A reptéren J rózsával várt és hosszú perceken át el sem engedett és csak csókolt és csókolt és ölelt. Annyira édes volt, majd ölelésben rám néz: - soha többet nem mehetsz el!
Elmentünk vacsorázni és közben: - azt sem mondtad, hogy hiányoztam... Mondom: - de kis butus vagy, persze, hogy nagyon nagyon hiányoztál!
De valahogy azóta is csak a feje tetején áll minden. Elmesélte,hogy a tesója feleségét megműtik, mert van a baba mellett egy cisztája, ami napról napra nagyobb. Ezen túl is esett múlthét szerdán, de hát ugye fájdalomcsillapítót nem igazán adhattak neki. Én bevallom borzalmas lelkiismereti kérdést csináltam ebből magamban, mert eszembe jutott, hogy milyen rosszul éreztem magam attól, hogy ő babát vár ismét. Úgyhogy nagyon izgultam értük, hogy minden rendben legyen.
Közben az egész bagázs influenzás lett... a gyerekeknek az egész napos iskola után még becsúszott most két nap úszás is, ami nem csak őket fárasztja le, de engem is teljesen. Megy a visítás, bőgés,hogy fáradt, játszani akar stb... hát ezt mondd anyádnak... én meg kitépem a hajam... az anyjuk csak annyit közölt, majd hozzászoknak. Nem elég, hogy a gyerek reggel 9-től délután 5-ig iskolában van és nem is az anyanyelvén tanul semmit, hanem angolul, mellett még van foci, meg judo és még leckét is kell írnia suli után itthon, most még az úszás is... De biztos velem van a baj, hogy én ezt nem értem meg és sajnálom szegény gyereket, mert nincs gyerekkora!
J sem volt éppen feldobva pénteken, mikor a barátját és egyben kollegáját elküldték a cégtől. Úgyhogy a péntekünk szuper pocsék volt. Rajtam kijött a hülye depis hangulat a visszatérés után. Na és azt, hogy nincs hová hazamenni, hogy mindig itt vagyok ebben a házban. Mostmár végképp agymenés, hogy állandóan az érzés, hogy a munkahelyemen dekkolok és nem tudok kikapcsolni... És azt sem látom, hogy ez ellen mostanában bármit tudnék tenni... Egyszerűen képtelenség, hacsak az ember nem találna egy olyan melót, ahol sokkal jobban megfizetik, de az meg kijelenthetjük, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között:LEHETETLEN!
Szóval úgy valahogy minden elcseszett volt ezért és türelmetlenség és feszültség. Ami kimerült abban, hogy én kedvetlen voltam, és nagyjából hallgattam mint egy fatök. Ettől ő meg még feszültebb lett.
Szombaton délelőtt mindez még tetőzött... aztán mondtam hogy inkább megerőltetem magam és akkor is mosolyogni fogok és akkor is kismajomként lógok rajta, ahogy szoktam. Ez bevállt és ettől mindkettőnknek sokkal jobb lett.
J anyukája most éppen felújítja azt a lakást ahol J kicsi volt, mert kiakarják adni. Bár én nem értettem mi baja volt vele, mert szerintem teljesen normálisan nézett ki, de hát nem az enyém, ők tudják.
Egyébként minden ok. Szeretem és szeret.
No comments:
Post a Comment