Tegnap a szokasos csaladi vasarnapi ebedre mentunk nagymamastul, mindenestul. Mar kezdem megszokni.
Ezeken a vasarnapi kiruccanos ebedeleseken azonban mindig eszembe jut, hogy most mar kulon posztot irok a tipikus alicantei, nem turistaknak, nem a parton levo ettermekrol. Azert irom, hogy alicantei, mert fogalmam sincs, hogy mi a helyzet mondjuk Madridban, vagy Barcelonaban, esetleg Sevillaban.
Szoval... az itteni vendeglatoipari egysegek, melyekbe a helyi emberkek jarnak ebedelni, rendszerint ugye rendelkeznek Menuvel. Ez lehet egy fore, vagy ket fore eso menu. Errol korabban irtam, hogy kezdesnek piritott kenyer alioli-val (nevezzuk fokhagymakremnek, ugyanis nem mas, mint fokhagyma es olivaolaj) es reszelt paradicsommal, aztan salata, majd valami "hajgumi" (calamar) vagy kishal, netan krokettek (bechamel valamivel -hal, -sonka, -majas hurka, kisutve), azutan a foetel, legyen mondjuk paella, de az ittenieknek csak Arroz (rizs) neven fut, majd valami desszert, tegyuk fel flan (tojasize a tetejen cukorral, ne kerdezd, nem ettem meg) es kave fojtasnak.
Na de... amiert a poszt szuletik, az nem az etel milyensege, vagy mennyisege, hanem maga a vendeglato hely... Az a tipikus, amire kivulrol ranezel, es mar be se akarsz menni. Teljesen jellegtelen tabla, esetleg az utca nevevel femjelezve, vagy a tulaj keresztnevevel :) Nem kell itt kerem flancolni, nagy hangzatos nevekkel, ugyis mindenki a vegen azt mondja, menjunk vasarnap a Pakohoz enni, pont. Szoval a tabla mar olyan retro videki feelinget olel magaba.
Jelen esetben ebben az etteremben voltunk:
Ranezel, elbizonytalanodsz (igen, sokadszorra is) De latod, hogy zsufolasig van, akkor rossz nem lehet. Belepsz az ajton, es folytatodik az idoutazasod az 1970-80as evekbe. Igazi kantin erzeted tamad. A falak, a kepek, a butorok, a huto lattan. Es akkor megjelenik a pincer, abban a tipikus fekete nadrag feher ing, koteny, kezeben a kis fuleses irokaval, aki megkerdezi hany fore lesz, vagy esetleg milyen nevre foglaltal asztalt, majd odamutat a helyedre es nem sokkal kesobb mar ott ulsz a PAPIR (eskuszom imadjak a papirt) teritos retro asztalnal. Tanyer is retro. Feher, sokat hasznalt menza tanyer. Es hogy miert papir? Szeintem azert, mert a Spanyolok iszonyu diszno modon esznek! Kezzel-labbal, minden hullik mindenhova (orulj, ha sajat magat nem eszi le), egyszoval az asztal ahogy kinez egyes etkezesek utan, az kritikan aluli es valljuk be, mosni rajuk a sok olivaolaj, paradicsom utan... kesz veszteseg lenne. Igy meg csak osszegyurod, kidobod, letorlod egy vizes ronggyal, masik papir ra es csokolom.
Az etelek nem jonnek flancos koritessel, sem felviragoztatott koretekkel, netan egy ket csurgatassal, mert az milyen bulisan nez ki. Semmi. Zero. Kaja van, egyel, kesz.
Az is biztos, hogy mindent meg kell soznod majd. A rizsen kivul az egyetlen amit nem kell sozni az a tipikus itteni sultcsirkesnel vasarolt csirke. Azon kivul mindent. Valamint probaltam volna megszokni, de a fene vinne el nem megy, hogy elobb hoznak mondjuk egy adag sultkrumplit valamilyen szoszban (stroganoff, carbonara vagy bravas) es csak utana a hust! :O Mindig kerdezik mire varok, es folyton valaszolnom kell, hogy a huuuusra...
Azon sem kell csodalkozni, hogyha kersz egy itteni levest es kihozzak a levet tesztaval, majd utana hozzak kulon a sargarepat, husit, husgombocot... Elore szoktam szolni, hogy egybe kerek mindent!
Legkozelebb lovok egy kepet, hogy lassatok, mirol is beszelek... Addig hagyatkozzatok a fantaziatokra. Aki volt menzas, annak konnyebb lesz maga ele gondolni. (bar nalunk a menzan nem papirbol volt a terito, de na)
No comments:
Post a Comment