Az igazsag az, hogy rajottem egyaltalan nincs mirol irnom, beszelnem. Nem tortenik semmi velem. Igazan unalmas hetkoznapi eletem van. Reggel felkelek hetkor, elmegyek dolgozni, hazajovok, takaritok, fozok, mosok, vasalok, majd visszamegyek dolgozni, ahol megint fozok stb... es hazaerek jo esetben fel 10-10 kozott. Utana mar hulla faradtan semmire sincs kedvem, de neki kell allnom ujra vacsorat fozni (akkor is, ha en nem eszem), lefurdom es lefekszem aludni kb. ejfel fele. Ennyi. Errol nincs mit beszamolni.
J azt mondta, hogy o annyit lat ebbol, hogy en azert elek, hogy dolgozzam. Mondtam, hogy elhiheti, nem kedvtelesbol teszem ezt. Tortenetesen berlunk egy lakast, aminek igen huzos koltsegei vannak, plusz meg enni is kell valamit. Nem jarunk sehova ugy, mint korabban, mert a gatya ossze van huzva. Neki itt vannak a baratai, itt van a csaladja. Hetkozben mostanaban harom-negy fele mar vegez es annyit van veluk, amennyit csak akar.
Nekem nincs itt senkim. Hova mehetnek az ejszakaban megis?
Nehez... ez most nehez idoszak.
Szoval ugy dontottem mivel semmirol nincs mit irni, igy hat nem is szabadkozom, miert nincsenek posztok.
