Love Story
sometimes the best ones are the ones we write ourselves

Thursday 14 February 2013

Felíz San Valentín

Tegnap volt 2 hónapja, hogy először randiztunk. Mintha most lett volna, mondta. Dolgozott, nem tudtunk talizni. Ma viszont szabad volt, így már reggel hívott, hogy jöhet már? Mondtam nekem még kicsit dolgom van a lakásban, majd fél egykor.
Az elmúlt hét… csak annyit, hogy G megműtette a melleit szerdán. Gyerekek így átkerültek nagymamához. Szerda délután hívott a kórházból a testvére, hogy menjek be éjszakára G mellé… hogy mi??? éééééén? Utálom a kórházakat, és egyébként is, nem is a rokonom… miért én?! Mindegy, rávettem magam, taxiban már a kezem tépkedtem, próbáltam hívni Jaco-t, hogy én kész vagyok idegileg előre…. nemhogy belépjek egy szobába, ahol lóg ki valakiből mindenféle cucc… nem vette fel, és ettől még jobban pánikba estem. A kórház csendes, egy ágyas szoba, benne egy kinyitható kanapé, lapos tévé, fürdőszoba. G totál rosszul az altatás után…. mire szóltam a nővérkének, h talán az nem frankó, hogy már 5x is hányt, valamit adjanak már neki. Jött a nővérke, bekötött az infúzióba valami cuccot, és kissé jobb lett a helyzet, de addigra én a zöldtől, a fehéren át, a vörösig minden voltam. Jnek írogattam… szegény… aztán mondták, inkább jöjjek haza, mert még a végén engem is befektetnek, ahogy kinézek. Így X5-ös a fenék alá, go back home… menet közbe még mindig remegve Jnek, hol vagy, kérlek, szükségem van rád. Csak öt percet kérek a karjaidban, hogy megnyugodjak. Erre az én hősöm: átmegyek és ott alszom ma éjjel veled.
Belépett az ajtón, magához szorított és csak szorított, majd bekapcsolt egy tangót és tangóztunk, aztán egy másikat és másikat és én csukott szemmel követtem őt, és megnyugodtam. Úgy éreztem magam, mint egy királylány. Főztem neki vacsit, és olyan édes volt, ahogy felfalta: úristen, annyira jól főzől!!! Reggel megköszöntem, hogy idejött, ő meg azt mondta: én köszönöm, hogy itt lehettem veled!
F próbált bennem kétségeket ébreszteni, és ezerrel mondja és mondja a magáét… a helyzet az, hogy én beszélni sem akarok vele. Nagyon nem szép az amit csinál és nem tudom hol van az az ember, akit megismertem. Rettenetesen önző, csak magának akar… De ezzel teljesen ellök magától. Nekem J van itt, ő a fontos és ha ezt nem tudja megérteni… sajnálom.
Ma mikor jött Édes, akkor az ölébe kapott és csókolt, ahogy még soha sem. És ahogy nézett a szemeimbe <3 Fantasztikusan szép napunk volt ma együtt! Elmentünk mexikói kajáért, haza hoztuk és megettük a napsütésben a kertben. Kérdi mit tettél a saliba, hogy ez ilyen fincsi? Mondom a szívemet ;) Erre magához húzza: ez az enyém! Ajjj… olyan apró finomságokkal tud hatalmas örömet szerezni. Tudom, nyáltenger vagyok, de … élvezem! Alapvetően én ilyen kis nyáltömeg vagyok, oroszlánbőrbe bújva :)
Gracias mi vida, por cruzarte en mi camino. Te quiero tanto! Muaaack

No comments: