Mikor az anyukájának elmesélte J vasárnap, hogy megműtenek és utána majd néha jön hozzám Santa Pola-ra... az anyukája azonnal azt mondta, hogy szeretne ő vigyázni rám és gondoskodni rólam és hogy menjek hozzájuk a kórházból. Elmondta Jnek, hogy nagyon rosszul fogom magam érezni az elején és mindenképpen segítségre és támogatásra lesz szükségem!
Így tehát 15 hónap után ha nem is örökre, de egy kis ideig együtt fogunk lakni :)
Bevallom egyáltalán nem számítottam erre és nagyon boldoggá tesz és megható is. Furcsa mód, ahogy közeledik a nap én annál kevésbé vagyok ideges... nem tudom hogy ez hogy lehet! Persze az nem jelenti hogy amikor holnap délután be kell mennem a kórházba és Jnek haza kell majd mennie, akkor én ne tojnám majd össze magam a félelemtől... de majd akkor kérek valami nyugibogyót...
Mindenkinek köszönöm szépen a drukkokat előre is és hogy gondoltok rám! Nagyon jól esik!!
Sok - sok puszi
No comments:
Post a Comment