días

A napok csak úgy telnek. Különösebben nincs miről írnom, mivel nem történik velem semmi sem... Kb. úgy érzem magam, mint a depresszióval küzdő kismamák... ha megkérdezik miből áll az életem... hát bazi izgalmas mondhatom. A négy fal, takarítás, mosás, vasalás, főzés, gyereket elhozni az iskolából, elvinni edzésre, lecke írás, fürdetés, alvás. Ez mind van. Az elmúlt héten mindezt napi 24 órában sikerült művelni, mert G az oroszoknál volt és vasárnaptól melóztam. Amibe az volt a legszebb, hogy J meg szombaton dolgozott délelőtt, így aztán pénteken nem találkoztunk, szombaton dolgozott, majd értem jött, kaja, punnyadás, film, kaja, punnyadás... majd vasárnap összekaptam a kölköket és ennyi.

Szerdán együtt vittük a gyerekeket az apjukkal edzésre. A gyerekek ugye sokszor szólítanak anyának, Luis folyton puszilgat és soha egyik sem mondja azt hogy nem én vagyok az anyjuk. Mivel Luis velünk volt és az edző látta, ezért odajött beszélgetni, elmondta Pablo milyen jó testalkat, milyen keményen edz pedig sokkal nagyobbakkal van egy csoportban és büszkék lehetünk rá. Majd megkérdezte: csak ez a két gyerekük van? Mire Luis közelebb állt hozzám, hogy: igen, csak ez a két gyerekünk van és ez így jó is. Hát egyszerre támadt kedvem nevetni és lepődtem meg. Nem elég, hogy a gyerekek nem közlik, hogy nem én vagyok a muter, de még az apjuk se mondja, hogy nem is vagyok a felesége és nem a kettőnké a két gyerek!!!Ennél már csak az lesz viccesebb, ha egyik nap odajön úszásra J, kicsi Luis a nevét kiáltva rohan felé és engem meg megcsókol és ezt az edző látja is! 

Most hétvégén pedig karnevál volt a városban. Na mindezt megnéztük kocsiból 10 perc alatt, szomorúan konstatáltam, hogy a Penelope már ilyenkor sincs nyitva... :( majd azért kiengesztelésként elvitt éjjel a partra sétálni, ugyanis 19 fok volt éjjel, állt a levegő és csodás volt sétálni benne közel egy órát! Szerintem életében nem sétált még ennyit, anélkül, hogy azt mondta volna fáradt, vagy unatkozik vagy stb... Közben elmesélte, hogyan megy egy bika viadal, hogy mennyire lett volna kiskorától torreador stb... Ja és főzött is nekem meglepetést. Ami azt kell, hogy mondjam isteni finom lett :) Mondtam neki, hogy elveszem, mire közölte, persze csak azért hogy minden nap én főzzek rád :)))  Szóval tényleg jól esett, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy örömet szerezzen nekem egy kicsit.

Tegnap pedig átjöttek a tesójáék délután és így eltelt az idő. Közösen, nevetve, a kislánnyal játszva. Megjött este anyukája is, és annyira örült, hogy így minde együtt voltunk. Elővettek régi fényképeket, mesélt az anyukája róluk. Ők pedig pont olyanok voltak, mint két gyerek. Bohóckodtak, játszottak. Majd persze szóba került, hogy fiú vagy lány lesz-e a babájuk, mondták nem mutatja meg magát, mire J közölte hogy ő fiút szeretne... aztán mondta a tesója, hogy majd ha neked lesz akarjál fiút hahaha 

Annyira közel vannak egymáshoz, ahogy ölelik egymást, puszilgatják a másikat, olyan más ez az egész. Jó látni és közben a szívem szakad meg, hogy én ugyanezt éppen nem tehetem meg Anyával, nem ölelhetem meg, vagy nem puszilhatom meg, vagy nem ülhetek csak mellette, sem ma, sem holnap... :( 

És úgy nagyjából sajog a szívem más dologért is...