Ahogy közeledik a napja az újabb családtag eljövetelének, én annál jobban igyekszem magamra koncentrálni, olyan dolgokat tenni, amiktől jobban érzem magam, amik egy kicsit elfeledtetik mindazt, ami jön...
Éppen ezért a héten egyedül... megjártam Campello összes eddig nem látott strandját, majd másnap Villajoyosa-t (ahol már két éve nem voltam legalább) és felkerestem azt a strandot is, amiről csak a helybeliek tudnak és valami paradicsomi. Nem homokos, hanem kavicsos, a víz kristálytiszta... egyébként pedig a neve is Paraíso :) Úgyhogy nem csak szerintem paradicsomi a látvány, a pálmafáival. A legnagyobb előnye pedig, hogy alig van ott valaki :D
Ma pedig elmentem a másik általam kedvelt Carabassi beach-re, de hát hiába van hétköznap, igazi tömegnyomor volt... az a leves típus... amit én nem annyira kultiválok... De azért nem volt rossz.
Holnapra marad San Juan (helyi) part,hiszen ma estétől nincs kocsim, így a gyalogos megközelíthetőségű helyek maradnak. Vagyis... ha lenne elég türelmem, akkor elvillamosozhatnék egészen Dénia-ig... de őszinte leszek... nincs... legalábbis most ezt mondom.
Szombaton megint családi ebéd... még arra is fel kell készülnöm lelkileg, meg úgy egyébként. Nem azért, mert nem kedvesek, hanem mert nem igazán tudunk úgy egymással mit kezdeni... Én nem ismerem őket, sem az életüket, ők sem az enyémet, így aztán sok téma nem marad... megy részemről a hallgatás. De majd biztos egyszer megszokom az ilyen naaaagy családi mizériákat... legalábbis muszáj lesz.
Most azt hiszem amúgy is mindent sokkal tragikusabban fogok fel és mindennel szemben sokkal érzékenyebb vagyok lelkileg... Mióta tudom, hogy pont az én születésnapomon fog "szülni" .. ő... Azért írom zárójelben, mert az nem szülés, hogy valakiből x héttel korábban kiveszik a gyereket, mert ő nem akar szülni... És mit ad isten... pont az én születésnapomra tudta ezt időzíteni... Nem mondom, hogyan érzem magam...Mindenki kitalálhatja.
No comments:
Post a Comment