A héten egyszerre élem át a mennyet és a poklot…
Mivel kezdjem… a rosszal… talán… A hetem úgy indult, hogy magán kórház, nőgyógyászat sos… tablettát kell váltanom, netán valamit összeszedtem… nem… sokkoló hír 10 percen belül, a legkörültekintőbb vizsgálattal, életem legfigyelmesebb nőgyógyászával (mondjuk annyi pénzért legyen is), közel 7 cm mióma és meg kell műteni, nincs mese. Persze hogy kiborult a bili, de a nővértől az orvosig mind vígasztaltak, hogy minden rendben lesz.
Másnap G elintézte a biztosítást, irány a rendes orvos, mivel az MR-re beutaltak, de azt már képtelen lettem volna kifizetni… Úgyhogy rendes orvos jövőhét csütörtökre beutalt a specialistához, ahol majd kimondják az ítéletet a fejem felett, mikor műtenek, hogyan, hol és a legfontosabb kérdés, hogy megmarad-e a méhem… Egy napig csak sírtam, mostmár csak esténként.
Jako itt van velem, naponta kétszer felhív, ha nem találkozunk. Bátorít, hogy minden rendben lesz, ahogy teszi ezt az a pár ember, akinek fontos vagyok. Nagyon jól esik!!
Szóval a menny az az, hogy Jako itt áll mellettem. Másrészt pedig a születésnapi ajándékom, amit tegnap éjjel adott át, mert nem bírta ki keddig.
Meg mert elcseszett egy hetem jön, ugyanis G-nek kell a ház és minket a gyerekekkel elküld Santa Polara, az apja házába. Nem, nem örülök… De nem tudok mit tenni.
No comments:
Post a Comment