Lassan veget er a 10 nap vakacionk. Nagyjabol ugy erzem, mintha tegnap lett volna az elso nap. Egyszerre vagyok faradt es megsem. A tiz nap alatt sok minden nem volt. Egyszer elmentunk Villajoyosa strandra, ahol o meg nem jart. Masik alkalommal Benitachell egy barlangos kavicsos strandjara, ami valami alomszep volt. Teljesen mas kornyezet, mas szinu a viz is. Es egy nap Tabarca szigeten, ahova hajoval mentunk. A hajo ut kb. 50 perc volt es en az elso negyed oraban nagyjabol visongva rohangaltam egyik oldalrol a masikra, amin tobb ember jot derult, de senkit sem zavart. Nyilvan lejott, hogy eletemben eloszor vagyok nagy hajos kirandulason :D A sziget bar nem nagy, valahogy megsem jut ido bejarni es ez elszomoritja az embert, szinte megy es jon.
A szigeten nincs strand, buvarkodni viszont lehet (bar cipot nem vittunk, ezert jol osszevagdostuk magunkat), igy eletem legelso buvarkodasan is atestem. Nem mondom, hogy nem volt para... Azt se tudtam hirtelen most hogy is veszek levegot, csak kapkodtam a szamon, mire eszembe jutott, hogy anno a petevezetek atjarhatosagin az orvos mondta, hogy lelegezzek nyugodtan, mert ha nem, akkor elajulok, igy igyekeztem amennyire tudtam relax lenni a vizben, mikozben azon is nevettem, hogy a hatsom az egnek mered es ez biztosan nagyon vicces lehet a partrol nezve. Persze a szadban azzal a valamivel a viz alatt nevetni...
A tobbi nap itthon. Lakast nem sikerult talalnom, a berleti dijak horror aron vannak, vagy pedig nagyon gaz a lakas, azt meg nem szeretnem, hogy ugy erjek haza, hogy utalom.
Annyira gyorsan elmult ez a nyar... Sot, ez a lassan 9 honap... nem is ertem hova rohan az ido. Mostanaban elegge ketsegbe esem, ha arra gondolok, hany eves vagyok, es mi minden van, ami meg mindig el sem erkezett az eletemben... ami normalisan mashol joval korabban megesik. Gondolkodom, hogy mit rontottam el, mi az amiben annyira kulonbozom az atlagtol. Mindamellett, hogy sosem szerettem a nagy atlagba tartozni, vannak bizonyos dolgok, amikben megis jo lett volna es olyan is, amit szivesen kihagytam volna.
Kihagytam volna ezt a mioma dolgot is. Rettegek, hogy visszajon es akkor mar nincs menekves.
Nem is tudom... szegyellem, hogy most eppen majd ki kellene ugranom a borombol es en megsem teszem... Tudom, mar megint nem vagyok normalis...
Macko azt mondta, hogy majd ez csak atmeneti, nagyon remelem, hogy nem esem vissza a depresszios hangulatba.
No comments:
Post a Comment