb dolgok. Most nem ezért, hanem alapvetően a tudat, hogy jelenleg mivel élek együtt a testemben és vajon milyen lesz a végkifejlett... 

Mivel otthon még ma is karácsony van, így kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyi Ünnepeket!!! Itt ma már rendes munkanap volt!

los resultados

19-én reggel feszülten vártam, hogy vajon mit fog mondani az orvosom, mivel kell szembesülnöm. Hajtogattam hogy nem lesz baj, hogy ez csak egy sima tumor stb.. Nem volt jó egyedül várakozni.. Nem mert nem vagyok elég felnőtt, hogy elviseljek egy ilyen dolgot... Az "eredmény hirdetés" előtt az orvos persze megnézte a videót, a fotókat, a szakorvosi véleményt stb.. A többi várakozó nem értette, hogy így is késésben jött, akkor most még mivel szöszmötöl negyed órát zárt ajtók mögött. Én voltam az egyetlen aki tudta, hogy éppen az én MRI és spéci vérvizsgálatom adatait böngészi. Majd behívott, és elmondta, hogy hála az égnek a gyanúja nem igazolódott be és nem sarcoma-val állunk szemben. Igaz a tumor ott van és azt ki kell venni. De ahhoz,hogy a méhem utána képes legyen kihordani egy gyereket éppségben és hogy megmaradjon a nemzőképességem egy szép nagy hasi műtét lesz az ajándék. Elmondta, hogy köldök magasságban vágnak, kifordítják a méhem, majd lézerrel szétvágják, kimetszik belőle centiről centire a tumort, összevarrják, visszateszik, engem is összevarrnak és szuperálni fogok. Alá kellett írnom a beleegyezésem a műtétbe, a teljes altatásba, és vér transzfúzióba is. Ne és ezekből az altatás az amitől parázok és eléggé undorít a gondolat, hogy valaki másnak a vére fog lütyögni bennem. Eddig valahogy elégedett voltam a sajátoméval bőven. De mit van mit tenni, mindent a cél érdekében, ugye!! J egyébként sem hagyná, hogy feladjam és azt mondaná, hogy igenis meg kell csinálni. :) 

Szóval öröm az ürömben, hogy legalább nem vagyok rákos!!

J fantasztikus, ahogy mindent úgy csinál,mintha nem is lett volna műtve!! 

Tök jó volt, hogy megint értem jött pénteken, együtt szuszózni, együtt ébredni, elmenni ajándékokat venni kéz a kézben, becsomagolni, vacsorázni, filmen elaludni, érezni ahogy átveti a karját a lábát rajtam és a vállamra helyezi a buciját és egyenletesen lélegzik. Megpuszilni, megsimogatni, gyönyörködni benne. Karácsonyi vidámparkban hallgatni milyen volt amikor gyerek volt, tombolázni stb... 

Holnap karácsony és ő már pénteken izgatottan mesélte, hogy de az ajándékom, és juhuuuu. Édes kicsi kisfiú, nem lehet ellen állni, szét kell puszilgatni a fa alatt. :)

beso bajo el muérdago

Avagy a fagyöngy alatti csók :)

Vasárnap délután, mikor megérkeztem hozzá és az ajtón függő fagyöngyre tekintvén eszembe jutott az angolszász hagyomány, amely szerint a fagyöngy alatt csókolózni valami olyasmit jelent, hogy az illető lesz életed párja... vagy valami ilyesmi, lényeg, hogy örökké együtt. És mondtam neki, ő pedig betolt a fagyöngy alá és vagy öt percig csak csókolt és csókolt! 

Ámen :)

en el hospital

Szerdán napközben hívtam Kincsemet hogy van, nekem már hétfőn sem tetszett a sebe és mondtam is neki, hogy a felső része be van gyulladva, nem vagyok boldog. De csak mondta, hogy jobban van. Pedig fájt neki, annyira, hogy még egy fél tányér levest sem tudott megenni. Szivem szakadt meg érte. De szerdán megkértem, hogy menjen be a kórházba, ne várjon másnapig, mert nekem ez a dolog nem tetszik. Így aztán be is ment első szóra és mekkora szerencse, ugyanis belső fertőzést kapott és felnyitották a sebét, mindezt simán csak egy érzéstelenítővel... azt mondta olyan érzés volt, mintha most operálnák meg, fájt neki, de tűrte hősiesen. Tele volt folyadékkal, kinyomkodták, kipucolták és a seb azóta is nyitva van, mert ezt megtették minden nap. Plusz intravénásan kapta az antibiotikum löketett. Ma délután aztán bejött az orvos és háromkor azt mondta, hogy hazamehetünk. Így hazamentünk együtt az Anyukájával. Amikor a kórházban öltöztettem az anyukája mondta, hogy annyira szépen vigyáz rád ez a lányzó, így nyugodt szívvel bízhatlak rá. Mire ő: - én mondtam :) és hálás szívvel megcsókolt nagyon lágyan. 

Otthon betakargattam, simogattam, az anyukája meg: - azért ne kényeztesd halálra :) De hát már hogy ne tenném, Ő az én Csodám! 

Az Anyukája aztán elment lepihenni majd vásárolni karácsonyi ajándékokat és így kettesben összebújva szépen elaludtunk, csak arra ébredtünk, hogy jött az Apukája.

Még mindig zavarban van előttem és nem értem, hogy miért ... Ellenben az Anyukájával olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Imádom.

Csütörtökön én is megjártam a kórházat. Életem első MRI vizsgálata is megvolt. Tök egyedül. De azt mondom, hogy le a kalappal az orvosok és a nővérke előtt. A doktornő jött értem a váróba, bekísért egy szobába, ahol mindent le kellett venni és felvenni egy sötétkék eldobható köppenyt és egy zöld eldobható zoknit. Mondta jön a nővérke és beköti a branült... na ez az ami a parát okozta nálam... a kontraszt anyag. Mondtam is a nővérkének, ne haragudjon, de ha én tűt látok elájulok. Mire a doktornő, hozd ide, előbb megmutatjuk a gépet neki, elmagyarázzuk mi fog történni és majd fekve bekötjük a branült. Annyira kedves volt, ahogy segített felülni és szépen elmondta, hogy ez itt a gép, hogy kell feküdni, hogy nem érzek majd semmit, és a fülemre tesznek fülhallgatót, így a berregés elviselhető lesz, majd figyelnek egy monitoron és a kezemben lesz egy távirányító azzal jelezhetek, ha nem érzem jól magam.

A doktornő lefektetett az ágyra, mint egy kisgyereket, tartotta a fejem alulról, a nővérke mondta, hogy szorítsak, engedjek, szorítsak, engedjek, majd megint szorítsam ökölbe a kezem, de ne túl erősen és már benn is volt a branül és a világon semmit nem éreztem, azt sem, hogy benn van, iszonyat jól csinálta. Megkérdezte, hogy okozott e fájdalmat, mondtam semmit sem. Meg hogy szédülök -e , de az sem. Aztán hozott egy másik zselét, azzal feltöltötte a hüvelyem, ott is bocsánatot kért, de mondtam higyje el semmit sem érzek belőle. Majd betakartak, rám helyeztek egy fura valamit, mármint a hasamra, a fülemre pedig a zenét, ami tengercsobogsos delfines volt és indult a menet. Úgy telet el a 45 perc a gépben, hogy sztem én még aludtam is egyet. Egyszer éreztem csak furcsát a hasamban, és egyszer a vénámban nagyon hideget, de mást nem. 

Utána még fél órát ott kellett ülnöm a branüllel, ha esetleg allergiás reakcióm lenne azonnal tudjanak beadni valamit. Közben át is öltöztem, igaz elég bénán, de megoldottam. Akkor csináltam életem első branüljéről egy fotót hehe. Aki borzad az ilyentől, az most valakit kérjen meg hogy takarja le a képet :)

J annyira aranyos volt, felhívott előtte hogy ne idegeskedjek és minden rendben lesz, higyjem el és kizárt, hogy a méhemben lévő tumor az sarcoma. És Gela is amikor kezdődött, előtte írt, hogy ne félj, minden okés lesz, hidd el. Ez jól esett. 

Eredményekről később.

Feliz Aniversario!

én: Szerelmem, boldog egy évet. Köszönöm ezt a 12 hónap békességet, boldogságot, a rengeteg nevetést. Mia napig akármikor csak meglátlak a hasamban ugyanúgy kis lepkék repkednek, mint aznap, amikor először találkoztunk. Köszönöm a bizalmad, a szerelmed, hogy vigyázol rám és megértesz.
Pontosan ma egy éve, hogy beléptél az életembe... hogy rohan az idő... mintha tegnap lett volna. Egy éve, hogy a lábaim és a kezeim remegni kezdtek... és most itt vagyunk, együtt.
Hálás vagyok neked minden közös percünkért. És amiért az álmaimat valosággá váltod. Én vagyok a legboldogabb ember a világon, tele erővel és energiával, amit te adsz nekem.
Adod a mosolyoddal, a csókjaiddal, az öleléseiddel.
Nincsenek arra szavaim, hogy milyen csodákat hoztál létre az elmúlt időszakban, és ara sem nagyon, hogy leírjam a vágyaimat, hogy minden olyan csodálatosan folytatódjon, ahogy az most van.
Teljes lelkemmel szeretlek!
Boldog egy évet!

ő: Isteneeeeeem, egy gyönyörűűűűsééééégeeeeeeeees.
Szeretlek Édesem!
És csodállak!!!
Ez nagyon szééééép! Megérdemled, hogy boldog légy Édes!

Majd mielőtt elaludtam: Jó éjt én Királylányom, pihenj és még nagyon nagyon sok évet ünnepelj együtt velem!!! Csókok

Azt hiszem ezzel épp eleget láttok abból, hogyan vagyunk mi így együtt egy év után!!!  A Csodámmal!!!

Peke Jako

Vasárnap du. J már nagyon várt. Egyfolytában, gyere már, már mindenki itt van. Akkor kicsit visszaléptem, hogy neeee... meg nem akarok zavarni stb... ő meg: de gyere máááár... Bevallom nagyon izgultam. Ott volt az anyukája pasija, a tesójáék a kislánnyal, vajon mit fognak hozzám szólni, lesz-e kínos csend stb...

A végeredmény, egy közös forrócsokizás, karácsonyi sütivel mindenki az asztal körül és nevetés. Annyira jó volt, annyira meleg, és otthonos. Semmi kínos csend vagy feszítő kérdés.

Aztán a tesója bedobta magát, hogy akkor most nézzünk videót a kicsi Jaco-ról :)) Rengeteg videó közül húztam egyet találomra, amin három éves. Ha éltél még halálosan édes kisfiút, a fekete sok kis göndör hajával, a kerek popsijával a kis picike Jako ahogy fut, ahogy ül a medence szélén és csak a lábát dugja bele alig fél percre :))) Mit sem változott, csak nagyobb lett :)) De a futásától, ahogy szedte a kis lábait elolvadtam és a mai napig, ha eszembe jut csak szivecskék ugrálnak a szemem előtt! Persze eleinte, hogy ne már Miguel... mire a tesója: - miért, ugyanezt csináltad, amikor Irist bemutattam nektek, most te vagy soron :))) 

Egyetlen döbbenet ült ki az arcomra... 1990. június... jézus, én akkor már majd 11... ő meg 3, a tesója meg 7...! 

J amikor kikísért, mondta hogy már annyira szerette volna hogy itt legyek. Mondom, itt vagyok, látod. Igen, de januárban nem leszel egy hetet... mondom akkor is egy részem örökre itt van veled, a szívem! Erre: és örökké itt is leszel! <3 

Tegnap nem volt valami jól. Nagyon felment a láza mire mentem hozzá. Kisebb küzdelemmel, de bevette a gyógyszerét, evett egy fél tányér levest és sikerült álomba simogatni. Mire felébredt, már lejebb ment neki. Azt mondta, hogy olyan jó, hogy így ápolom és vigyázok rá. Du. aztán már nem volt láza, és hála eddig még azt mondja ma sem. Talán túl van a nehezén! Adja az ég. Így is hosszú lesz mire felépül és akkor kezdődhet a menet velem...

Familiar

Amikor tegnap délelőtt bementem hozzá, épp a testvére volt nála. Bemutatott neki, és olyan kis helyes volt, kis fülig száj. 

Utána jött az apukája egy kicsit. J megkért, hogy bújjak oda mellé az ágyára, így sokkal nyugodtabb. Az apukája nem is tudta hirtelen mit csináljon, aztán mondta, hogy ha én úgyis maradok, akkor ő megy. 

Kicsivel rá, jött az unokatestvére, egy órát kb. mesélt egy csomó mindent, mert Californiában járt és mutatott képeket is. Tök jó volt, hogy hozzám is úgy beszélt, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Utána jött a nagynénje a férjével... úghogy szép lassan két nap alatt a fél családját megismertem. De jó volt, hogy senki nem tesz fel hülye kérdéseket, vagy nem tesz úgy, mintha én nem is léteznék, hanem mindenki kedves és bevon a beszélgetésekbe. Jó érzés.

Sikerült kicsit elaltatni, de a teste annyira remegett a fájdalomtól, hogy az egész ágy lüktetett alatta. De ő kicsit sem sopánkodott vagy jajgatott. Annyira sajnáltam, csak néztem és csorogni kezdett a könnyem, hogy nem tudom megszabadítani a fájdalmaitól. Ő pedig ahogy kinyitotta a szemét, aggódva: most miért sírsz? Mondom, mert olyan rossz, hogy nem tudok segíteni Neked. - De hát hidd el, hogy nagyon sokat segítesz! Ne sírj!

Majd jött az orvosa, megnyomkodta, meg mondta hogy keljen fel egyedül az ágyból, meg sétáljon előtte, levette a kötést és azt mondta, hogy szépen gyógyul, úgyhogy ha gondolja, akkor most haza is mehet. De megadta a mobil számát és mondta, hogy bármikor azon hívhatja. Úgyhogy nagyon boldog volt a Kincsem, hogy a saját lakásában gyógyulhat tovább.

Megvártam míg jött érte az Anyukája, így aztán megismerkedtünk. Nagyon kedves, nagyon szimpatikus. 

Ma pedig mentem hozzá, sétáltunk egyet a tetőn. Persze mindent egyedül akar csinálni, annyira becsülöm érte!!! És azért is, hogy ennyire állja ami végbemegy a testével. Nekem Ő tényleg kész hős!!

Anyukájával aztán közösen megterítettünk és csinált bárány sültet, meg pulykát is, meg salátát és krumplit, minden nagyon finom volt. És közben édesen elkezdett mesélni arról, hogy milyen volt J kicsinek és azt éreztem, hogy ott valami áttört. 

Ebéd után elpakoltunk, majd kihozott egy takarót, hogyha szeretnék pihenni és ő is lepihent. Hála Istennek J-t sikerült ismét elaltatni egy órára. Csak néztem és simogattam. Du. mielőtt jöttek a testvéréék aztán eljöttem. Anyukája kikísért, mondta, hogy bármikor mehetek. J azt mondja, hogy kedvel. Nekem tényleg baromi szimpatikus és csak örülök, ha ez kölcsönös! Tartson örökké!!

Szeretlek Édesem!! 

Que te mejores mi Amor

Igazi kis hősöm van. Nem elég, hogy még a műtét előtt is mosolygós képet küldd, de ahogy kitolják a műtőből és kicsit magánál van, már rám ír, hogy kint van és minden rendben. Egész éjjel csak rá gondoltam, és reggel már írtam is neki, majd bementem hozzá. 

Nagy vágása lett szegénynek. Mint kiderült, az a legfurcsább, hogy eddig nem is fájlalta, mivel egészen nagy fertőzést kapott már a borda aljáig és sajnos a veséje is örökre károsodott. De lényeg, hogy minden rendben ment és kivágták azt a csúnyaságot és nagyon szép munkát végeztek, ami a sebet illeti. Az én Drágaságom pedig szűntelen mosolyog és nem győzi hangoztatni, hogy minden rendben van.

Segítségemmel fel is kelt egy kicsit hogy sétáljon egyet a szobában, mert nem bír egész nap feküdni és mert úgy érzi, hogy akkor elhagyja magát, márpedig ő nem az a típus. Ha fáj is neki csak annyit mondd, hogy furcsán érzi magát, de nem panaszkodik kicsit sem, max arra, hogy nem tud nevetni egy egészségeset, vagy hogy milyen rossz, hogy most jó darabig nem ehet valami finomat :) Imádom, hogy ilyen!!!

A kezemtől pedig végtelenül megnyugszik és ezt olyan jó hallani. Én nyugtatom meg!!! Szerette volna, ha az elmúlt éjjel én alszom bent vele, de az anyukája maradt, ahogy előző éjjel is. De mondtam neki, hogy megértem, hiszen az anyukája és biztosan én is így tennék, és az én anyukám is. Ő szomorú volt, de mondtam ne tegye, hiszen ma is megyek hozzá.

Az apukájával így sikerült életünkben először találkozni. Zavarban volt, de nagyon szimpatikus és nagyon nagyon aranyos. Amikor eljöttem: már mész is?!

Azt hitte, hogy spanyol vagyok :) Mondtam nem... magyar. Erre, ah az jó :)

Mikor pedig az anyukája bement, az apukája egyből azzal kezdte, hogy volt itt egy nagyon szép lány a fiadnál, nem spanyol... te tudtad ezt? :) mondta sejtette, hogy van valaki... (miután kimosta a pólómat, vagy megtalálta a fülbevalómat hihi, azt hiszem nem volt nehéz kitalálni)

Szóval van egy igazi szuperhősöm!!! 

el apendice

Szegeny edes draga Kincsem, barcsak ott lehetnek most Veled a korhazban! Nagyon rossz igy, hogy sem elotte, sem pedig amikor kinyitod mutet utan a szemeid nem foghatom a kezed, nem simogathatlak megnyugtatoan. Csupan lelekben lehetek ott, puszilgathatom az arcod es vigyazhatok Rad. Igazi hosom vagy meg vakbelgyulladasod kozepette is. Kepes volt mosolygos fotot kuldeni es azt mondani, hogy ez semmiseg, nyugodjak meg! Annyira kimondhatatlanul SZERETLEK!!

A sors kegyetlen es gonosz jateka ez az egesz. Nem tudom, miert allit minket proba ele... En itt vagyok egyedul a ket gyerekkel, Te a korhazban. Es fogalmam sincs, hogy holnap beengednek -e melled akar csak ot percre, mivel itt ez a hulye virus rajtam. Megorulok ettol a tehetetlensegtol.

De kozben probalok higgadt maradni, ahogy Te tanitottad nekem Edes Egyetlenem!! Vigyazok RAD, OROKKE!!! 

La primera vez que te vi

Ma 1 éve, hogy először megláttuk egymást. Belém égett örökre az a csillogó, mosolygó arc, amivel belépett a kapun. A remegő kezei, amikor a munkalapot lekellett volna tépnie és nem tudta. Istenem, köszönöm!!!!

Tökéletesebb verzióját még nem hallottam ennek a dalnak! Full libabőr és könnyek! 

No llores precioso

Sokszor van, hogy ami történik abban a pillanatban kellene megörökíteni, mert utólag már nem tudom úgy leírni, hogy az teljese métékben átjöjjön érzelmileg.

Napközben is csak rajta jár az eszem, az együtt eltöltött időnkön, mit mond, mit tesz stb... Ha nézem a képét, ami ott virít a mobilomon, itt a gépemen... csak elmosolyodom, és kényszeresen szeretnék odarohanni és átölelni Őt.

Gyönyörűséges és a lelke még inkább az. Történt, hogy néztük a foci összefoglalót másnap, ahol egy olyan kisfiút mutattak be, aki vak és a testvérével folyton kijár a mérkőzésekre és bár nem a saját szemével, de a testvérén keresztűl lát mégis mindent és szurkol és élvezi. A kedvenc focistája pedig átölelte és ő megtapogathatta, hogy hogyan is néz ki. Én pedig mivel az átlagosnál is érzékenyebb vagyok mostanában elkezdtem sírni, mert ez olyan szép volt. Látni ahogyan ő is élvezi és körülötte a többi szurkoló ahogy ha gól van átölelik stb... J pedig... Édeeeees ne sírjál, rá nézek és csupa könny az arca!!! Ezekben a pillanatokban még inkább azt érzem, hogy nála tökéletesebbet nem is találhatnék a világon!!!

Még azt is imádom benne, hogy bár a házuknál közös gyűjtő van, ő mégis külön szedi az üvegeket és a műanyagot és azt képes elvinni a szelektívbe és nem kidobni a házuk előtt álldogáló mindenesbe.

És van valami, amiről most még nem írok, de ami az eddigi legmeghatóbb perceket hozta számunkra! El sem hiszem, hogy itt vagyunk és ennyire szeretjük egymást!!

Facu... hosszú idő telt el megint, hogy nem találkoztunk személyesen. Az újra együtt élménye tele volt érzésekkel, szeretettel, melegséggel, féltéssel és őszinte, meghitt beszélgetéssel. Látni a legjobb barátodat esetlennek, szomorúnak, betegnek... fájó! Aggódom érte!! Fogtuk egymás kezét és csak beszélt és beszélt. Átölelni egymást és kimondani ölelésben, hogy szeretlek és még jobban szorítani a másikat felemelő érzés. Megígértük, hogy örökké itt leszünk egymás mellett. 

Esta nevando

pero no en mis sueños...

Egy nap alatt betört a tél a nyár után és még ha viccesen is hangzik, hogy 18 fokban szét fagyni készülök, de a tény az tény... :) 

Alig fél órányira pedig a hegyekben havazni kezdett szombatra virradóra. Álltam Jnél a konyhában készítettem a reggelit, amikor kinézek az ablakon és Édeeeeeeeeeeeeeeeeees az ott hóóóóóó??? -Igen... - Juuuuuuuuuuuuuj hóóóóóóóó, menjünk el, én úgy szeretem! - Oké, reggelizünk és menjünk. 

Elvitt hát Ibi-re a hegyekbe, már jó sokan voltak ott. Olyan édesen nem tudnak hóembert építeni. Tapasztgatnak valamit jobbról-balról, ami hát fogalmam sincs mire hasonlít... J pedig: ez mi? -hóember... -Az mi? - Ne mondd, h nem tudod mi az a hóember...?! - de miaaaaaz?... hát... valami ilyesmi... akartam görgetni neki jó nagyot, de sajnos annyira fagyott volt a hó, hogy képtelenség volt. De ez annyira édes, hogy nem tudja mi az a hóember :D És ahogy gázolt térdig a hóban! Nevettünk, dobáltuk egymást és a szűz hóba lépve kívántunk valamit. Jó kis nap volt, szét ázott a cipőnk, de ezen is csak nevettünk.

Vissza úton a hegyekből rálátni az egész partvidékre, gyönyörű látvány. A kocsiban szólt valami régi zene, nagyon lassan haladtunk és hallgattam ahogy büszkeséggel és csodálattal beszél Alicanteról és azt hittem túlcsordul a lelkem!! 

Nélküle pedig olyan fájó lenni már... 

te prometo un para siempre

11 hónap telt már el együtt és az ő szavaival élve, pedig olyan, mintha az egész csak tegnap lett volna!
Olyan gyorsan repül az idő Vele.

Tegnap újra reggel kórház, vérvétel mizéria... kismillió ember, ájulás, fektetés, kedves orvosok, mindegy túl éltem, igaz kicsit feszített már a második kémcsőnél, de ez is mindig így van. Talán jobb lesz hozzászokni a gondolathoz, hogy többet lesz bennem tű, mint rajtam kívül mostanában. De mindennek jól kell elsülnie, kizárt, hogy rossz történjen velünk. Most, hogy itt vagyunk, egymásra találtunk, egyszerűen nem lehet, hogy elveszítsük egymást.

Annyira aranyos volt, meséltem neki, hogy felvettem reggel azt a pólót, amit az anyukája mosott ki, mert hogy annak olyan Ő illata van és így olyan érzés volt, mintha velem lenne. És nem azt mondta, hogy istenem de kis dili vagy, hanem azt, hogy ez annyira szép és ez neki nagyon nagyon jól esik! Még ez is, mert az én Kincsemnek ilyen gyönyörűséges lelke van! Vagy ahogy ő mondta, nem test vagyok, amelynek lelke van, hanem lélek vagyok, amelynek van egy látható része. :)

Mostanában páran, akikkel egyébként soha sem szoktam beszélni, csak ismerőseim a fészbúk mizérián, szóval megkérdezték, hogy mikor lesz az esküvő és olyan jó, hogy ilyen boldog vagyok. Ez annyira jól esik, hogy így látszik. Esküvő... hm... persze volt, hogy elképzeltem már, hogy ott állunk az oltár előtt, meg hogy mennyivel szebb egy itteni esküvő, valahogy olyan nagyon meghitt az egész ceremónia, de azt hiszem én lennék a legjobban meglepve, ha egyszercsak azt mondaná, hogy légy a feleségem :) És nem csak azért, mert Ő még fiatal, hanem mert bár 11 hónap nem kevés, de nem is sok. 

Elmúlt pénteken volt egy nagyon meghitt pillanatunk. (sok ilyen van, de ez számomra különleges volt). Néztünk egy filmet vacsi közben, ami alapvetően amúgy egy laza kis film volt, és arról szólt, hogy a zenetanárt, aki idős kiakarják rúgni, mert nincs pénz a fizetésére és úgy vannak vele, hogy a zene amúgy sem létfontosságú, egy másik tanár azonban kiáll mellette és hogy majd ő összeszedi a fizetését, csak ne küldjék el, ugyanis pont mesélte neki az idős tanár, hogy annyit vártak már a babára és igaz, hogy már idősek a feleségével, de végre sikerült és gyerekük lesz. És ezen a ponton J szó nélkül megfogta a kezemet és olyan melegséggel szorította meg. Benne volt minden szeretetet, minden odaadása, és az itt vagyok veled és neked is lesz érzése. Egymásra néztünk, ő elmosolyodott, én is és csendesen néztük tovább a filmet. Imádom, amikor szavak nélkül beszél hozzám! 

Boldog 11. hónapot itt is Édes Kincsem!

Estoy cansada pero muy feliz

Nagyon fáradt vagyok mostanában, ezért is van az, hogy nem igazán írok blogot. Hétvégenként Jvel vagyok, elvisz magához és ahogy ő mondja, kitudom iktatni a külvilágot és pihenni, megnyugodni. Vigyáz rám, főz nekem vacsorát, vagy ebédet, vagy épp én neki és persze legalább egy este biztosan valahová elmegyünk vacsorázni, ez a mi ünneplésünk, hogy együtt vagyunk és élvezzük a közösen eltöltött időt. Mostanában ráadásul minden áldott nap tanulnia kell pár órát, úgyhogy még fáradtabb az átlagosnál, de végtelen türelemmel van irántam akkor is, ha én olyan mélyről jövő sírásba fakadok ki, amilyet még soha életében nem hallott és bevallom, belőlem is életemben talán kétszer tört elő. De múlt hét végén kiborultam, annyira nagyon szerettem volna, ha Anyu itt lenne, csak átölelni, beszélgetni, vagy csak úgy... lenni... együtt!
Átölelt, puszilgatott, hogy nyugodjak meg, a fülembe súgta, hogy nagyon szeretlek!
Annyira hálás vagyok neki minden közösen eltöltött percünkért, a türelméért, a törődéséért, a végtelen kedvességéért, ami benne van.
Nagyon szeretjük egymást és csodálatos érzés, amikor a szemembe néz egy kellemes vacsora után, és elmondja, hogy nagyon boldog velem, istenien érezte magát a vacsora alatt és szeretné, ha örökké így lenne és hogy szeret! Egy igazi kincs!

Erre vágyom nagyon!!

Müller Péter bácsi legújabb könyve névre szólóan dedikálva! Jézusom, a gyűjteményembe kell!!! Ki szán meg és rendeli meg nekem?!
http://mullerpeter.hu/vasarlas/ jujjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj

San Jacobo

Már egy ideje terveztem, hogy megosztok pár információt Szent Jakab, azaz San Jacobo-ról, mert ugye az én drágámat Jacobo-nak hívják és zavar, hogy egyesek kapásból megkérdezik, hogy zsidó-e olyan hangnemben hogy attól a hátamon feláll a szőr... és ha az lenne, akkor mi van?? De!! És itt a DE lusták, tudatlanok, kíváncsiak, barátilag érdeklődők és nem utolsó sorban zsidózók számára... tehát:  Jakab halász volt és apjával és testvérével Jánossal a hálójukat javították a tengerparton, mikor Jézus elhívta őket magával. Jakab volt a harmadik apostol, aki mind három nagy jelenésnél jelen volt Jézussal. Hérodes lefejeztette őt is hitéért, azonban a királyi rendelet szerint eltemettetni nem lehet, így testét egy bárkába fektették, amelyet azonban elfelejtettek kikötni és a legenda szerint egészen Spanyolországig vitte a víz. (Másik legenda szerint Jézus Hispániába küldte volna Jakabot téríteni) Szent Jakab (Santiago, Iago, Jacobo egy és ugyanazon neveket takarják Spanyolul) sírja nem máshol, mint Santiago de Compostella-ban található, ami a Szent Jakab út, a híres zarándokút végső állomása. Szent Jakabot a spanyolok Matamoro (Mór ölő) névvel illetik, mivel a mórok elleni nagy csata alkalmával Jakab megjelent fehér lovon és győzelemre vitte a kersztény seregeket. Így Szent Jakab mondjuk ki, igencsak jelentős keresztény személyiség volt! 

Feliz 10 meses mi Amor

Örökké köszönetet fogok mondani Istennek, amiért az utamba helyezett. Te vagy a legjobb dolog, amit valaha is adott nekem ebben az életben. Hálás vagyok, amiért Veled lehetek, mert egy csodálatos ember vagy, akivel megoszthatom a félelmeim, az örömöm, a frusztrációim, aki megtanít más szemszögből nézni a világot. Szeretném, hogy tudd, szeretlek, becsüllek és hálás vagyok neked mindazért, amit teszel.

Tíz hónap telt már el… és a tizedik volt az eddigi legszebb az életemben és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az egyetlen, ami csodálatosan telik el melletted. Szeretnék együtt sétálni veled egy életen át. Szeretnék a mellett a személy mellett lenni, akit teljes szívemből szeretek és ez a személy Te vagy!!

Az elmúlt idő alatt a mindenemmé váltál. Attól a perctől, hogy megláttalak megváltozott az életem és széppé változott. Te vagy az, aki megmutatta milyen az érzelmekkel teli élet, milyen újra hinni, hogy van miért boldognak lenni nap, mint nap, és az érzést, hogy van valaki, aki gondol rád az élete bármely pillanatában.

Bocsásd meg nekem, ha bármikor olyat tettem, amitől boldogtalan voltál. Csak azt szeretném, hogy az élet sok sok örömöt adjon számodra, úgy ahogy te adsz nekem.

Érted az életemet adnám, az álmaimban is te vagy a remény, a kezdet és a vég. Melletted nyugodt vagyok és boldog. Szeretni akarlak szenvedéllyel, őszintén, mélyen, egész lényemmel, minden érzésemmel, hogy te lehess a világon a legboldogabb.

A szívem a tiéd, az érzéseim mind a tiéd, a testem a tiéd, mindenem neked adom. Édesem, te vagy a legszebb és legcsodálatosabb dolog amim csak létezik. Szeretlek, ahogy soha senkit nem szerettem. Amikor nem lehetek veled, akkor egy megmagyarázhatatlan űrt érzek legbelül, amit semmi és senki nem tud megtölteni, és amikor veled vagyok, akkor én vagyok a világ legboldogabb embere.

Köszönöm, hogy itt vagy amikor szükségem van rád, köszönöm, hogy meghallgatsz, megértesz és még millió más dologért is.

Veled tanultam valami újat, méghozzá értékelni azt, amit az élet nap, mint nap ad. Szeretlek azért aki vagy, amilyen vagy és mindazért amit adsz nekem. Köszönök mindent!!

Ezt a levelet kapta tolem (persze spanyolul) a tizedik honapfordulonkra. Aznap koccintottunk, hogy meg sok sok lehessen boldogan egyutt. Magara vont, szorosan olelt es elmondta, hogy mennyire szeret!! Nekem ennel szebb ajandekot nem is adhatott volna!

football

Annyiszor akartam már ezt elmondani, mert szerintem nagyon cuki. Szóval J a focit szereti a szép nagy és új 3D-s tévéjén nézni, de! hang nélkül, ugyanis  hallgatni viszont a rádióból szereti. Van egy kis rádiója (igen, mint az öregeknek), vagy azt kapcsolja be, vagy persze a hiper-szuperul felszerelt beépített hangfalakból szól a meccs. Attól függ, hogy nagy meccs vagy kisebb. És ha épp a kocsiban ér minket a foci idő, akkor is a rádió a Cope-ra van hangolva, már az én kocsimban is. Ennek eredményeképpen a héten a Barca meccset a kocsiban hallgattam... De szerintem ez annyira aranyos, hogy a kisrádióján hallgatja a focit!!! Ez kicsit olyan konzervatív dolog, és pont ezért imádom annyira!! 

Mint ahogy a telefonján csomó olyan zene van, amit én is szeretek, amit az én szüleim is hallgattak sokat és táncoltak rá, és ez jó érzésekkel tölt el, és mert az ő szülei is pont ezeket hallgatták. Tudom, látom, tapasztalom, hogy jóra nevelték őt. Igaz, hogy tartják is a régi szokásokat a szülei egy csomó dologban, de talán ez legyen a legnagyobb bajom, hiszen neveltek egy jó embert! Aki nem panaszkodik, aki megy előre, aki csinálja, akinek céljai vannak, aki nem kér soha semmit tőlük. Felelős, dolgos, okos. 

Chu

A felelősségteljes és határozott férfiassága mögött megbújó gyermeki bájával végképp elvarázsolt. Miközben mesélte, hogyan telt a napja, ott ült velem szemben az a férfi, akire mindig is vágytam, a büszke, a becsületes, aki tudja mit akar és mindeközben, ahogy előbukkan belőle az a kedves, játékos, csillogó szemű, mosolygós kisfiú, ahogyan a tiramisut a szájához emeli. Csillogó tekintettel néztem és a kezem máris a fejére simult. Álmodni sem tudnék szebbet.

Cada momento te amo más

Annyira rám van már hangolódva lelkileg, hogyha nem is mondom, hogy valami nem stimmel velem, akkor is érzi. Történt ez tegnap este a vacsoránál. 

Boldog voltam, hogy velem van, nagyon boldog. Ő is!

Nem meséltem, hogy délután óta rajtam van valami furcsa érzés a fejemben és a szívem össze-vissza ver. Pedig se ideges nem voltam, se fáradt, nem tudom miért. A vacsora asztalnál feláll, átölel és hosszan, lágyan a homlokomra tapasztja a csodaszép száját. Energiát ad, nyugtat. Azt mondja: igyál egy kortyot nagyon nagyon lassan és lélegezz egy mélyet, közben a nyakam masszírozza. Nagyon jól esett!! 

Aztán, hogy majd ő leszedi az asztalt, én üljek le és pihenjek. Majd az ölébe vont és a fejemet simogatta, megnevettetett. 

Te vagy az én kincsem, mindenem!!! <3 Nem is kívánhatnék nála csodálatosabb férfit! 

Amor profundo

Múlt hét pénteken teljesen kiborultam. Kezdve onnan, hogy az elmúlt hetekben alig voltunk együtt, hogy ő beteg lett, hogy mindig egyedül vagyok a gyerekekkel és úgy érzem magam, mint aki be van zárva egy börtönbe. Nincs időm magamra, nem tudom magam kipihenni sem. Másodjára volt a hülye vészjósló álmom is... ami szintén mindig beigazolódik... szóval... úgy volt, hogy pénteken már együtt délutántól, de megint rám maradtak a gyerekek. Persze Pablo itt bőgött, hogy az anyja mindig itthagyja... és mikor J megkérdezte, hogy mi újság... én rázúdítottam mindent :( utána jól szégyelltem is magam és bocsánatot kértem. Mondta, hogy semmi baj, kihoz innen és együtt leszünk egész hétvégén. És így is tett. És nem is tudom, hogyan köszönhetném meg neki!!

Szombaton együtt reggelizni, összebújni, pihenni, este elmenni sétálni, közben ő mesélt a városról. Jaj, indulás előtt kicsit összekaptam magam, meglátott: jézusom, de gyönyörű vagy!!! El sem engedem a kezedet és kihúzva büszkén sétálok végig veled az egész városon, hogy lássák, nekem van a legeslegszebb barátnőm a világon!!! Mindenki irigyen fog nézni ránk! Annyira édes!!! És tényleg így tett, büszkén, mosolyogva és a kezemet fogva vitt végig, miközben csak mesélt és mesélt, annyira jó volt hallgatni. Utána pedig beültünk a kedvenc éttermemben vacsorázni. Egyszerűen fenomenális volt.

Elmondta, hogy nagyon-nagyon sokat jelentek neki!! És azt is, hogy szeret!! Egyre többet beszél arról, hogy ha majd Anyu és Apu idejönnek és elvisszük őket a kedvenc éttermembe és hogy majd látják milyen boldogok vagyunk! 

Minden reggel jó reggelt üzenetet küld, vagy felhív, és napközben is beszélünk és este is mindig jó éjt üzenetet küldünk egymásnak, mielőtt elalszunk :)

Ma reggel is hívott és egyszercsak megkérdi: szeretnél egy ölelést? mondom igen! Jó, akkor gyere ki :) Idejött csak azért, hogy átöleljen. Szorított magához, megcsókolt, hogy jó reggelt. Istenem, gyönyörű volt!!!

Hát ilyen az én Drága Kincsem!! Szerelmem!!! 

Preocupandote

Szombaton délután négy óra... fogtam magam, hogy akkor irány egy jó fagyi a városban. Alicante legnagyobb temploma az óvárosban van, a fagyizó tőszomszédságában. Nem volt semmi infóm az esküvőt illetően, nem kérdeztem J-t, ő pedig minek részletezte volna. Láttam, hogy gyülekezik egy násznép, gondoltam megkukkantom a menyát, mit ad isten megpillantom J-t, ahogy ott áll öltönyben, nyakkendőben, csodaszép!! Csak bámulom... szóval az Ő bátyjának az esküvőjére gyűltek. Láttam ott áll az apukája és hogy ő az unokatesójával trécsel. Ő pont úgy meglepődött, mint én, mosolygott, csak nézett, én is csak néztem... Furcsa volt elmenni mellette... nézett rám, fordult utánam, az unokahuga észre is vette az egészet és ő is csak nézett... De a sarkon nem fordultam meg.

Rossz érzésem volt... próbáltam feldolgozni, hogy nem állhatok ott mellette...nem lehetek része a pillanatnak. 

Üzent, hívott és én nem válaszoltam semmire sem. Próbáltam elűzni a gondolatokat a fejemből. Aztán volt egy pont, amikor persze megadtam magam és válaszoltam... Arra kért mondjam el az érzéseimet, amik előjöttek belőlem. Elmondta, hogy meg sem fordultam, pedig ő utánam jött, hogy adhasson egy csókot legalább. Annyira akart már látni és ne ijesszem meg.

Éjjel kettőkor felhívott, hogy hozzam el a tesója esküvőjéről. Lelkifurkám lett... miattam eljön az egyszem bátyja lagzijáról... Mondtam maradjon, miattam ne. De hogy ő elmondta a bátyjának és megértette és nem is haragszik, mondta, hogy jöjjön csak. Mert ő nem bírta tovább, velem akart lenni, átölelni végre.

Hazaértünk és neki be kellett vennie a gyógyszert. Itt kezdődött szegény legrosszabb pillanata... Ugyanis képtelen lenyelni  a gyógyszert és én nem tudtam hogyan segíthetnék. Az egész úgy ahogy van visszajött egyszer, de másodjára úgy 10 perc szenvedés után sikerült bevennie a tablettát. Annyira sajnáltam. Ott állt könnyes szemekkel, hogy nem akarta az egész konyhaablakra kitaccsolni, ne haragudjak, mondtam nem haragszom, a lényeg, hogy sikerült, mert muszáj szednie, hogy meggyógyuljon. 

Felvittem lezuhanyoztam, ráadtam meleg zoknit, pólót és bedugtam az ágyba. Olyan elesett volt, olyan pici fiú. Puszilgattam és a szívem szakadt meg érte. Csurgott róla víz,de még a kezén is. :( Remélem most már sokkal jobban lesz...!

Én is csak akkor vagyok jól, ha beveszem az antibiot, ha nem... minden ugyanolyan rossz... De majd csak lesz valahogy...

A gyerek éjjel kétszer felébredt, hogy rémálmai vannak... olyan vagyok, mint akit kicsavartak...

Estoy triste...

Sajnos a helyzet nem jobb. Szegény kincsem még mindig 39 fokos lázzal küzd egész nap és a torka is borzasztóan fáj. Kapott injekciót az orvostól, hogy hamarabb rendbe jöjjön, hiszen ma van a testvére esküvője. De őszinte leszek, fogalmam sincsen, hogyan fogja bírni... Annyira féltem Őt!!!

Tegnap ráadásul elestem kint a teraszon, ripityára tört a mobilom, konkrétan meghajolt az egész, a képernyő pedig szilánkos darabokban... kuka... Így elvesztek képek és üzenetek, amiktől még szomorúbb lettem, hiszen azok számomra nagyon fontosak voltak!!!

Közben jött a kórházból a levél, hogy fáradjak be november ötödikén! Jöhetett volna ez nem péntek 13-án... ettől most rossz érzésem lett.

Az eséstől nagyon fáj a hátsóm, lila az egész és egy jó nagy dudor is van rajta, konkrétan leülni nem tudok...

De most valahogy nem is ez, hanem h kénytelen voltam új mobilt venni, amire őszintén szólva most nem volt éppen kapacitásom, viszont kénytelen voltam venni egyet... 

A másik pedig az én drága egyetlen Kincsem... tegnap is mondta, hogy: - annyira nagyon szeretnélek látniii! Veled aludni... 

Borzasztó, hogy nem lehet... :( és az is, hogy nem tudok rajta segíteni... Szeretlek Édesem!!!

9!

Annyira jó lett volna együtt ünnepelni és egyáltalán látni Őt... hiszen múlthéten alig pár órát találkoztunk és valahogy ez a hét elején sem volt több és azóta semmi sem. De a sors közbe szólt... ismét... szegény Kincsem elkapott egy vírust és 39 fokos lázzal ért haza a munkából. A tehetetlenség egyszerűen kikészít, hogy nem mehetek oda, nem ápolhatom, nem puszilgathatom és ölelhetem, hogy minél hamarabb meggyógyuljon. :( 

Elszomorított annak a ténye is, hogy így még jó pár napig biztosan nem tudunk találkozni és utána is még tutira gyenge lesz.

A telefonban, amennyira a torka engedte elkezdte mondani: - annyira gyönyörű vagy! Megőrülök érted, halloood... meg-ő-rü-lök ér-ted!! 

- Én is érted Kincsem! És ott vagyok veled és simogatlak és puszilgatlak!

- Annyira jó, hogy itt vagy, olyan megnyugtató Veled. De meleg puszikat kérek, mert nagyon fázom!

- Finom, lágy meleg puszikkal fogsz elaludni a karjaimban!

- Miért olyan jó Veled? 

- Mert mi ketten együtt nagyon jók vagyunk!

- De miért?

- Mert jók vagyunk ;)

- Édeeees... 

És itt könnyek gyűltek a szemembe és rohantam volna hozzá!!!

Később írtam neki egy a kilenc hónapunk alkalmából szóló kis monológot, ami nagyon nagyon tetszett Neki.

Boldog Kilenc Hónapot Kincsem!

My destiny

Itt van Ő, lassan 9 hónapja. Ő az én csodám, gyöngyöm, kishercegem, léleksimogatóm.

Ő jó ideig bár akarta ezt a dolgot, mégis mindig jó rák lévén kifelé hátrált két előre menet között. Persze az oroszlán énje pedig mindig cirógatott. Köztünk hangos szó nem volt sosem, nem hinném, hogy valaha is lehetne. A világ legnyugodtabb embere áll mellettem. Pánikba egyszer esett, bár akkor is próbálta jól titkolni, amikor kiderült, hogy miómám van. Akkor egy napra szét esett kicsit.

A sors akkor tolta elém Őt, amikor én már kezdtem volna feladni. Így Őt kaptam ajándékba és maradtam az utamon. Adott értelmet a hétköznapoknak. Hozott sok mosolyt és végtelen nyugalmat. Persze van benne sok minden más is, de azok mind eltörpülnek, hiszen tökéletes ember nincs, mégha tökéletesnek mondjuk sem. Felszámoltam általa félelmet, aggódalmat, fájdalmat.

Nehezen vedli le rák páncélját, ami nagyon nagyon védelembe burkolja Őt, de apránként sokkal inkább előtérbe került az a kedves, bújós, mégis teli erővel lévő oroszlán, akit én nagyon nagyon szeretek.

És ez a most még kölyök oroszlán azt suttogta a fülembe összebújva az ágyikóján, hogy: “szeretném, ha ezek a karok (közben a karomat átvetette magán) ölelnének egész életemben!” meg még mást is, szépségeset  de annyira azért nem adom ki ám!! 

És ez annyira, boldoggá tett!!

Majd fokozta ezt azzal, hogy tegnap vacsora közben megkérdezte, hogy van Anya. Mondtam, hogy sajnos beteg. Mondta igyon meg egy pohár bort és jobban lesz ez kb. mint nálunk a kupica pálinka mondás. Mondom, de nem szokott inni. Mire Ő: De amikor elveszlek feleségül, akkor azért velem mindenképp innia kell egy pohárral! Mondom: De hát te nem akarsz engem elvenni Kívánok mindenkinek csodálatos hetet!!! Legyetek nagyon boldogok! Adjatok, simogassátok meg a párotok, vegyétek az arcát a kezetekbe, csókoljátok meg, csupán ennyi elég ahhoz, hogy minden gyönyörűséges legyen!!feleségül… mire Ő: … ezt te soha nem tudhatod! És a kezemet a kezébe fogva adott egy puszit az arcomra. Majd a gyűrűsujjam átfogta a két ujjával, hogy ugye ez az? mondom igen… És csak csendben mosollyal ültünk picit tovább.

Ettől aztán elfelejtettem, hogy az antibiotikumtól egyébként halálos kóma vagyok, vagy hogy egyáltalán a vesémnek lehet bármi baja…  )

Eres todo para mi

Te vagy a nap az én sajátságos egem tetején, szemedből meleg sugarak érintik a testem minden egyes porcikáját. Szeretek a tekintetedben napfürdőzni, símogatsz lágyan, mégis a lelkembe égeted magad, hogy te légy az első gondolatom, miko felébredek és te légy az utolsó mielőtt elalszom! Te vagy a tengerem idelent. Öleléseddel úgy terítesz be, mint a nyári hullámok a felhevűlt testet, és én csukott szemmel ringatózom, ahogy a szíved dobbanását hallgatom. Gyönyörű vagy, gyönyörű a lelked! Szavaim képtelenek leírni, mennyire SZERETLEK!!!

Lost in time

Megint jó régen nem írtam, de… valahogy csak úgy telik az idő.

Panaszkodni nem igazán van kedvem… A második orvos nagyon rendes volt és profi. Bár a felszerelés pont ugyanaz volt, mint egy magyar orvosi rendelőben, és újra megkukkoltak UH-val, és nagy lelkesen mutogatta a pasas a miómámat, amiből én őszinte leszek semmit sem láttam, nekem pont ugyanolyan fekete-fehér volt az a rész, mint a többi. Fogalmam nincsen hogyan tud azon bármit is megállapítani… de komolyan!

Mérges volt a magándokira, minek akart engem MR-re küldeni, mikor ez tök egyértelmű, hogy mióma és meg kell műteni. Hát jó… nincs más választásom… már amennyiben fontos a saját egészségem és akarnék babát is a jövőben.

Eszébe sem jutott, hogy kipakoljon belőlem mindent és ezzel nagy kő esett le a szívemről. Sőt, még ő kérdezte, hogy ugye akarok babát?! mondom: igen! a válasz tömör és egy mosoly kíséretében: Helyes!

Aztán csak annyit mondtak várjak, majd hívnak a kórházból… na azóta is várom azt a hívást…

Néha napján persze azt mondom, hogy most azonnal műtsenek meg, holott bevallom borzalmasan félek az egésztől! De már annyira undorít hogy a hasam nem lapos… hogy időnként az egész szét feszül, ettől kellemetlen (fáj, de nem az az elviselhetetlen), hogy nem tudok esetleg olyan ruhát felvenni, amit szeretnék, vagy takargatom bőszen J előtt…

Múlt héten J Barcelonában dolgozott egész héten. Furcsa volt, hogy nincs itt a közelben, de mégsem jött rám az a hisztérikus kényszeres látni akarom, mint amikor itt van 6 km-rel odébb… Talán mert tudtam, hogy távol van és nem tehetek semmit. Persze minden nap beszéltünk és napközben mondjuk írt pár sort. Szerettem volna utána menni, hogy egy napot együtt töltsünk Barcelonában, mert még sosem voltam. Meg is beszéltük, hogy keresek szállodát, pénteken megyek, és majd szombaton este jövünk haza… Na ebből jól nem lett semmi. Pedig részletes tervet készítettem, hogy mi után mit fogok megnézni (persze csak kívülről, ugyanis döbbenet, de Barcelona majd olyan drága, mint Párizs… 20-30 euró egy belépőért… nekem sok!) De ettől én még nagyon élveztem volna a kirándulást. Meg hogy ketten vagyunk és más levegő. De a kollegája, akit szintén átküldtek oda dolgozni kijelentette, h hozza haza… márpedig a furgon csak két személyes… úgyhogy az utolsó pillanatban a foglalás előtt az álom úgy darabjaira hullott, mint a tükör ami több méter magasról zuhan a földre.

De hamarabb jött pénteken és így este már együtt vacsoráztunk, bámultuk a tévét összebújva. És mivel a héten szabadságon van, így tegnapig minden nap együtt voltunk, ha csak pár órára is. És bezzeg most, hogy egy napja nem láttam rajtam van a hisztérikus állapot…! Hurrá… sztem nekem elmentek otthonról!!

Menny és pokol

A héten egyszerre élem át a mennyet és a poklot…

Mivel kezdjem… a rosszal… talán… A hetem úgy indult, hogy magán kórház, nőgyógyászat sos… tablettát kell váltanom, netán valamit összeszedtem… nem… sokkoló hír 10 percen belül, a legkörültekintőbb vizsgálattal, életem legfigyelmesebb nőgyógyászával (mondjuk annyi pénzért legyen is), közel 7 cm mióma és meg kell műteni, nincs mese. Persze hogy kiborult a bili, de a nővértől az orvosig mind vígasztaltak, hogy minden rendben lesz.

Másnap G elintézte a biztosítást, irány a rendes orvos, mivel az MR-re beutaltak, de azt már képtelen lettem volna kifizetni… Úgyhogy rendes orvos jövőhét csütörtökre beutalt a specialistához, ahol majd kimondják az ítéletet a fejem felett, mikor műtenek, hogyan, hol és a legfontosabb kérdés, hogy megmarad-e a méhem… Egy napig csak sírtam, mostmár csak esténként.

Jako itt van velem, naponta kétszer felhív, ha nem találkozunk. Bátorít, hogy minden rendben lesz, ahogy teszi ezt az a pár ember, akinek fontos vagyok. Nagyon jól esik!!

Szóval a menny az az, hogy Jako itt áll mellettem. Másrészt pedig a születésnapi ajándékom, amit tegnap éjjel adott át, mert nem bírta ki keddig. 

Meg mert elcseszett egy hetem jön, ugyanis G-nek kell a ház és minket a gyerekekkel elküld Santa Polara, az apja házába. Nem, nem örülök… De nem tudok mit tenni.

Napok

Már már azt érzem, hogy skizofrén vagyok a hasonlóságok miatt, amiket felfedezek kettőnkben 

Legutóbb ilyen volt, amikor arról meséltem, hogy a gyerekeknek mesét olvastam fel elalvás előtt és Pablo a jobb oldalamnak dőlt, Luis pedig ahogy Jaco szokott rám vetette magát, a feje a szivem felett és a kis kezével pedig a combom simogatta, ettől persze totál elolvadtam, annyira nagyon imádom!!! Mindig bújik, mindig simogat, mindig játszik a hajammal, mindenhova követ, dumál, vicces, szófogadó! Szóval meséltem Jnek ezt és kérdi, hogy mit olvastam fel, mondom az egyik havonta érkező gyerekeknek szóló újságból. Valamire emlékszem gyerekkoromból, hogy volt ilyen Mo.-on is, de nem tudom a nevét… és akkor szóba jött, hogy ki hogyan aludt el. És mondta hogy neki mesét olvastak, de mindig ugyanazt, mert csak egy kedvenc meséje volt és az nem más, mint a Három Kismalac… és akkor döbbenten, hogy jézus, én azt a mesét imádtam és kívülről tudtam!!! A mai napig emlékszem a könyv zöld színére és a képre a farkassal a házikóval és a három kismalaccal!! Meg azt még korábban mesélte, hogy éjszaka közepén rendszerint átvándorolt az anyukája mellé aludni 

Sajnos keveset láttam az elmúlt két hétben, hol három, hol négy gyerek volt itt velem éjjel-nappal… azt hittem kipurcanok… De legalább tudom, hogy nem akarnék se három, se négy gyereket  )

Elkezdett beszélgetni Adrimmal is, bár elég nagy titok övezi, hogy mit és hogyan  de állítólag örülnöm kell, mert jó…

22-én volt a szülinapja, persze nem tudtuk együtt ünnepelni… de másnap azért elmentünk egyet együtt enni és akkor kapta meg az ajándékát is.

Aztán most szombaton szembesültem azzal, hogy… Facu nem áll szóba velem… de egyszerűen sem időm, sem energiám, sem más nem volt arra, hogy bemenjek hozzá… sajnálom, tényleg… és rosszul esik. Amint volt időm mentem és ezt kaptam… Nem tudom, hogy ezen túl fogunk -e lépni… nem jó érzés!

Ez a hét kicsit nyugodtabb, aztán jövőhéttől megint három hét teljes diliház. Ráadásul még közösen szabira menni sem tudunk… De valahogy majd csak átlendülünk ezen is, hiszen szeretem, nagyon szeretem!!! Így nem lehet probléma!

7!

Amikor vele vagy, minden értelmet nyer. A szíved kalapál, mellette az vagy, aki lenni szeretnél, nem pedig az, aki tényleg vagy. És a gondolat, hogy nélküle éld le az életed, nemcsak kibírhatatlan, hanem elképzelhetetlen.

Temblando

Vasárnap mivel náluk családi bbq volt és késő este ért haza, közben pedig le is merült… szóval mikor hazaért mondta, hogy nagyon szeretne velem lenni és hogy holnap (hétfő) mindenképpen jön.

Egész nap csendes voltam, aztán csak annyit írtam, ha van kedve hozza a fürdőnaciját is, és pancsizunk egy kicsit.

Repült hozzám. Az ajtóban, mielőtt megjelent volna, előre nyújtotta a virágot, amit tépett. Olyan aranyos volt! Kérdi tetszik, tényleg? Mondom igen, nagyon! Gyorsan vízbe is tettem.

És már ott harcoltunk a medencénél, hogy ki dob be kit, vagy ki ránt kit magával  Istenem, ennyit nevetni! Vettem egy felfújhatós karikát, abba bújtunk mind a ketten és így libegtünk, még sütött a nap, de már alacsony szögben érte a medencét, ő a nap felé fordított, és nézte a szemeim, aztán cseréltünk.

Melengető közös zuhi után neki álltam vacsit főzni, amiért ő ismét nagyon hálás volt. És… aztán a kanapén odabújt az ölembe és az az érzés most is itt van velem. Imádom a haját, sűrű, puha és fekete  Ami egyébként tőlem teljesen szokatlan, ugyanis utálom más emberek haját, nem szeretem ha hozzámér és én se akarok hozzányúlni… de az ő haja, az ő fejecskéje, ami egyébként egyszerűen tökéletes forma, szóval állandóan muszáj turnom a haját, simogatni a fejét, puszilgatni, és ő ezt nagyon nagyon szereti! Annyira jó, hogy Ő az aki képes, sőt, imádja hogy órákon át csak simogatom. Nem az a ne birizgálj már, ne nyúlj már a hajamhoz, mit simogatsz stb… nem, Ő egyenesen imádja ezt és ez olyan jóóó!!! Szóval az ölembe bújt, megkérdezte, hogy szereted a hajamat, mondtam nagyoooon!! Mosolyog, felnéz rám, gyönyörű!! Majd egy perc múlva lecsukódik a szeme, a kezei a mellkasán pont úgy ahogy a kisbabák kezei szoktak “ökölben” lenni a fejük mellett, és elalszik, ahogy simogatom és olyan békés, és olyan jó nézni ezt a nyugalmat!

Majd felébred, még kicsit gumicukiért kuncsizik, aztán elmegy  Kifelé felnézünk az égre, sok sok csillag, azt mondja: gyönyörű, de a legszebbik itt van mellettem! <3 és ne olvadjam halálra magam!!!

Su Hermano

Pénteken este átmentem hozzá, gyönyörködött bennem. Kicsit szerettem volna házon kívül lenni, de mivel Ő egész nap távol van kora reggeltől késő estig… megértem, hogy szeretné letenni a popóját a saját kanapéjára és kényelmesen megvacsorázni. Ezért nem szóltam egy szót sem. Bár ő mondta, hogy de szívesen eljön velem, de mondtam nem, nem megértem Őt.

Másnap megreggelizünk, és így bújt hozzám  Hát nem cuki?! Na jó, ezt a szót most biztosan utálná  De akkor is, annyira nagyon imádni való, ahogy bújik, mint a cica!

Majd egymás karjaiban nézünk egy dokumentum filmet (általában azt nézünk, szereti) mikor azt mondja, szerintem itt van a tesóm. Hogy mi??? Mondta neked, hogy jön??? -Nem, nem mondta. Csengetnek… -Jézus.. vajon egyedül jött, vagy a kislánnyal? Odafut az ajtóhoz, tényleg a tesója. Majd a Kislány elkezd sírni, hiszen nagyon szeretik egymást Jvel. Akkor látom megszakad a szíve. Mondom, jó, én gyorsan felöltözöm (pizsibe voltunk). Ok, kísér le… erre a tesója, a barátnője és Iris (a kislányuk) ott ülnek lent és várnak… Atya világ, késő! Ezt már nem lehet letagadni. Odamegyünk, zavart mosoly mindenki arcán. Helló-helló… majd egy szó sem, csak mindenki néz a másikra kínos csendben. J felemeli a kislányt, mondom: -figyu, én megyek… -Ok kikísérlek. Kifelé: Ő a bátyám. -Igen, nagyon helyes!

És a full para, h úristen most mit gondolhatnak rólam, mit beszélhetnek rólam, mert kizárt, hogy nem kérdeztek semmit sem!!

Annyira hülye egy szitu volt… Túl éltük, csak… nem igazán így képzeltem 

Días más felices y los celos

Csodálatos négy napot töltöttünk együtt itt a házban. Csak mi voltunk, a medence, a kert, a napsütés, az óriás tévé. Főztem minden nap valami finomat, amitől ő teljesen odáig volt. Mindig elmondta, hogy: annyira jól főzől. 

Élveztük a csobogást, dobáltuk egymást a vízbe, játszottunk a vizipisztollyal, mint a gyerekek, nevettünk rengeteget!!

Vasárnap délután itt a kanapén összebújva néztünk egy műsort, ami arról szólt, hogy milliárdosok egy hétre úgy élnek, mint a legcsóróbbak. Találniuk kell munkát, meg ahol esetleg meghúzhatják magukat. És az egy hét alatt találkoznak x emberrel, akik ugye szintén szegények, de segítenek mindig rajtuk. És volt egy család, aki az egyik apja-fia milliárdos párost meghívta magukhoz enni, mert megsajnálták őket, és a házukban derült ki, hogy van egy rákos hét éves kislányuk, a másik 9 (egészséges). A két szülő dolgozik, de egyik sem olyan helyen, hogy a biztosításuk fedezné minden költségüket, ezért plusz munkát kell vállaljanak, de közben a kislánnyal is szeretnének ott lenni. És a végén ugye a milliárdosok ezeknek az embereknek pénzt ajándékoznak, amiért segítettek nekik önzetlenül és mert látják, hogy milyen szegénységben élnek stb… És ennek a családnak ajándékoztak ötvenezer dollárt, hogy a kislányuk a legjobb kezelést kaphassa és ők mellette lehessenek. És én csendesen könnyeztem, szép volt, megható, mire egyszercsak J szó szerint sírni kezdett. Annyira, de annyira édes volt!!! Én totál elolvadtam tőle és átöleltem és szorítottam és egyszerre kezdtem sírni a meghatottságtól és attól, hogy ennyire érzékeny! Imádom, minden porcikájában imádom!!!

Majd eltelik fél óra, elveszi a telefonomat az asztalról és elkezdi nézegetni szokásához híven az üzeneteim, a fotókat stb… mire kinyitja a whatsappot Facuval… és elindul a nagy féltékenységi jelenet… mire megkérdem, látsz ott olyat, hogy én akarok tőle valamit? Nem! Én elveszem a telefonod és nézegetem? Nem! Megkérdezem, vagy megnézem miket csetelsz az exeddel? NEM! Pedig rohadtul zavar… mégsem teszem. Kételkedem a szavaidban? Nem! Itt vagyok neked éjjel közepén is bármikor? IGEN! Te vagy velem itt négy napja és éljük meg a legszebbeket? IGEN! Akkor, miért kételkedsz abban, hogy számomra te vagy az egyetlen!? És átölel és elmúlik minden. De ilyenkor bennem mindig eltörik egy darab, hogy miért ennyire féltékeny?! Nem igaz, hogy nem érzi, nem látja, nem tapasztalja, hogy csak Ő és Ő! És ilyenkor persze bizonygatom és mondom és megnyugszik és édes.

Tegnap mikor vacsorázni mentünk és én csak beszéltem és beszéltem… ő nézett rám, csak nézett csendben, mosolyogva, majd a beszéd közben: “Annyira szép vagy!” Ezek a pillanatok aztán bearanyozzák az egész napot!

Szeretlek Gyöngyöm!

Soñare

Sokszor eszembe jut mostanában az a nap, amikor J belépett a kapun azzal a mosolygós szemével és a szája is mosolyogva ejtette ki a azt a “Jó reggelt”. Ahogy megláttam jött a robbanás és meggyújtotta bennem azt a tüzet, ami egyre nagyobb lánggal ég.

Meglehet, bolondnak néznek ezért, de vállalom. Főleg az elmúlt két hétben bebizonyította, hogy mellette tényleg lehetek királynő. Olyan gyönyörű dolgokat éltünk meg újra ketten, amit eddig soha senkivel. És szó szerint az ölében hordoz, és a testével óv másoktól és ha fázom is. A két karja úgy ölel át, olyan melengetően. Simogat, puszilgat, vágy, dícsér. Nem fukarkodik elmondani, hogy mennyire gyönyörűnek tart, mennyire isteni a vacsora, és megkösszönni az együtt töltött időt sem felejti el.

Én pedig végtelenül boldog vagyok, hogy egyszerre lehetek nő és szórakozott kislány is vele. Ahogy ő egyszerre gyermeki és felnőtt.

Amikor tegnap rajongva már déltől arra várt, hogy lásson. Majd ugráltunk a gyerekek gumiasztalán összeölelkezve, meg kézenfogva, mint két dilis tizenéves diák, hangosan nevetve. A medencében együtt úsztunk és hosszan néztünk egymás szemébe, rum-fantát szürcsölve két szívószállal. Mert mindent megosztunk. Ha eszünk egy tányérból tesszük, még a fagyit is csak úgy hajlandó enni, ha ketten eszünk egyet. És én ezt szeretem. Az éttermekben mosolyt csalunk a felszolgálók arcára, és szinte mindenhol az est végén kapunk valami meglepetés dolgot, vagy szivecskét. Ha kívülről nézném magunkat is elolvadnék, de belülről még inkább.

Szóval csak azt szerettem volna elmondani,hogy… Igen, Boldog vagyok Vele!

6 meses juntos

még sokszor ennyit ünnepelhessünk együtt kicsi Szerelmem!!

Hasta los ultimos dedos

Csodálatos két együtt töltött hétvégénk után majd kiugrom a bőrömből. Annyira mindent megtesz azért, hogy jól érezzem magam, felszabadult legyek, mosolyt lásson az arcomon.

Szeretem mikor éjjel jelez a telefonom, pont mikor vele álmodom, hogy: gyere és aldujunk együtt. Én pedig az éjszaka kellős közepén minden további nélkül rohanok hozzá. Szép, szívet melengető, csodálatos érzés!

Összebújni és így aludni el. Amikor csak az ő illatát szippantod be, amikor tudod, hogy kinyitod a szemed és ott van egészen közel. Nézni ahogy békésen alszik és gyönyörködni benne.

Szépséges étteremben együtt vacsorázni és a hazafelé úton megjegyzi, hogy mennyire jó vagy,  egy Bombon!! Vagy csak csókolózva sétálni hazáig.

Reggel együtt ébredni, meginni a világ legfinomabb kávéját, amit ő tud készíteni, habosan és csokisan. Megmasszírozni a lábikóját és mosolyogva nézni, hogy a legkisebb ujjáig olyan mint te! Pont ugyanolyan a lábfeje, a lábujjai, pedig azt hittem csak nekem vannak ilyen kis fura lábujjaim, de nem  És ez a hasonlóság végig simít a lelkeden, mert azt érzed, hogy Ő totálisan a te másik feled!!!

Istenem, köszönöm hogy van nekem!!

Te quiero tanto

Itt vagyunk Imádom ezt a képet rólunk, egyáltalán, imádom magunkat így együtt.

Elvitt kirándulni egy tóhoz, aztán a kedvenc sültcsirkés helyére. Beszélgettünk rengeteget. Persze ezek a beszélgetések nem mindig azt hozzák magukkal, amit az ember hallani szeretne… de mindenképpen őszinték és ez jó. Akkor is, ha adott esetben fáj az, amit hallasz.

Én régóta tudom, amit vagy látni vagy sem a képeken… bár  mindenki azt mondja egyáltalán nem látni, sőt… szóval ő fiatalabb, mint én. Bár ez egyikünket sem érdekli 

Nagyon szeretem őt, és szerintem ez mindenki számára teljesen világos.

Tudod… annyi rengeteg közös van bennünk. Ilyen ez a kék és fehér szín is. Vagy hogy a szobájában nincsen csak kislámpa és a nagyban nincsenek égők, mert utálja a fényt  pont mint én!!! Rám eddig ezért azt mondták, hogy vámpír vagyok és mindenki mindig villanyokat kapcsolgatott, amit én nem szeretek… és íme itt van ő és pont úgy nem szereti a fényt, mint én  Pont olyan kék a szobájának a fala, mint az enyém volt, és a szekrénye is, mint az enyém. Hogy a csirke a kedvence sült krumplival. Ezek olyan… aprónak tűnő, mégis tök jó dolgok.

Meg pont azon akadok ki, amilyen én is vagyok… Mert neki is szokása csak úgy eltűnni, nem szólni senkihez, akkor se ha a másik hozzászól, vagy két nappal később válaszolni. Szeret magában lenni, csak úgy elvan, mint én… amikor nem tudod hogyan telt el az idő, csak úgy eltelik és valahogy nem hiányzik semmi. Majd társaságra vágysz, de nyugalomban. hm… tudom, én is ilyen vagyok, mégis ha velem csinálja totál kiakadok… persze magamban… neki erről halvány lila de annyi sincs 

Szombaton megvolt a hozzám hasonlóan viselkedős féltékenységi nagyjelenet is… miszerint: “nem vagyok féltékeny, nem azért kérdezem”… dehogynem azért kérdezed… majd a ne haragudj, hogy nem bíztam meg benned, de jó hogy itt vagy összebújásos dorombolás.

Félelmetes magadra ismerni a másikban  ) Persze türelemmel voltam és mindez egyetlen hangos szó nélkül zajlott közöttünk.

Imádom minden porcikájában!!!