Olyan gyorsan repül az idő Vele.
Tegnap újra reggel kórház, vérvétel mizéria... kismillió ember, ájulás, fektetés, kedves orvosok, mindegy túl éltem, igaz kicsit feszített már a második kémcsőnél, de ez is mindig így van. Talán jobb lesz hozzászokni a gondolathoz, hogy többet lesz bennem tű, mint rajtam kívül mostanában. De mindennek jól kell elsülnie, kizárt, hogy rossz történjen velünk. Most, hogy itt vagyunk, egymásra találtunk, egyszerűen nem lehet, hogy elveszítsük egymást.
Annyira aranyos volt, meséltem neki, hogy felvettem reggel azt a pólót, amit az anyukája mosott ki, mert hogy annak olyan Ő illata van és így olyan érzés volt, mintha velem lenne. És nem azt mondta, hogy istenem de kis dili vagy, hanem azt, hogy ez annyira szép és ez neki nagyon nagyon jól esik! Még ez is, mert az én Kincsemnek ilyen gyönyörűséges lelke van! Vagy ahogy ő mondta, nem test vagyok, amelynek lelke van, hanem lélek vagyok, amelynek van egy látható része. :)
Mostanában páran, akikkel egyébként soha sem szoktam beszélni, csak ismerőseim a fészbúk mizérián, szóval megkérdezték, hogy mikor lesz az esküvő és olyan jó, hogy ilyen boldog vagyok. Ez annyira jól esik, hogy így látszik. Esküvő... hm... persze volt, hogy elképzeltem már, hogy ott állunk az oltár előtt, meg hogy mennyivel szebb egy itteni esküvő, valahogy olyan nagyon meghitt az egész ceremónia, de azt hiszem én lennék a legjobban meglepve, ha egyszercsak azt mondaná, hogy légy a feleségem :) És nem csak azért, mert Ő még fiatal, hanem mert bár 11 hónap nem kevés, de nem is sok.
Elmúlt pénteken volt egy nagyon meghitt pillanatunk. (sok ilyen van, de ez számomra különleges volt). Néztünk egy filmet vacsi közben, ami alapvetően amúgy egy laza kis film volt, és arról szólt, hogy a zenetanárt, aki idős kiakarják rúgni, mert nincs pénz a fizetésére és úgy vannak vele, hogy a zene amúgy sem létfontosságú, egy másik tanár azonban kiáll mellette és hogy majd ő összeszedi a fizetését, csak ne küldjék el, ugyanis pont mesélte neki az idős tanár, hogy annyit vártak már a babára és igaz, hogy már idősek a feleségével, de végre sikerült és gyerekük lesz. És ezen a ponton J szó nélkül megfogta a kezemet és olyan melegséggel szorította meg. Benne volt minden szeretetet, minden odaadása, és az itt vagyok veled és neked is lesz érzése. Egymásra néztünk, ő elmosolyodott, én is és csendesen néztük tovább a filmet. Imádom, amikor szavak nélkül beszél hozzám!
Boldog 11. hónapot itt is Édes Kincsem!
No comments:
Post a Comment