Love Story
sometimes the best ones are the ones we write ourselves

Friday 2 January 2015

Nochebuena/Navidad

Szenteste az apja csaladjahoz voltunk hivatalosak vacsorara. A csaladrol tudni kell, hogy alapvetoen mindenki ideges allandoan. Nos, ez ilyenkor megtriplazodik, es kesz orultek haza van. Eletemben szerintem ennyire feszult szentestem nem volt. De mindegy, tul eltuk. Kezdodott kiralyrak, meg masik rak, meg sajtok, meg sonka es szuzerme, kacsamaj, aztan pedig csirkemell es vegul gyumolcsok es polvoron meg csoki. Mindenki bevonult a konyhaba a gyerekekkel, gyorsan kipakoltuk az ajandekokat, es kiabaltunk, hogy itt a mikulas. Igy megjott a mikulas a gyerekeknek. 
Utana pedig fel ketto fele lementunk az ovarosba es meglepetesemre minden egyes diszko es az utca tele volt fiatalokkal, bulizokkal. Azt mondtam, hogy ezek tenyleg nem normalisak, hogy meg ilyenkor sem tudnak a fenekukon maradni. Kis dizsi utan, amire nekem a vilagon semmi hangulatom nem volt, eljottunk haza. Ha tehetnem ezt ugy nem ismetelnem meg azert.
Karacsony napjan pedig az anyukajahoz voltunk hivatalosak ebedre, amit nagyjabol ugy kepzeljetek el, hogy delelott tizenegytol delutan otig egyfolytaban eves. Elobb osztriga, kis rak, kacsamaj, tonhal, valami kis hal ecetes fokhagymas cuccban, szalami stb... majd a leves, majd a belevalo hus, husgomboc, hurka, zoldsegek -igen, kulon fogyasztva!- es aztan jon a gyumolcs es polvoron. Ami szamomra nem mas, mint tomeny feherliszt. Kave es szetpukkadas erzes. De legalabb jo hangulatban, kellemesen, nevetve. J anyukajanak a pasija beoltozott Mikulasnak, igy aztan megerkezett a Mikulas ajandekokat osztva mindenkinek. En is kaptam szep taskat, kesztyut, Tous fulbevalot. Jol ereztuk magunkat este fel kilenc volt, mikor hazajottunk.
Mi allitottunk fat magunknak, nagyon kis csecse lett es megbeszeltuk, hogy nem veszunk egymasnak draga vagy nagy ajandekot, csak valami jelkepeset. Es J is egy szep taskaval ajandekozott meg, amit imadok. 
Kozosen pedig vettunk egy Party nevu asztali jatekot, mert nagyon szeretunk jatszani. 
Karacsony napjan pedig szet puszilgattam kicsi Noa-t. Olyan edes volt. Igazi oroszlan kiscsaj, aki nem szereti, ha csak ugy leteszik.
Aztan J tesoja megkerdezte, hogy mit csinaljon a kiskaddal, meg a kisaggyal meg stb... eladja, vagy kell-e nekunk. Mondom neki, engem ez ugyben ne kerdezz. Aztan J mondta, hogy hat ne adja el, inkabb vigye le a pincebe, majd jo lehet. Aztan azon nevettunk, hogyha netan fiunk lesz, akkor max meleg lesz kapasbol, mert minden rozsaszin :D :D Amugy mindenki azt mondja, hogy nekunk marpedig csak fiunk lehet. Nem tudom miert vannak errol annyira meggyozodve... Igazsag szerint nekem mindegy, bar mindig jobban vagytam egy kiscsajra. De ahogy a jelen allapotom tartja, tenyleg azt mondja az ember, hogy mindegy mar, csak egeszseges legyen.
Igy is felelmetes belegondolni, hogy mar hany eves vagyok es mennyi minden plusz vizsgalaton kell majd atesnunk a babaval, ha osszejon... 

No comments: