Estoy bien

Olyan gyorsan mulnak a napok, el sem hiszem, hogy mar tobb, mint egy hete, hogy megmutottek.

Csutortokon elmentem az orvoshoz, hogy hatha kivesznek par kapcsot, de meg nem. Mondtak, hogy nagyon szepen gyogyul es hogy szerencses vagyok, mert a legjobb nogyogyaszom van. 

A taxisnak mondtam, hogy ovatosan, es tenyleg, minden egyes fekvorendoron is lassan es puhan haladt at. 

Egyebkent is, folyamatosan erzekeltetik az emberek korulottem, hogy van szivuk, magas a tarsadalmi erzekenyseg a masok tamogatasa irant. Ez az a hely, ahol ha az utcan rosszul lennek, nem azt gondolnak, hogy reszeg, vagy drogos es le se tojnanak, hanem tuti odarohanna hozzam x ember, hogyan tud segiteni. 

Az elso ilyen segitseg egyebkent meg a korhazbol kijovet ert. Amikor a tb-hez az utolso papirt kellett meg elinteznem, mielott otthagytam mindent. Elvandoroltam a nogyogyaszatra, mert azt mondtak, hogy ott fogjak kiallitani. A nogyogyin az asszisztens kozolte, hogy nem, hanem az mashol van. Ellenben o elkezdett elottem "rohanni" (normal tempoban setalni hahaha), hogy menjek utana. De persze nekem csiga sebessegem volt aznap. Mivel itt nincs kulon sztk igy a korhazba kell menni mindenfele kivizsgalasra. Es a folyoson egy holgy varakozott valamire, majd megpillantva engem, felallt, odajott hozzam, elvette a szatyromat, es mondta, hogy karoljak bele es lassan elkisert az asszisztens utan. En akkor bevallom elkezdtem sirni. Akkor amugy is a hormonvaltozasok miatt mindenen tudtam elerzekenyulni, de ez annyira jol esett. Egy teljesenn ismeretlen ember, onzetlenul segit nekem, ott var velem az ajto elott, amig nem vegzek es mikor latja, hogy minden rendben, elkoszon egy puszival es azt mondja, gyogyuljak meg hamar. Az egesz erzes valahogy leirhatatlan.

Csutortokon pedig a haziorvostol kijovet, mivel J meg nem vegzett akkor az egyik helyen, nem tudott ertem jonni, taxit kellett volna hivnom. A bejarat elott allt ket ferfi, megkerdeztem oket, hogy van-e taxi allomas a korhaz elott, mert most nem remlik. Mondtak, hogy igen. Mivel a korhaz az ut tolso oldalan van, gondoltam szepen lassan elsetalok, ugyis sut a nap, maximum meg levegozok is egy kicsit. 

Ahogy elindultam az egyik ferfi utanam jott, hogy o atvisz engem a taxikhoz, neki egyebkent is ez a munkaja. Az onkormanyzat kisbusza, amivel osszeszednek betegeket, elviszik a haziorvoshoz, megvarja oket, majd hazaszallitja ismet (idos emberek javareszt). Annyira, de annyira kedves gesztus volt tole. Elvitt a taxiig, ott a taxisnak elmondta, hogy engem kellene hazavinni es vigyazzon nagyon, mert mutott vagyok. Hat lehet-e erre barmi szava az embernek meghatottsagaban? En csak ezermillioszor megkoszonni tudtam  ezt a figyelmet es segitseget.

J anyukajaval nagyon jo, delutanonkent meguzsonnazunk, mindig hoz valami finomsagot, teazunk es beszelgetunk. Elmondta, hogy o nagyon jol erzi magat velem es orul, hogy itt vagyok. 

Minden nap megfoz nekem kovetkezo napra, igy nekem csak meg kell melegitenem es raadasul nagyon finomakat keszit. Sokszor megoleljuk egymast, vagy ad egy puszit.

Es leirhatatlanul jo erzes Jre varni minden egyes nap. Tudom, hogy jon haza, itt van velem, szinte alom az egesz. Es nagyon jol mukodik ez a dolog, hatalmas nyugalomban igy harman. 

En tenyleg azt hittem, hogy ennel jobban mar nem lehet valakit szeretni, de az igazsag az, hogy meg mindig, minden egyes nappal csak no es no bennem ez a erzes. Hihetetlen.

Tegnap eskuvoi ruhakat nezegettem. Kerdezte mit csinalok, mondom csak ezt nezem. Nezd csak milyen vicces torta disz, en is ilyet szeretnek... A menyasszony a volegeny feneket tapizza babuk voltak. Azert is vicces, mert ram ez abszolut jellemzo vele kapcsolatban hahahaha... Erre nem azt mondja nekem, hogy minek nezegetsz ilyeneket, vagy hogy bah, vagy elvonul, vagy de hulye vagy, hanem mosolyogva azt mondja, hogy ez tenyleg vicces, tenyleg jo lenne, ha ilyen lenne. :)) Imadom!!! Minden vele toltott percet egyszeruen IMADOK!!!!

en el hospital

-elore is bocsanat az ekezet mentes irasert, de J geperol irok es ez mostanaban igy is lesz :) -

Marcius 19-en, ami itt tortenetesen apak napja, es szunnap, este hetig kellett bevonulnom a korhazba. Mondanom sem kell, hogy mi az utolso ot percre hagytuk ezt a dolgot :) Ki a fene akar ott lenni elobb. Szoval felveteli osztaly, at a szuleszet-nogyogyaszatra, ott ellattak egy vonalkodos karszalaggal (ezt csak be kell csippenteni es maris kiirja nekik barhol, barmelyik osztalyon ki vagyok, mi bajom stb.), majd megmutattak a szobamat, ami a noverpulttal szemben helyezkedett el. 105B agy. Lattuk, hogy a masik agyra is ki van mar teve a huszadikai datum, ugyhogy vartuk mikor jon a szomszed. De O vegul csak masnap reggel jott be. Elmondtak, hogy ott a torulkozo, haloing, fertotlenito szappanos szivacs, tajekoztato az osztalyrol es hogy ejfeltol meg egy korty vizet sem szabad inni. Majd magunkra hagyott a noverke. Aztan ugy dontottunk inkabb teszunk egy kort a campus teruleten, mit uljunk a bezart szobaban abbol lesz meg eleg. Igy osszekapaszkodva setaltunk a friss levegon. 

Hoztak vacsorat, de elotte megkerdeztek vagyok-e valami erzekeny (liszt, tej, stb.) vagy van-e olyan etel amit nem szeretek. Mondtam, hogy halat en nem eszem. Ugyhogy feljegyeztek azt is. Majd 11 ora fele mondtak, hogy hat jon egy kis beontes. Akkor mondtam Jnek, hogy menjen haza aludni, ezt most igy nem kell, hogy reszese legyen. Annyira edes volt. Beadtak a beontest, odajott, megsimogatta a fejemet, adot egy puszit es fajo szivvel elment. (ugy ereztem ezt tenyleg nem kell latnia.

Ejjel jot aludtam. Erdekes, hogy semmi felelem nem volt urra rajtam. De bevallom, szerintem ez koszonheto a homeopatias szereknek is, amiket szedtem. Reggel hetkor jottek felkelteni, hogy athuzzak az agyamat, es menjek lezuhanyozni, felvenni a mutet elotti zold koppenyt es sapkat, meg a labamra is azt a valamit.

Jott a mutosfiu fel nyolckor, hogy akkor irany fel a mutobe. Tok kedves volt, beszelgettunk, de a szemembe nem nezett. Aztan mikor a mutobe masik betolo fiu sem nezett a szemembe rajottem, hogy valoszinuleg ennek pszichologiai okai lehetnek. Szoval neztem a lampakat ahogy elsuhantam alattuk. Majd a mutohoz tartozo sorszam ala betoltak (en voltam a harmas mutobe beosztva). Jott az altato orvos. Aki no volt, bemutatkozott mosolyogva, megsimogatta a labam, hogy ne izguljak, minden rendben lesz, o fog altatni, mindjart megyunk es hogy majd be kell helyeznie a lelegezteteshez a tubust, lehet hogy az utana ket napig majd a torkomban kaparo erzest fog okozni. Mondtam okes. 

Betoltak a mutobe, meg a lampakat jol szemreveteleztem, mert mindig csak a teveben lat ilyet az ember :) kozben mondtak, hogy bekotik a branult. Na itt volt kisebb fennakadas, mert a fiucska mondta, hogy o nem talalja a venamat (holott nagyon durva mind a ket kezemen) majd odajott az altatos neni, hogy akkor alljon felre, ezt inkabb beszurja o es hipp-hopp mar bent is volt. Majd csak az maradt meg, hogy mondja, beadtak az altatot, es se kep, se hang :)

Az ebredesbol az maradt meg, hogy nagyon faztam, de bedugtak egy csovet a takarom ala, ami fujta be a meleget es hogy a hasamra tettem a kezemet, hogy faj, mondtak adjuk a fajdalomcsillapitot, de abban a pillanatban en vissza is aludtam. Majd kovetkezo szosszenet ugyanott az ebredoben, hogy veszik le rolam a tappancsokat es a no mondja: jajj istenem de kis picike vagy. Meg: jol van, mar tud magatol lelegezni, igy az orrombol  is kivette az oxigent.

Ahogy toltak vissza a szobaba, probaltam volna kinyitni a szemeim, de nem ment igazan. Emlekszem, ahogy J mondja: Chu (Edes), es hogy jon az agy utan. 

Majd a szobaban kb. ketto percre magamnal voltam, J puszilgatta a karomat lagyan, ott ult az agyam mellett es mondtam neki, hogy menjen dolgozni, es vissza is aludtam megint. 

Ebed idoben aztan ujra bejott hozzam, akkor mar ugy magamnal voltam. Hala istennek a vilagon semmi fajdalmat nem ereztem, nem voltam rosszul, se a branul, se a kateter fel se tunt, hogy bent vannak. Nem voltam rosszul, a torkomban sem volt semmilyen furcsa erzes egy pillanatig sem.

Jott aztan Macko, jott J anyukaja is, es este Gela is benezett. 

Nagyjabol fel orankent hoztak valami "koktelt", mi csak igy hivtuk a noverkekkel nevetve. Aztan mivel nem fajt, mondta a doki, hogy oke azt nem kotik mar be, hanem ha faj, kerjem en. De nem fajt egy percig sem. A doki szerint vasbol vagyok :))) 

A vagasom 20 cm, a kepen latszik valamennyire hogy ossze vagyok kapcsozva. 

Masnap felkeltem, elmagyarazta a noverke hogyan tegyem. Egyebkent minden noverke mindig mosolyogva jott, megallt beszelgetni, hihetetlen kedvesek voltak. Segitokeszek.

Amikor masnap delutan kisetaltam az ajton a noverek mosolyogva ujjongva elkezdtek tapsolni, hogy de jo. 

Ja egyebkent arra emlekszem, hogy a mutet utan az ejszakas nover meg bejott hozzam mosolyogva koszonni es mondta: latod, ezen is tul vagy, mostmar minden rendben. Es csak utana ment haza :)

Szoval van az ellatasban jocskan kulonbseg. Es orok halam kiserje oket! 

Ha nem volt gusztusom valamire, megkerdeztek, hogy teat, vizet, gyumolcslevet, vagy mit hozzanak.

J ejjel-nappal velem volt es erejen felul teljesitett. 

Elmondta minden nap, hogy mennyire szeret, es gyonyoru vagyok es en vagyok az o kiralynoje. 

Tudni kell, hogy undorodik minden ver es egyeb dologtol, ennek ellenere ugy furdetett le es mosta le turelemmel es undor nelkul rolam a vert, adta ram a bugyit, haloinget, hogy mindig konnyek szoktek a szemembe.

Elso nap mikor jott az anykaja, o furdetett le. Mondtam hogy nincsenek szavaim amivel kimondhatnam mennyire halas vagyok mindenert es koszonom. Majd azt mondta: olyan vagy, mintha az en lanyom lennel, ugy vigyazok rad. Es ez gyonyoru volt. Tudtam, a vilag legjobb csaladjat kaptam ajandekba a jo istentol.

A testvereek is bejottek meglatogatni, annyira jo volt. 

A baratai is szerettek volna, de mondtam, hogy azt talan most inkabb ne :) De jol esett, hogy szerettek volna meglatogatni.

Mind a mutet elott, utan es azota is minden nap koszonetet mondok a jo Istennek, amiert vigyaz ram, amiert ajandekba kaptam ezt a semmihez sem foghato torodo, szeretettel teli, jo lelku csaladot. Hogy nekem adta J-t!!!

Unalmas idoben bejartuk az egesz korhazat, minden szintjet. Es sokat neztuk az ujszulott babakat, ahogy hoztak lemosni es az apukakat, akiknek tanitottak, hogyan furdessek meg a picit, kezeljek le a koldoket, adjak ra a pelust es a ruhat. Gyonyoru latvany volt. Minden baba szepseges, picike uj elet.

Tegnap pedig hazaengedtek es itt vagyok Jvel es anyukajaval. Boldog vagyok!!

Es boldog vagyok, hogy tudom, tul vagyok rajta! Es minden nagyon jo lesz, mert Isten is igy akarja!

Mi Chu y su super Mama

Mikor az anyukájának elmesélte J vasárnap, hogy megműtenek és utána majd néha jön hozzám Santa Pola-ra... az anyukája azonnal azt mondta, hogy szeretne ő vigyázni rám és gondoskodni rólam és hogy menjek hozzájuk a kórházból. Elmondta Jnek, hogy nagyon rosszul fogom magam érezni az elején és mindenképpen segítségre és támogatásra lesz szükségem!

Így tehát 15 hónap után ha nem is örökre, de egy kis ideig együtt fogunk lakni :) 

Bevallom egyáltalán nem számítottam erre és nagyon boldoggá tesz és megható is. Furcsa mód, ahogy közeledik a nap én annál kevésbé vagyok ideges... nem tudom hogy ez hogy lehet! Persze az nem jelenti hogy amikor holnap délután be kell mennem a kórházba és Jnek haza kell majd mennie, akkor én ne tojnám majd össze magam a félelemtől... de majd akkor kérek valami nyugibogyót...

Mindenkinek köszönöm szépen a drukkokat előre is és hogy gondoltok rám! Nagyon jól esik!!

Sok - sok puszi

Van a operarme

Hát eljött az idő... Ma reggel felhívtak a kórházból, hogy holnap reggel nyolckor jelenjek meg a kórházban, mert végig kell csinálni az anaszteziológiai teszteket és a nődokival is beszélgetünk egy kicsit. Azóta konkrétan remegek mint a nyárfalevél, szerintem soha életemben ennyire nem féltem semmitől!

Vicc az egészben, hogy péntek este melítettem Jnek hogy arra gondoltam megkérdezem már, mégis mikor akarnak megoperálni... erre tessék... na ennyit a gondolat erejéről... Arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan működik majd.

Ha nem olvastam el hatezer cikket a műtétről, meg élményeket az altatás utánról, és hogy mennyi idő alatt gyógyultak fel stb... akkor egyet sem, pedig alig öt órája hívtak fel.

Mindenki lelkes a fórumokon,hogy milyen jól jártak, elmúltak a fájdalmaik stb... és hogy a bizonyos egy év várakozási idő után elég sokan estek teherbe. (nem mintha most éppen ezen gondolkodnék) szóval semmi paráztató szöveg, mindenki boldog, hogy túl van rajta. (ilyet is ritkán hallani) 

Persze mindez ettől még ismeretlen és persze itt van bennem egy csomó para, de próbálok arra öszpontosítani, hogy túl leszek rajta, hogy kiveszik a szörnyet, hogy utána szép és tiszta méhem lesz újra. De nagyon nehéz úgy, hogy Anya nem lesz itt velem amikor felébredek. Gyerekesen hangzik vagy sem, számomra ő az egyetlen, az ő kezének érintése, aki olyan biztonságot ad, amit senki más soha, ami normális, hisz Ő az én Édesanyám, az örök védőangyalom!! 

días

A napok csak úgy telnek. Különösebben nincs miről írnom, mivel nem történik velem semmi sem... Kb. úgy érzem magam, mint a depresszióval küzdő kismamák... ha megkérdezik miből áll az életem... hát bazi izgalmas mondhatom. A négy fal, takarítás, mosás, vasalás, főzés, gyereket elhozni az iskolából, elvinni edzésre, lecke írás, fürdetés, alvás. Ez mind van. Az elmúlt héten mindezt napi 24 órában sikerült művelni, mert G az oroszoknál volt és vasárnaptól melóztam. Amibe az volt a legszebb, hogy J meg szombaton dolgozott délelőtt, így aztán pénteken nem találkoztunk, szombaton dolgozott, majd értem jött, kaja, punnyadás, film, kaja, punnyadás... majd vasárnap összekaptam a kölköket és ennyi.

Szerdán együtt vittük a gyerekeket az apjukkal edzésre. A gyerekek ugye sokszor szólítanak anyának, Luis folyton puszilgat és soha egyik sem mondja azt hogy nem én vagyok az anyjuk. Mivel Luis velünk volt és az edző látta, ezért odajött beszélgetni, elmondta Pablo milyen jó testalkat, milyen keményen edz pedig sokkal nagyobbakkal van egy csoportban és büszkék lehetünk rá. Majd megkérdezte: csak ez a két gyerekük van? Mire Luis közelebb állt hozzám, hogy: igen, csak ez a két gyerekünk van és ez így jó is. Hát egyszerre támadt kedvem nevetni és lepődtem meg. Nem elég, hogy a gyerekek nem közlik, hogy nem én vagyok a muter, de még az apjuk se mondja, hogy nem is vagyok a felesége és nem a kettőnké a két gyerek!!!Ennél már csak az lesz viccesebb, ha egyik nap odajön úszásra J, kicsi Luis a nevét kiáltva rohan felé és engem meg megcsókol és ezt az edző látja is! 

Most hétvégén pedig karnevál volt a városban. Na mindezt megnéztük kocsiból 10 perc alatt, szomorúan konstatáltam, hogy a Penelope már ilyenkor sincs nyitva... :( majd azért kiengesztelésként elvitt éjjel a partra sétálni, ugyanis 19 fok volt éjjel, állt a levegő és csodás volt sétálni benne közel egy órát! Szerintem életében nem sétált még ennyit, anélkül, hogy azt mondta volna fáradt, vagy unatkozik vagy stb... Közben elmesélte, hogyan megy egy bika viadal, hogy mennyire lett volna kiskorától torreador stb... Ja és főzött is nekem meglepetést. Ami azt kell, hogy mondjam isteni finom lett :) Mondtam neki, hogy elveszem, mire közölte, persze csak azért hogy minden nap én főzzek rád :)))  Szóval tényleg jól esett, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy örömet szerezzen nekem egy kicsit.

Tegnap pedig átjöttek a tesójáék délután és így eltelt az idő. Közösen, nevetve, a kislánnyal játszva. Megjött este anyukája is, és annyira örült, hogy így minde együtt voltunk. Elővettek régi fényképeket, mesélt az anyukája róluk. Ők pedig pont olyanok voltak, mint két gyerek. Bohóckodtak, játszottak. Majd persze szóba került, hogy fiú vagy lány lesz-e a babájuk, mondták nem mutatja meg magát, mire J közölte hogy ő fiút szeretne... aztán mondta a tesója, hogy majd ha neked lesz akarjál fiút hahaha 

Annyira közel vannak egymáshoz, ahogy ölelik egymást, puszilgatják a másikat, olyan más ez az egész. Jó látni és közben a szívem szakad meg, hogy én ugyanezt éppen nem tehetem meg Anyával, nem ölelhetem meg, vagy nem puszilhatom meg, vagy nem ülhetek csak mellette, sem ma, sem holnap... :( 

És úgy nagyjából sajog a szívem más dologért is...