Másfél évesek lettünk és az érzés egyre csak növekszik bennünk. Az érzés, hogy összetartozunk, egyek vagyunk, szeretjük egymást valami különleges módon és hogy ez olyan, ami látszik, sugárzik, érződik.
Körülöttünk lassan nincs olyan ember, aki ránk nézve nem kezdi el emlegetni az esküvőt valamilyen formában... kezdve kollegáitól, barátokon át, az egyik kedvenc étterembe beülve a felszolgálóig. Furcsa, de jó érzés. Az egyik kollegája azzal kezdte, hogy hát ő már nagyon szertné azt a legénybúcsút, a másik, hogy mikor lesz már gyűrű, már olyan rég együtt vagyunk :), a felszolgáló elénk tette konkrétan az esküvői katalógust a képekkel, hogy van kinti helyszín, dekoráció, ételek stb... és közölte, hogy itt a pap is helyben, megbeszélhetjük a dolgot... J meg mondta, hogy oké, de előbb talán vennem kéne egy gyűrűt, mire a pincér rákontrázott: -de gyémánt legyen ám... -jó de meg is kell kérnem a kezét :)) jójó, de az megvan hamar, válaszol a pincér és mosolyog, miközben J mellém ül és elkezdi kinyitni a katalógust.
Majd koccintunk a szerelmünkre, és hogy ez egész életünkön át ilyen szép legyen!
No comments:
Post a Comment