Egy nap alatt betört a tél a nyár után és még ha viccesen is hangzik, hogy 18 fokban szét fagyni készülök, de a tény az tény... :)
Alig fél órányira pedig a hegyekben havazni kezdett szombatra virradóra. Álltam Jnél a konyhában készítettem a reggelit, amikor kinézek az ablakon és Édeeeeeeeeeeeeeeeeees az ott hóóóóóó??? -Igen... - Juuuuuuuuuuuuuj hóóóóóóóó, menjünk el, én úgy szeretem! - Oké, reggelizünk és menjünk.
Elvitt hát Ibi-re a hegyekbe, már jó sokan voltak ott. Olyan édesen nem tudnak hóembert építeni. Tapasztgatnak valamit jobbról-balról, ami hát fogalmam sincs mire hasonlít... J pedig: ez mi? -hóember... -Az mi? - Ne mondd, h nem tudod mi az a hóember...?! - de miaaaaaz?... hát... valami ilyesmi... akartam görgetni neki jó nagyot, de sajnos annyira fagyott volt a hó, hogy képtelenség volt. De ez annyira édes, hogy nem tudja mi az a hóember :D És ahogy gázolt térdig a hóban! Nevettünk, dobáltuk egymást és a szűz hóba lépve kívántunk valamit. Jó kis nap volt, szét ázott a cipőnk, de ezen is csak nevettünk.
Vissza úton a hegyekből rálátni az egész partvidékre, gyönyörű látvány. A kocsiban szólt valami régi zene, nagyon lassan haladtunk és hallgattam ahogy büszkeséggel és csodálattal beszél Alicanteról és azt hittem túlcsordul a lelkem!!
Nélküle pedig olyan fájó lenni már...
No comments:
Post a Comment