Annyira rám van már hangolódva lelkileg, hogyha nem is mondom, hogy valami nem stimmel velem, akkor is érzi. Történt ez tegnap este a vacsoránál.
Boldog voltam, hogy velem van, nagyon boldog. Ő is!
Nem meséltem, hogy délután óta rajtam van valami furcsa érzés a fejemben és a szívem össze-vissza ver. Pedig se ideges nem voltam, se fáradt, nem tudom miért. A vacsora asztalnál feláll, átölel és hosszan, lágyan a homlokomra tapasztja a csodaszép száját. Energiát ad, nyugtat. Azt mondja: igyál egy kortyot nagyon nagyon lassan és lélegezz egy mélyet, közben a nyakam masszírozza. Nagyon jól esett!!
Aztán, hogy majd ő leszedi az asztalt, én üljek le és pihenjek. Majd az ölébe vont és a fejemet simogatta, megnevettetett.
Te vagy az én kincsem, mindenem!!! <3 Nem is kívánhatnék nála csodálatosabb férfit!
No comments:
Post a Comment