Tegnap csaladi bbq kozepette unnepeltuk meg az anyukaja szuletesnapjat. Jottek az anyukaja testvereek, a gyerekeik es az unokak. Nem szamoltam osszesen hanyan is lettunk, de nagyjabol huszonoten. Nagyon jol sikerult es mindenki nagyon elfogado, kozvetlen, jo kedelyu. Meg mindig kepes vagyok meglepodni, hogy senkinek sincsenek furcsa, szokatlan kerdesei, hanem ugy allnak hozzam, mintha mindig is koztuk lettem volna.
Az anyukaja ahogy mondta mindenki elott, hogy latjatok milyen gyongyszemem van? Annyira jol esett. Es olelt es puszilt. J pedig... hat a legnagyobb meglepetest okozta ujra. (bocsanat, de keptelen voltam ennyi nevet megjegyezni...) Az egyik unokatestvere ferjevel veletlen hallottam ahogy beszelnek rolam. Es ahogy J mondja neki, hogy: "igen, es elso latasra" :) Egyem meg a kicsi szivet!! De hogy mindenkinek ugy mutatott be, hogy: "a csaladunk uj tagja". Es minden alkalommal zavarba jottem es csak vigyorogtam, mint egy ot eves gyerek. Es persze nagyon nagyon jol esett!
Jol ereztem magam, jo volt latni a rokonait es egyutt unnepelni veluk az anyukajat. Koszonettel tartozom mindenert.
Fenykepet megkerem J-t, hogy toltsuk le a fenykepezogeprol. Van egy olyan szep, amin harman vagyunk; Iris-Juani es en! Szeretem kep!
Boldog vagyok! Nagyon boldog!!
No comments:
Post a Comment