Csutortokon elmentem az orvoshoz, hogy hatha kivesznek par kapcsot, de meg nem. Mondtak, hogy nagyon szepen gyogyul es hogy szerencses vagyok, mert a legjobb nogyogyaszom van.
A taxisnak mondtam, hogy ovatosan, es tenyleg, minden egyes fekvorendoron is lassan es puhan haladt at.
Egyebkent is, folyamatosan erzekeltetik az emberek korulottem, hogy van szivuk, magas a tarsadalmi erzekenyseg a masok tamogatasa irant. Ez az a hely, ahol ha az utcan rosszul lennek, nem azt gondolnak, hogy reszeg, vagy drogos es le se tojnanak, hanem tuti odarohanna hozzam x ember, hogyan tud segiteni.
Az elso ilyen segitseg egyebkent meg a korhazbol kijovet ert. Amikor a tb-hez az utolso papirt kellett meg elinteznem, mielott otthagytam mindent. Elvandoroltam a nogyogyaszatra, mert azt mondtak, hogy ott fogjak kiallitani. A nogyogyin az asszisztens kozolte, hogy nem, hanem az mashol van. Ellenben o elkezdett elottem "rohanni" (normal tempoban setalni hahaha), hogy menjek utana. De persze nekem csiga sebessegem volt aznap. Mivel itt nincs kulon sztk igy a korhazba kell menni mindenfele kivizsgalasra. Es a folyoson egy holgy varakozott valamire, majd megpillantva engem, felallt, odajott hozzam, elvette a szatyromat, es mondta, hogy karoljak bele es lassan elkisert az asszisztens utan. En akkor bevallom elkezdtem sirni. Akkor amugy is a hormonvaltozasok miatt mindenen tudtam elerzekenyulni, de ez annyira jol esett. Egy teljesenn ismeretlen ember, onzetlenul segit nekem, ott var velem az ajto elott, amig nem vegzek es mikor latja, hogy minden rendben, elkoszon egy puszival es azt mondja, gyogyuljak meg hamar. Az egesz erzes valahogy leirhatatlan.
Csutortokon pedig a haziorvostol kijovet, mivel J meg nem vegzett akkor az egyik helyen, nem tudott ertem jonni, taxit kellett volna hivnom. A bejarat elott allt ket ferfi, megkerdeztem oket, hogy van-e taxi allomas a korhaz elott, mert most nem remlik. Mondtak, hogy igen. Mivel a korhaz az ut tolso oldalan van, gondoltam szepen lassan elsetalok, ugyis sut a nap, maximum meg levegozok is egy kicsit.
Ahogy elindultam az egyik ferfi utanam jott, hogy o atvisz engem a taxikhoz, neki egyebkent is ez a munkaja. Az onkormanyzat kisbusza, amivel osszeszednek betegeket, elviszik a haziorvoshoz, megvarja oket, majd hazaszallitja ismet (idos emberek javareszt). Annyira, de annyira kedves gesztus volt tole. Elvitt a taxiig, ott a taxisnak elmondta, hogy engem kellene hazavinni es vigyazzon nagyon, mert mutott vagyok. Hat lehet-e erre barmi szava az embernek meghatottsagaban? En csak ezermillioszor megkoszonni tudtam ezt a figyelmet es segitseget.
J anyukajaval nagyon jo, delutanonkent meguzsonnazunk, mindig hoz valami finomsagot, teazunk es beszelgetunk. Elmondta, hogy o nagyon jol erzi magat velem es orul, hogy itt vagyok.
Minden nap megfoz nekem kovetkezo napra, igy nekem csak meg kell melegitenem es raadasul nagyon finomakat keszit. Sokszor megoleljuk egymast, vagy ad egy puszit.
Es leirhatatlanul jo erzes Jre varni minden egyes nap. Tudom, hogy jon haza, itt van velem, szinte alom az egesz. Es nagyon jol mukodik ez a dolog, hatalmas nyugalomban igy harman.
En tenyleg azt hittem, hogy ennel jobban mar nem lehet valakit szeretni, de az igazsag az, hogy meg mindig, minden egyes nappal csak no es no bennem ez a erzes. Hihetetlen.
Tegnap eskuvoi ruhakat nezegettem. Kerdezte mit csinalok, mondom csak ezt nezem. Nezd csak milyen vicces torta disz, en is ilyet szeretnek... A menyasszony a volegeny feneket tapizza babuk voltak. Azert is vicces, mert ram ez abszolut jellemzo vele kapcsolatban hahahaha... Erre nem azt mondja nekem, hogy minek nezegetsz ilyeneket, vagy hogy bah, vagy elvonul, vagy de hulye vagy, hanem mosolyogva azt mondja, hogy ez tenyleg vicces, tenyleg jo lenne, ha ilyen lenne. :)) Imadom!!! Minden vele toltott percet egyszeruen IMADOK!!!!
No comments:
Post a Comment