Elmegy... vegleg... itthagy... es ez osszeszoritja a szivemet. Tudom, hogy ez az elet rendje, hogy elso a kislanya es itt jelenleg nem sok, annyi lehetoseg sincsen munkat talalni. Mar egy honapja, hogy nem dolgozik a Penelopeban. Egyebkent koszoni, jol van, csak itt nem boldogul mar es megis csak Argentinaban van egy haza es a szulei is. Tudom... tudom... De o nekem itt az egyetlen baratom, aki elso pillantasra tudja, tudta, ha barmi van velem. Nevettunk, tancoltunk, sirtunk, oleltunk, beszelgettunk, vacsoraztunk, setaltunk az ejszakaban. Akitol tanultam ezt a nyelvet, aki mindig elfogadott olyannak, amilyen vagyok, aki a mai napig csodalattal nez ram es szeret, aki szamara orokke kulonleges maradok es aki nekem fontos volt es most is az, es akit soha nem fogok tudni elfelejteni. Aki tetotol talpig ferfi, akinek a csaladja kedves es segitokesz volt barmikor, visszakoltozik a hazajaba. Eg veled draga baratom, az isten aldjon meg es hordozzon a tenyeren FACU!
No comments:
Post a Comment