Bár a mai estét nem töltjük együtt, mert halálosan elfáradt ettől a héttől, de még mielőtt hazament meglepetésként egyszercsak becsöngetett és besétált ezzel a gyönyörű orchideával és a hatalmas mosolyával.
Nagyon meglepődtem, mert korábban a telefonban mondta, hogy ő nagyon fáradt és még ma nem is volt ideje enni sem és hogy holnap találkozzunk... Egyáltalán nem számítottam rá, hogy idejön és hoz virágot.
Igazából szerdán azt beszéltük meg, hogy maximum elmegyünk vacsorázni és kibontunk egy pezsgőt, de semmi más. Úgyhogy valóban igazi meglepetés volt számomra.
Egyébként telnek a napok, különösebb események nélkül. Hála az istennek az idő jó és ma lehetett fürdőruhában napozni, sőt ez már a második olyan nap volt, amikor kint száradt meg a hajam a napon, valami isteni érzés és sok energiát ad.
Jó lenne kicsit kimozdulni, valahová máshová, csak egy kicsit. Szívem szerint mennék Martinához Valenciába egyik nap...
Megrendeltem ma a homeopátiás golyókat a miómámra. Meglátjuk jobb lesz-e. Én bízom benne, hogy kicsit segít legalább. Múlthét szombaton este annyira nagyon begörcsölt a hasam, és összegörnyedtem hogy elmúljon, és csak erősebb és erősebb lett a fájdalom. Jaco felakart segíteni az ágyra, mert az ágy mellett guggoltam és ahogy kezdett volna felhúzni abban a pillanatban üvőltés, hogy neeeee... azt hittem hogy ott szülök meg és szakad ki belőlem minden... ennyire csak akkor fájt, mikor a petevezeték átfújáson voltam anno... szegény J azt sem tudta mit csináljon, csak fogta a kezem, engedte szorítsam. Hozott gyógyszert, gyorsan bevettem, ennek hatására fél óra múlva kb. tíz perc alatt felvakart engem az ágyra, csak épp ne mozduljak semerre... és két órába telt, mire görnyedten tyúklépésben képes voltam járni. Utána három napig fájt bent mindenem. Nagyon nem volt jó. És utálom, hogy akkora a hasam mint egy négy hónapos terhesnek :(
A gyerekekkel minden rendben hála az égnek.
