Love Story
sometimes the best ones are the ones we write ourselves

Friday 14 February 2014

Feliz San Valentin


Bár a mai estét nem töltjük együtt, mert halálosan elfáradt ettől a héttől, de még mielőtt hazament meglepetésként egyszercsak becsöngetett és besétált ezzel a gyönyörű orchideával és a hatalmas mosolyával. 
Nagyon meglepődtem, mert korábban a telefonban mondta, hogy ő nagyon fáradt és még ma nem is volt ideje enni sem és hogy holnap találkozzunk... Egyáltalán nem számítottam rá, hogy idejön és hoz virágot. 
Igazából szerdán azt beszéltük meg, hogy maximum elmegyünk vacsorázni és kibontunk egy pezsgőt, de semmi más. Úgyhogy valóban igazi meglepetés volt számomra. 

Egyébként telnek a napok, különösebb események nélkül. Hála az istennek az idő jó és ma lehetett fürdőruhában napozni, sőt ez már a második olyan nap volt, amikor kint száradt meg a hajam a napon, valami isteni érzés és sok energiát ad. 
Jó lenne kicsit kimozdulni, valahová máshová, csak egy kicsit. Szívem szerint mennék Martinához Valenciába egyik nap... 

Megrendeltem ma a homeopátiás golyókat a miómámra. Meglátjuk jobb lesz-e. Én bízom benne, hogy kicsit segít legalább. Múlthét szombaton este annyira nagyon begörcsölt a hasam, és összegörnyedtem hogy elmúljon, és csak erősebb és erősebb lett a fájdalom. Jaco felakart segíteni az ágyra, mert az ágy mellett guggoltam és ahogy kezdett volna felhúzni abban a pillanatban üvőltés, hogy neeeee... azt hittem hogy ott szülök meg és szakad ki belőlem minden... ennyire csak akkor fájt, mikor a petevezeték átfújáson voltam anno... szegény J azt sem tudta mit csináljon, csak fogta a kezem, engedte szorítsam. Hozott gyógyszert, gyorsan bevettem, ennek hatására fél óra múlva kb. tíz perc alatt felvakart engem az ágyra, csak épp ne mozduljak semerre... és két órába telt, mire görnyedten tyúklépésben képes voltam járni. Utána három napig fájt bent mindenem. Nagyon nem volt jó. És utálom, hogy akkora a hasam mint egy négy hónapos terhesnek :( 

A gyerekekkel minden rendben hála az égnek. 

Thursday 6 February 2014

I am in love with you

Szombaton a napfényes városban sétálva megígértem, hogy szieszta idő után bármit kérdezhet, én őszintén fogok rá válaszolni. Így aztán túl estünk azon a kérdésen, amit én próbáltam eddig elhanyagolni... 
Sosem felejtem el, amikor 2012. december 15-én este feltettem neki a kérdést az ágyon fekve... hány éves vagy? És jött a válasz: 25... én pedig majdnem azzal a lendülettel estem le a kétszemélyes ágyról... és próbáltam a döbbenetemet eltitkolni, miközben a fejemben az első gondolat: jézusom, mi ez? valami Szex és New York jelenet?? Mit keresek én itt... úristen...! Majd visszakérdezett, hogy és te? Én pedig vadul, hogy az mindegy, meg hagyjuk stb... Ezek után a fene se akarta elmondani, hogy 33! 
Telt múlt az idő, talán kétszer megkérdezte tőlem, de mindig mondtam, hogy az lényegtelen dolog. Utoljára azt mondta, hogy egyszer úgyis el kell árulnod.
Tehát szombaton délután ismételten az ágyon fekve (csak most az övén és nem az anyukájáén) a legelső kérdés, amit a fejemnek szegezett: hány éves vagy? Mire én, jajj neeee, nem már, ez mindegy, kérdezz valami mást. De nem, mert én megígértem hogy válaszolok bármit kérdez. Aztán nagy kínok között csukott szemmel a kezemmel elmutogattam, hogy 34 :S, mire csak annyi, akkor 79. Tudtad, hogy idősebb vagy, mint Jézus?! Jézus.. tudtam... ne is mondd... És, hogy jössz ki a koroddal? -Mondjuk azt,hogy leragadtam olyan 28-nál és képtelen vagyok tovább lépni :))) Csak mosolygott.
Innentől beindult bennem a para, hogy most ezt vajon hogyan fogja lerendezni magában? Ugyanis eddig akármikor valahogy szóba jött valaki kapcsán a korkülönbség akkor az volt, hogy az öt év az még oké, de annál több szerinte nem stb... meg h valakinek mondjuk harminc és nincs gyereke, vagy nem házas, akkor az nem annyira normális... és hát ezért is volt az, hogy én annyira nem akartam elmondani neki, hogy de basszus köztünk nyolc kemény év van!
Harcolt kicsit a fejében, ez érezhető volt rajta. De szeret, így szeret és nem érdekli. Sőt felszabadultabb, mint bármikor!
Így aztán most örülök, hogy túl vagyunk rajta, ezt is tudja és hogy ez nem változtat a világon semmin közöttünk.