Love Story
sometimes the best ones are the ones we write ourselves

Sunday 25 January 2015

técnicos

Reggelente a munkaba menet a kocsiban hallgatom a Morning Show-t (igen, vicces, de itt is igy hivjak). A kedvencem, amikor a gyerekszaj megy, rendszeresen jokat kacagok nap inditaskent. Egyik reggel arrol kerdeztek a gyerekeket, hogy milyen a Spanyol nep szerintuk. Mire az egyik gyerkoc: " hat mi Spanyolok nagyon lustak vagyunk..." Ekkor az futott at az agyamon, jezus, ezt raadasul egy gyerek mondja, nem is en :D Allitolag a Spanyoloknal mar csak az Argentinok lassubbak es lustabbak... nem tudom, hogy ott egyaltalan akkor hogyan leteznek? Mert en mar itt is ugy erzem, hogy beleoszulok a tempojukba :D Pedig igazabol nekem kene visszavenni ebbol a jo magyaros rohanos feltuningolt energiabomba letezesembol.
Hogy mindezt miert is kezdtem el irni? Azert, mert x alkalommal lattam mar az utcan kis asztalon kabeleket szerelo munkasokat a nyitott kanalis (vagy minek hivjak azt a kerek izet az utakon) mellett. Eloszor nem ertettem, hogy ez most mi? Ket szek, ket munkas ember egy asztal?? Ebedelnek? Es ahhoz frankon hoztak egy asztalt? Megszoktam, hogy altalaban Magyarorszagon az egyik munkas tamasztja a kanalis fedelet, a masik pedig lent matat. A felso felulrol okoskodik, az also meg valoszinuleg kulonbozo specialisan munkasok reszere fejlesztett szotarbol hadovalja a kommunikaciohoz hasznalt kifejezeseit... Nos kerem szepen, ez itt nem igy megy. Kiveszi a kisasztalt, a ket szeket, kinyitja a fedelet, felhoz x mennyisegu kabelt es egymassal szemben ulve neki allnak szerelni. Nagyon murisan nez ki es tegnap egyet lencse vegre kaptam a kocsibol. (azert megsem allhatok meg, hogy bocsi, egy sztar fotot...) 
Tessek:

No comments: