Marcius 19-en, ami itt tortenetesen apak napja, es szunnap, este hetig kellett bevonulnom a korhazba. Mondanom sem kell, hogy mi az utolso ot percre hagytuk ezt a dolgot :) Ki a fene akar ott lenni elobb. Szoval felveteli osztaly, at a szuleszet-nogyogyaszatra, ott ellattak egy vonalkodos karszalaggal (ezt csak be kell csippenteni es maris kiirja nekik barhol, barmelyik osztalyon ki vagyok, mi bajom stb.), majd megmutattak a szobamat, ami a noverpulttal szemben helyezkedett el. 105B agy. Lattuk, hogy a masik agyra is ki van mar teve a huszadikai datum, ugyhogy vartuk mikor jon a szomszed. De O vegul csak masnap reggel jott be. Elmondtak, hogy ott a torulkozo, haloing, fertotlenito szappanos szivacs, tajekoztato az osztalyrol es hogy ejfeltol meg egy korty vizet sem szabad inni. Majd magunkra hagyott a noverke. Aztan ugy dontottunk inkabb teszunk egy kort a campus teruleten, mit uljunk a bezart szobaban abbol lesz meg eleg. Igy osszekapaszkodva setaltunk a friss levegon.
Hoztak vacsorat, de elotte megkerdeztek vagyok-e valami erzekeny (liszt, tej, stb.) vagy van-e olyan etel amit nem szeretek. Mondtam, hogy halat en nem eszem. Ugyhogy feljegyeztek azt is. Majd 11 ora fele mondtak, hogy hat jon egy kis beontes. Akkor mondtam Jnek, hogy menjen haza aludni, ezt most igy nem kell, hogy reszese legyen. Annyira edes volt. Beadtak a beontest, odajott, megsimogatta a fejemet, adot egy puszit es fajo szivvel elment. (ugy ereztem ezt tenyleg nem kell latnia.
Ejjel jot aludtam. Erdekes, hogy semmi felelem nem volt urra rajtam. De bevallom, szerintem ez koszonheto a homeopatias szereknek is, amiket szedtem. Reggel hetkor jottek felkelteni, hogy athuzzak az agyamat, es menjek lezuhanyozni, felvenni a mutet elotti zold koppenyt es sapkat, meg a labamra is azt a valamit.
Jott a mutosfiu fel nyolckor, hogy akkor irany fel a mutobe. Tok kedves volt, beszelgettunk, de a szemembe nem nezett. Aztan mikor a mutobe masik betolo fiu sem nezett a szemembe rajottem, hogy valoszinuleg ennek pszichologiai okai lehetnek. Szoval neztem a lampakat ahogy elsuhantam alattuk. Majd a mutohoz tartozo sorszam ala betoltak (en voltam a harmas mutobe beosztva). Jott az altato orvos. Aki no volt, bemutatkozott mosolyogva, megsimogatta a labam, hogy ne izguljak, minden rendben lesz, o fog altatni, mindjart megyunk es hogy majd be kell helyeznie a lelegezteteshez a tubust, lehet hogy az utana ket napig majd a torkomban kaparo erzest fog okozni. Mondtam okes.
Betoltak a mutobe, meg a lampakat jol szemreveteleztem, mert mindig csak a teveben lat ilyet az ember :) kozben mondtak, hogy bekotik a branult. Na itt volt kisebb fennakadas, mert a fiucska mondta, hogy o nem talalja a venamat (holott nagyon durva mind a ket kezemen) majd odajott az altatos neni, hogy akkor alljon felre, ezt inkabb beszurja o es hipp-hopp mar bent is volt. Majd csak az maradt meg, hogy mondja, beadtak az altatot, es se kep, se hang :)
Az ebredesbol az maradt meg, hogy nagyon faztam, de bedugtak egy csovet a takarom ala, ami fujta be a meleget es hogy a hasamra tettem a kezemet, hogy faj, mondtak adjuk a fajdalomcsillapitot, de abban a pillanatban en vissza is aludtam. Majd kovetkezo szosszenet ugyanott az ebredoben, hogy veszik le rolam a tappancsokat es a no mondja: jajj istenem de kis picike vagy. Meg: jol van, mar tud magatol lelegezni, igy az orrombol is kivette az oxigent.
Ahogy toltak vissza a szobaba, probaltam volna kinyitni a szemeim, de nem ment igazan. Emlekszem, ahogy J mondja: Chu (Edes), es hogy jon az agy utan.
Majd a szobaban kb. ketto percre magamnal voltam, J puszilgatta a karomat lagyan, ott ult az agyam mellett es mondtam neki, hogy menjen dolgozni, es vissza is aludtam megint.
Ebed idoben aztan ujra bejott hozzam, akkor mar ugy magamnal voltam. Hala istennek a vilagon semmi fajdalmat nem ereztem, nem voltam rosszul, se a branul, se a kateter fel se tunt, hogy bent vannak. Nem voltam rosszul, a torkomban sem volt semmilyen furcsa erzes egy pillanatig sem.
Jott aztan Macko, jott J anyukaja is, es este Gela is benezett.
Nagyjabol fel orankent hoztak valami "koktelt", mi csak igy hivtuk a noverkekkel nevetve. Aztan mivel nem fajt, mondta a doki, hogy oke azt nem kotik mar be, hanem ha faj, kerjem en. De nem fajt egy percig sem. A doki szerint vasbol vagyok :)))
A vagasom 20 cm, a kepen latszik valamennyire hogy ossze vagyok kapcsozva.
Masnap felkeltem, elmagyarazta a noverke hogyan tegyem. Egyebkent minden noverke mindig mosolyogva jott, megallt beszelgetni, hihetetlen kedvesek voltak. Segitokeszek.
Amikor masnap delutan kisetaltam az ajton a noverek mosolyogva ujjongva elkezdtek tapsolni, hogy de jo.
Ja egyebkent arra emlekszem, hogy a mutet utan az ejszakas nover meg bejott hozzam mosolyogva koszonni es mondta: latod, ezen is tul vagy, mostmar minden rendben. Es csak utana ment haza :)
Szoval van az ellatasban jocskan kulonbseg. Es orok halam kiserje oket!
Ha nem volt gusztusom valamire, megkerdeztek, hogy teat, vizet, gyumolcslevet, vagy mit hozzanak.
J ejjel-nappal velem volt es erejen felul teljesitett.
Elmondta minden nap, hogy mennyire szeret, es gyonyoru vagyok es en vagyok az o kiralynoje.
Tudni kell, hogy undorodik minden ver es egyeb dologtol, ennek ellenere ugy furdetett le es mosta le turelemmel es undor nelkul rolam a vert, adta ram a bugyit, haloinget, hogy mindig konnyek szoktek a szemembe.
Elso nap mikor jott az anykaja, o furdetett le. Mondtam hogy nincsenek szavaim amivel kimondhatnam mennyire halas vagyok mindenert es koszonom. Majd azt mondta: olyan vagy, mintha az en lanyom lennel, ugy vigyazok rad. Es ez gyonyoru volt. Tudtam, a vilag legjobb csaladjat kaptam ajandekba a jo istentol.
A testvereek is bejottek meglatogatni, annyira jo volt.
A baratai is szerettek volna, de mondtam, hogy azt talan most inkabb ne :) De jol esett, hogy szerettek volna meglatogatni.
Mind a mutet elott, utan es azota is minden nap koszonetet mondok a jo Istennek, amiert vigyaz ram, amiert ajandekba kaptam ezt a semmihez sem foghato torodo, szeretettel teli, jo lelku csaladot. Hogy nekem adta J-t!!!
Unalmas idoben bejartuk az egesz korhazat, minden szintjet. Es sokat neztuk az ujszulott babakat, ahogy hoztak lemosni es az apukakat, akiknek tanitottak, hogyan furdessek meg a picit, kezeljek le a koldoket, adjak ra a pelust es a ruhat. Gyonyoru latvany volt. Minden baba szepseges, picike uj elet.
Tegnap pedig hazaengedtek es itt vagyok Jvel es anyukajaval. Boldog vagyok!!
Es boldog vagyok, hogy tudom, tul vagyok rajta! Es minden nagyon jo lesz, mert Isten is igy akarja!
2 comments:
Drága Zsu, mielőbbi jobbulást kívánok, a jövő miatt pedig egy cseppet se aggódj! Egyrészt egy ilyen párral és családjával magad mellett mindig mindenre lesz megoldás, másrészt a császár is elég hasonló ahhoz, amit most átéltél - azzal az apró szuszogó csomagnyi eltéréssel, akit majd a karodban tarthatsz utána :) Kétséged ne legyen, Neked is megadatik :) És ne bándd a természetes szülést, a lényeg úgysem az érkezésének mikéntje, hanem a ténye lesz :)
Ölelés tőlünk Nektek, és legyetek mindig ilyen boldogok :)
Nagyon szepen koszonom/koszonjuk!! Nektek is hatalmas oleles!!
Tudom, hogy nem kellene a szules mivoltjan ennyire agonizalnom, de annyira szeretnem megelni es azert egy halvany remeny van ra :)
Persze most egyelore meg nem gondolkozunk ezen, annyira friss minden.
Nagyon izgulunk, hogy hat het mulva es majd a rakovetkezo ellenorzes utan is mindig mindent rendben talaljanak majd! Mint utolag kiderult a petevezeto ossze volt nove, es azt is megjavitottak :) (ami nem mellesleg ultrahangon nem latszik!) Most vigyazunk, hogy aztan majd ha eljon az ideje kevesebb felelemmel vagjunk bele. Hatalmas pusszancs Nektek, Tolunk!
Post a Comment